Nakamura Tomacu nem mondta, hogy megmászná, és azt sem, hogy készül rá, mindössze leírta a névtelen hegy koordinátáit.
A szecsuani hegyet, amelyet a helyiek nem tartanak a Himalája részének, senki nem "győzte még le", senki sem jutott 6079 méteres csúcsára. Kell-e ennél több egy hegymászónak, bárhol is legyen a világon? Csizmadia Péter, Mikolovits Veronika, Pechtol Balázs és Tolnay Katalin is vittek magukkal egy kis magyar zászlót.
"Ennek a hegynek nagyon-nagyon nehéz a csúcsára feljutni" - mondta a MTI tudósítójának Lin Li, a szecsuani hegymászószövetség főtitkára 3150 méteren annál az alaptábornál, ahonnan a négy magyar is útnak indult, és ahol összekötőjük várt rájuk. Innen ment fel 4150 méterig Mécs László alpinista, hogy társai után kutasson."
"A négy tibeti közül, akik november kilencedikén a magyarok keresésére, mentésére indultak, az egyik nyolcszor volt fenn a Csomolungmán (Mount Everest), és egyike volt az olimpiai fáklyás váltó azon csapatának, amely feljuttatta a világ legmagasabb pontjára a fáklyát. Ő mondta nekem, hogy ennek hegynek a csúcsára jutni rendkívül nehéz, mert veszélyes. Nem a magassággal van a gond, hanem a jéggel. És ez különösen igaz most, ebben az időszakban, szeptember és április között" - tette hozzá.
A főtitkár elmondta, hogy amikor a magyarok október 17-én visszatértek az alaptáborba, az összekötőjük felhívta a figyelmüket arra, hogy különösen veszélyes részhez érkeztek. A magyarok erre azt mondták, hogy igyekezni fognak gyorsan áthaladni azon a kritikus szakaszon. Időközben három dán alpinista is nekivágott a csúcs meghódításának, a kínai szövetség őket tájékoztatta a veszélyről és a magyarok eltűnéséről.
A kérdéses területen október 22-én vagy 23-án egy hatalmas jégomlás történt, ám Lin Li szerint a négy magyar még akkor sem maradhatott életben, ha nem temette el őket az omlás. "12 gázpalackjukból hatot vittek magukkal. A hat palack egyenként három óra időtartamú használatra elegendő, ami összesen 18 óra. Élelmük messze nem volt elegendő egy hosszabb távollétre. Meggyőződésem, hogy a négy fiatalt a lezúduló jég temette el" - mondta a szakértő, aki hozzátette: 2006-óta, amióta ő a szövetség főtitkára Szecsuanban 28 hegymászó halt meg mászás közben, hatvan százalékuk kínai. Az idei évben június óta Kínában összesen 18-an haltak meg, közülük 11-en ebben a tartományban. A tizenegyből kilenc külföldi, kettő kínai. A külföldiek közül két orosz, a négy magyar és három amerikai volt az áldozat.
Szecsuanban - a mostani, magyarok utáni kutatás előtt - eddig két alkalommal került sor helikopteres mentésre. 1981-ben egy japán hegymászócsoportot ért tragédia 7200 méteren. A 8 tagú expedícióból 13 évvel később egy lábszárcsontot találtak meg. 2006-ban két amerikai vesztette életét jégomlás következtében, egy évvel később, az olvadás után, megtalálták egyikük maradványait. A helikopteres felderítés egyik alkalommal sem segítette az érdemi információhoz jutást.
A további keresésnek legközelebb jövő tavasszal látja értelmét Lin, aki együttérzését fejezte ki a történtek miatt a magyaroknak. Végül még fontosnak tartotta megjegyezni: gyakori, hogyha meg is találják a szerencsétlenül járt alpinistákat, helyben temetik el őket, vagy egy gleccserhasadékba engedik le a holttestet, mondván: "ha szerették a hegyet, nyugodjanak ott békében".Forrás

Egy hosszú, fehér, átsíelt téli szezon nem nagyon hagy nyomot a maga tisztaságával fókánkon. Ám, ahogy beköszönt a tavasz, egyre jobban olvad a hó, vizesedik a fóka, ráragadnak a fenyőtüskék a ragasztórétegre. Több elmélet is van a fóka karbantartásra, és a ragasztóréteg felújítására, leírom azt, ami nekem a legjobban tetszett.

Tedd fel a fókát a ragasztóréteggel felfelé a sílécre úgy, hogy a léc és a szőrös rész közé helyezz újságpapírt. Ez megvédi a nemkívánt felületeket a ragasztótól.

Vágj szét egy papírszatyrot, ami jó masszív, tiszta papírból, szerintem még a zsírpapír is megteszi. Fedj le egy részt a fókán, s meleg vasalóval vasald át alaposan. Gondosan kell megválasztani a hőfokot ahhoz, hogy a ragasztóréteg felolvadjon, de a fóka ne sérüljön. Húzd le a papírt, ás nézd meg, mennyi koszt szedtél le máris! Ismételd addig, míg a fóka teljesen tiszta nem lesz. A maradék ragasztóréteget kapard le egy műanyagkártyával, régi bankkártyával például.

Én tubusos fókaragasztót használtam. Egy ecsettel vigyük fel egyenletes rétegben az anyagot a felszínre, majd egy spatulával vagy a kártyával símítsuk tökéletesre.

Egyes fókákon van egy hosszanti csík középen, ezt el is távolíthatjuk, vagy egy ragasztószalaggal leragaszthatjuk a ragasztóanyag felvitele előtt.

Ha megvagyunk, hagyjuk  száradni legalább 6-8, de inkább 12 órát!

Még annyit, hogy ha a fókát irgalmatlanul koszosnak találjuk, a renoválás előtt érdemes megtisztítani. Ezt úgy javasolt elvégezni, hogy egy hideg vízzel teli edénybe (azért nem melegbe, hogy ne ragadjon össze) téve kavargatva léáztatjuk róla a pollent, a koszt. Ezután fellógatva száradni hagyjuk. Szükség esetén lehet a szőrmét impregnálni is. Az újra ragasztást csak ezután kezdjük el. 

 1977-ben Anselme Baud és a legendás Patrick Vallencant első alkalommal síelte meg a Mont Blanc Arete de Peuterey-ét.

Érdemes megfigyelni a felszerelést (baki, kockásing), a dőlésszöget, aminél csak a zenei aláfestés durvább, node azok a hetvenes évek! 

Sic itur ad astra.

 A Backcountry Access innovatív lavinamentési oktató videókat készített.

Íme hogyan keressünk a lavinarádió segítségével:

 Kapcsolódó anyagunkat is érdemes áttanulmányozni.

Oké, tudom, hogy offtopic, de nem bírom megállni, hogy a táplálékkörforgás eme gasztronómiailag ,finomam szólva is, speciális területéről ne tegyek említést....

Szemelvények egy közig intézmény menzájának panaszos könyvéből

Ezzel nem kéne többet kísérletezni!

Szokatlanul konzerv íz...

Kísérleti nyúlnak érzem magam...

  Hát ezért.

Avarisk

MTI-2009. november 18. 15:00

Szerda reggel megérkezett a válasz Szecsuanból, hogy a magyar nagykövetség jegyzékben megfogalmazott kérésének eleget téve, az engedélyek birtokában - a keddi repülést követően - lehetőség nyílt a magyar hegymászó, Mécs László felszállására - közölte a pekingi magyar főkonzul. Így Mécs László részvételével végezhetnek légi felderítést azon a helyen, ahol a négy magyar hegymászó október 22-i vagy 23-i eltűnését valószínűsítik. Mécs László csütörtökön, a reggeli órákban utazik vissza Csengtuba, ahonnan a napokban - elsősorban az időjárási körülmények függvényében - fog felszállni a katonai kutató helikopter.A helikopteren Mécs László mellett a polgári kíséret tagjaiként ott lesz még a szecsuani hegymászószövetség egy embere és a tartományi külügyi hivatal képviselője.

 Mécs László Pekingben az MTI-nek elmondta: váratlanul érte annak lehetősége, hogy egy hegymászásban jártas kínai szakember mellett ő is helyet kapott a helikopter fedélzetén. "Remélem, hogy sikerül azokra a területekre eljutnunk, amelyek átfürkészése még fontos lehet, illetve olyan magasságba jutni, ahonnan jól belátható az a terület, amit eddig csak távcsővel tudtak végigpásztázni vagy a keresőcsapatnak fizikailag nem volt lehetősége megközelíteni."

 "A helikopteres keresés elsősorban azt a célt szolgálja, hogy lehetőleg ne maradjanak megválaszolatlan kérdések - mondta. - Olyanok, amik a családtagokat gyötrik, és amik szakmai berkekben fogalmazódtak meg."

A Werner Münter Intézet, Davos, Svájc ajánlása a lavinaveszély, a humán faktorok, az időjárás, hóviszonyok és a tervezett útvonal adatainak felhasználásával.

A 3X3 veszélybecslési és a redukciós eljárás együtt használandó.

 Az eljárás nem helyettesíti a megfelelő lavinaismereteket., a kellő körültekintést és tapasztalatot.

 No-Go szabályok:

• 2-es lavinaveszélyben, 40 foknál nagyobb dőlésszögű, északi fekvésű lejtő, ahol nincsenek sí, vagy túranyomok a hóban
• 3-as lavinaveszélyben a 40 fok, vagy annál meredekebb lejtő, bármilyen fekvésű lejtő esetén
• 4-es lavinaveszélyben 30 fok, vagy annál meredekebb lejtő (ahol már kick-turn-t kell csinálni, lásd A sítúrázás technkiája bejegyzést)

 A döntési mechanizmushoz katt az alábbira:

foka.blog.hu/media/file/3x3_assessment.pdf

 Rutschblock-teszt

 A hórétegek stabilitásának vizsgálatára elterjedt módszer.

A teszt értékelése pedig itt látható.

További oszlop-tesztek

Kicsit még tudományosabban itt az oszloptesztről.

A túrázáshoz spéci sítúra kötés kell. Sokan kérdezitek, hogy milyen kötést válasszatok. Ehhez igyekszik segítséget nyújtani ez a szócikk.

A sítúra kötések alapvető tulajdonságai

A sarokrész oldható és zárható is: ha oldod, a cipőd sarka szabadon jár föl-le. Ha rögzíted, pont olyan, mint bármelyik alpin kötés.

A sarokrészen több állású cipőemelő található annak érdekében, hogy minden terepen kényelmesen tudj haladni oldott sarokkal. Sík terepen a kötés a léc síkjáig engedi le a sarkad, viszont ha meredeken haladsz fölfelé, lehetővé teszi, hogy 30-45 fokos szöget zárjon be a cipőd a léccel. Ilyenkor tiszára olyan, mintha lépcsőznél.

Biztonság - ha lesikláskor elesel, a lécnek le kell oldania pontosan úgy, ahogy az alpin kötéseknek.

Az itthon fellelhető kötéstípusok

1. Old-school

Silvretta 400, 404

Ezekből van - illetve volt a legutóbbi időkig - a legtöbb. Az orr- és a sarokrészt híd köti össze. Az orrésze ezeknek a kötéseknek olyan, mint az automata hágóvasé. Viszonylag nehez kötés. Ezek még nem oldanak olyan megbízhatóan, mint a korszerű típusok.

Szeméyles tapasztalatom nincs ezekkel a kötésekkel, de mindenhol azt hallani, hogy teljesen megfelelnek a célra. Úgyhogy kezdésnek, tanuláshoz minden bizonnyal meg fog felelni. Ha komolyabb ambícióid vannak a sporttal, olvass tovább!

2. Modern, hidas rendszerű kötések

Silvretta Pure; Frischi Diamir Explore, Experience, Freeride; Naxo

Ezek a kötések első ránézésre nagyon hasonlítanak az alpin kötésekre. Közös jellemzőjük, hogy az orr-és sarokrészt egy híd köti össze, így az egész blokk mozog a cipővel oldott állapotban. Ezek kiváló és kemény kötések, minden igényt kielégítenek.

A fóka stábja a Frischi Diamir különböző változatait használja, panasz nélkül. Én magam már nem sokáig, de erről később.

3. Dynafit

Dynafit TLT Speed, TLT Comfort, TLT Vertical, ...

A Dynafit cég külön utakon jár, és 10 éve egy semmihez se hasonlítható rendszert fejlesztett ki. Ez olyan jól sikerült, hogy gyakorlatilag változatlan formában gyártják azóta is. Na jó, a nagytudású marketingeseik kétévente új nevet adnak neki, úgyhogy valami mégiscsak változik. Most éppen speednek hívják.

Két kis vacak vasdarabról van szó, amiről - ha nem kerülne 60 ezer pénzbe - nem mojndanád meg hogy jó valamire azon kívül, hogy az előszobában felkassz rá egy kulcsot. Valamit mégiscsak tud az a két vasak vasdarab, ha gyakorlatilag minden versenyző ilyet használ, és minden aktív síalpinista előbb-utóbb szintén. Azt mondják, a váltás egyirányú - aki átáll Dynafit rendszerre, az ott is marad.

A rendszer lényege, hogy a kötés két részét nem köti össze híd, a híd maga a cipő. Túra módban a cipő orra rögzítve van a kötéshez, miközben a sarok szabadon jár föl-le. Ennélfogva a Dynafit kötés nagyon könnyű, kb 700g a két pár, szemben a hidas rendszerek 1,7kg-os súlyával. Így 1 kg-mal könnyebb a lábadra kötött béklyó, vagy ami legalább ilyen izgalmas, 1kg-mal nehezebb (=jobban síelhető) lécet engedhetsz meg magadnak. Jól hangzik, nem?

Két hátránya is van a Dynafitnek: 1) csak kompatibilis cipővel működik, 2) fixen fel kell fúrni méretre, más méretű cipővel nem működik.

Néhány kötés típus tömege:

Összegezve: ha csak teheted, szerezz be egy korszerű kötést, szinte mindegy, melyiket. Ha még cipőt is keresel vagy Dynafit kompatibilis cipőd van, valószínűleg jobban jársz a Dynafit rendszerrrel.

Következzék néhány link megkönnyítve azok dolgát, akik mélyebbre kívánják ásni magukat a témában (Nem mintha feltételeznénk, hogy a kedves olvasó nem haszánlja készségszinten a guglit):

Rengeteg további infót a túrasí kötésekről franciául itt találsz.

Tengernyi infót a Dynafit kötésekről angolul itt találsz.

Egy általános összefoglalót, valamint tanácsot a választáshoz felhasználás típusa szerint itt találsz (angolul).

Végezetül megragadom az alkalmat, közhírré tétetik: használt Dynafit TLT Speed típusú kötést keresek megvételre.

• Megbízható ragadó felületet válasszunk. Ha nincs jó ragadás, a fóka hidegben, illetve nedvesség hatására le fog esni, ami bizonyos helyzetekben akár veszélyes is lehet. Én speciel a ragasztó felülettel rendelkező típusokban (Colltex, Pomoca) jobban bízom, mint az új mátrixfelületifeszültségesadhezív izékben. Kb. 5000 Ft-ből meg lehet újítani a ragadó felületet, használattól függően kb 2 évente.
• Bizonyosodj meg arról, hogy a fóka elülső és hátsó rögzítője passzol a léchez.
• Bizonyosodj meg arról, hogy a fóka elég nagy. A léc egyik végétől a másikig tart, és középen kb. 80%-ban fedi azt. Fontos, hogy a léc derekánál tisztán látszódjon mindék oldalon az él. Ennek e jelentősége leginkább meredek oldalakon történő traverzálás során mutatkozik meg. Miközben a fóka biztosítja z előre haladást és meggátolja a hátracsúszást, addig a hegy felé eső él (legyen: hegyél) kapaszkodik az oldalba és megakadályozza a lefele csúszást

A sítúrázáshoz spéci felszerelés kell.

A legfontosabb a megfelelő cipő. A cipő, ami melegen tartja a lábat, kényelmes és könnyű fölfelé, ugyanakkor megfelelően átviszi az erőt a sílécre lefelé. Alkalmasnak kell lennie gyaloglásra, fókázásra, hágóvasazásra és síelésre.

A sítúra cipők alap ficsörszetje a következő:

• vibram (vagy más gumi) talp
• három vagy négy csat
• túra és sí mód, azaz szabadon járó vagy rögzített fix dőlésszög
• fűzős belső cipő, amely önállóan is hordható beltéri lábbeli

Az ideális sítúra cipő pehelykönnyű, kényelmes és puha fölfelé, mint egy túrabakancs, ugyanakkor kőkemény lefelé, mint a legkeményebb klaszikus síbakancs.

Persze olyan megoldás nincs, ami az összes fenti tulajdonságnak egyformán megfelel, ezek a tulajdonságok csak egymás rovására érvényesülhetnek.

A súly evidens kérdés, hisz objektív nominális skálán lehetővé teszi az összehasonlítást.

A másik - talán fontosabb - szempont a keménység. A tetongravity.com fóruma arra tesz kísérletet, hogy keménység szerinti skálát állítson fel. A használók tapasztalatai alapján, a közösség erejével besorolnak minden, a piacon fellelhető sítúra cipőt.

A ligában minden olyan cipő indulhat, amelynek minimum gumi (vibram) talpa és sétáló módja van.

Íme a lista:

Ime a forrás leírása arról, hogy melyik keménységi fokozat milyen felhasználásra ideális:

120-100 flex rating boots currently in the market (except for BD Factors) are "hybrid" boots. They are neither proper AT boots (no walking mode) nor alpine boots (have Vibram soles). These features make them most appropiate for the sidecountry skier that wants the stiffest boot with Vibram soles for the ocassional bootpack through rocky terrain. He probably ski them with Marker Dukes too, so best for 10% uphill / 90% downhill.

95-85 flex rating is the new breed of "freerando" boots good for single-day BC forays and mixed on-piste/sidecountry use. Given the improvements in stiffness, many users buy these boots as their "quiver of one" for both piste and off piste skiing. They all come with 4 buckles, the stiffest tongues, both ISO and DIN-compatible soles and are best for 20% uphill / 80% downhill.

80-75 flex rating used to be the stiffest boots you could get 3 years ago. They are softer boots than the Freerando variety, light enough for extended touring but with enough stiffness for decent downhill performance. Probably this is the most popular category epitomized by the Scarpa Denali (in its various evolutions), well-liked among guides and patrollers in both North America and Europe. Might be the best choice if you are planning to have only one AT boot, as they provide decent downhill performance but they are also light enough for multi-day hut touring. Targeted best for 35% uphill / 65% downhill.

70-60 flex rating is the quintessential lightweight multi-day hut-to-hut touring boot. When fewer options were available, the Scarpa Laser was for many years the most sold AT boot in the world. If you mod them with stiffer Denali/Flexon tongues, thermo liners and Booster straps, it will make them at least 15-20 flex stiffer. Think Chamonix-Zermatt: 50% uphill / 50% downhill.

50 flex rating is excellent for the alpinist/ski mountaineer that needs a superlight boot for winter/glaciar approaches and wants to regularly ice/rock climb or walk in them with crampons on. Almost all have two buckles and are best for 70% uphill / 30% downhill.

40 flex rating is the land of lycra-laden Euro randonee racers. These boots are uber-specialized, stripped off to the max to minimize weight, provide minimal descent support and probably not worth it unless your VO2 max is up there with Lance's. Think Pierra Menta: 90% uphill / 10% downhill.

Te milyen cipőben túrázol? Mi a tapasztalatod vele?

Cipőt vennél, eladnál, cserélnél? Írd meg nekünk, kitesszük az apró rovatba!

Azaz miért fáj a seggem két napja, de nagyon?

Szent őrültek újabb sportját ismertük meg Kristóf unszolására a hétvégén. Persze ebben nincs semmi meglepő, hiszen mindig hülyeségeket csinálunk a szabadidő eltöltése címén.

A mostani szabadidős tevékenységünk neve: gyepsí. A név beszédes, hiszen gyep borítja a pályát és az ember úgy érzi, hogy síel.

Mindazonáltal ez a vélekedés csupán az első pillanatokig jelent szoros kapcsolatot a realitás végtelenül fájdalmas és sáros valóságával.

Az első esés szigorúan rámutat arra, hogy merőben eltérő a hó és a gyep ütés-állandója, amit a véraláfutások is több napig bizonyító erővel támasztanak alá. A gyepsí büntet.

A barátságos sporik szerint érdemes a térddel, párhuzamosan dönteni a lábat, egyszerre terhelni a völgy és hegylábat, szépen élére rakni a rollkát, sőt ebben a boka is sokat segít, amennyiben a bokacsontot jól a bakancs oldalába nyomjuk.

Am a gyepsíhez kell:

• pálya: Visegrád
• gyep: pálya
• rollka: bérelhető uitt
• bot, síbakancs
• könyök-, és térdvédő, sisak (ezek tényleg kellenek), előbbi kettő bérelhető
• némi sítudás, azonban hóekézni és farolni próbálni valóban nem érdemes (ti. fáj)
• bátorság

Ami azt eredmény:

• véraláfutások, a bilirubin bomlástermékeinek a véredények megszakadás folytán a bőr alatt felhalmozódó  szinpompás gyűjteménye
• izomláz, főként a combban
• pár óra önfeledt szórakozás

A bátorság próbájának színtere (hogy ennyi év után egy kék pálya tetején felmegy a pulzusom, igazán nem gondoltam volna)

A gyepsí mocskos sport. (Gyepsi is a filthy thing-Gábor)

Tekintve hogy szeretjük élvezni az életet, a napi megterhelés méltó gasztronómiai lezárása a dunabogdányi pisztrángosnál materlizálódott kézzel (is) fogható jelenlétté.

Házi pesztós pisztráng, steakburgonya és dijoni öntetes saláta. A gyomornyitást vargányakrém-levessel biztosítottuk előtte.

Búcsú. 5 napot töltöttünk a mediterrán régió eme gyöngyszemén. Sok ember, jó társaság és egyéb állatfajták bőséges gyűrűjében.

www.summitpost.org/mountain/rock/152235/paklenica.html

Utolsó napunkon a "levezetés" kifogást használva az Anica Kuk Stup-ján lévő Water Wolf (6b) utat szemeltük ki, de a beszálláshoz érkezve olyan erős szél fogadott bennünket, hogy egymás mellett sem igen hallotuk a hangunkat. Egy papírdarabot felkapott a szél, és másodperceken belül 200 méter magasságba emelte. Nem is láttuk színét utána.

Leballagtunk és végül a sportutaknál vertünk tábort. Egy, a sziklafalnak dőlő pillér oldalán lévő, áthajló út már régóta edzette képzeletünk, így neki is láttunk a szakszerű megmászásának.

Kb másfélórás boulderezést követően annyit sikerült elérni, hogy -Gábornak köszönhetően- az első nittben egy expressz és abban egy kötél foglaljon helyet.

Némi napfürdőzés után következett az út előlmászása

Az út erősen áthajló, balról jobbra magasodó.

Tényleg áthalik: lásd a kötelet (sárga és függőleges)

Az út neve Graffiti, nehézsége 6c/6c+.

Pápá

 Az út megmászása három ember közös mukájának eredménye, szerencsés vagyok, hogy én bátorkodhattam merészkedni megkoronázni a betetőzését.

Ezzel búcsúzunk az idei év utolsó Paklenicai kiruccanásától, a tengertől, a napsütötte szikláktól, a fokhagymás olívaolajos tintahalaktól. Várjuk a tavaszt! Visszatérünk!

És azért ez egyben azt is jelenti, hogy mindjárt itt a hó, és a rengeteg fergeteges tervünk, amit meg akarunk síelni, egyre közelebbivé válik.

 De jól elfáradtam. Meg azt hiszem mindannyian.

A mai utunk: Karamara sweet temptations (P. Pezzolato, M.Tagliavini)

6a+, 110 m. 

 Messziről is látszik a vérnyom: a mászó Ariadné-fonala.

A beszállás mocskos, csúszós, vág. De szerencsére ez csak 2 méternyit tart.

Utána szépen vezetett vonalú út repedés-reibung-tábla kombinációval. Kulcsrésze egy kellemes traverz, ahol -legnagyobb meglepetésemre- hirtelen egy helyre került majd az összes végtagom.

Vérmókusok a falban. (Követtek egész nap)

A magasságban rejlő mélység-élmény. Vagy a mélységben lévő magasság-élmény. Esetleg az élményben rejlő magasság mélysége, a mélység magasságának élményszerű rejtekezése.

Majd ugyanezen a falon ereszkedünk 100 métert. Az ereszkedés során fellépő, kellemtelen, de közel sem szokatlan problémával Violának, majd Gábornak kell hősiesen megküzdenie.

"A tériszony a mélység vonzása által kelltett késztetés, hogy leugorjunk."

Vagy legalábbis leereszkedjünk...

Viola beszámolója az ereszkedésről:

Az utolsó ereszkedés

Ahogy mondani szoktam: harminc felett minden nap ajándék.

 Jean-René Minelli 2004-es expedíciójáról készült videó némi betekintést nyújt:

 A vasárnap sem telik pihenéssel. Ma élesben gyakoroltuk, amit elméletben átvettünk az esős napokon.

Azért vannak, akik pihennek ma is.

Öten keltünk útra a nagyfalas tevékenység alapos véghezvitelére. Gábor, Uty, Viktor az egyik, Viola és Judit a másik parti.

Könnyű, de szép vonalvezetésű, kitett gerincet választunk.

A Toyota Corolla raktere végtelen dimenziókat rejt.

Gábor beszámolója a napról:

A mai nap folyamán a Sjeverno rebro-t másztuk, 170 m 4b+ ért. Azért ezt, hogy Uti, aki ezen a téren még nem rendelkezett tapasztalattal, részesülhessen a több kötélhosszas mászás örömeiben, a lányok is másszanakak felváltva elölbe, és Gábor, azaz én, először vezessen többkötélhosszban egy három fős partit. Így nézett ki tehát a nap: 1. parti: Uti, Viktor és Gábor, utóbbi vezetésével; közvetlen utánuk a

 2. parti: Viola és Judit váltott vezetéssel.Mivel nemhogy több kötélhosszt,sima sport utakat is csak 2-3-szor másztam elölbem, a standépítést még előző este meg kellett tanulni. Azért elég nagy felelősség, amikor egyszerre három (a két hátulmászó és a sajátod) ember biztonsága is az általad épített standtól függ...nem is magától az elölmászástól, hanem ettől tartottam inkább. De így van ez az embereknél, az egyik mászótársunkat Viktornak egyszer úgy sikerült meggyőznie arról, hogy hagyja abba a 20-30 m-es falak kiszólózását (miután már felsorolta a lehetséges zuhanás összes élettani következményét), hogy az oké, hogy őt nem érdekli, hogy leesik és rommá töri magát, de gondoljon bele, hogy akkor elrontja az egész hévégéjét a csapatnak. És ekkor jött le. Na szóval, én semmi esetre se szerettem volna elrontani a csapat hétvégéjét, ezért nagyon figyeltem a standépítés módjának és praktikáinak bemutatása során, és még a beszállás előtt utoljára kikérdeztem Viktortól a kritikus dolgokat.

 Szombaton végül délben kisütött a nap, -kihangsúlyoznám, hogy a wounderground.com ezt pontosan előrejelezte-, így jól elindultunk a sziklák irányába.

Bemelegítés gyanánt némi sportutakat toltunk 5c-6a nehézségben, majd irány a Kuk od Skradelin.

Az elmúlt napok esőzései nyomán a hegyekben rengeteg víz gyűlt össze, legalábbis erre bátorkodunk következtetni a patak mederben lezúdúló víz mennyiségéből.

Az első kunszt az átkelés a folyón.

A Faulenzer-t másszuk, 100 méter, 6a+, 6b+, 6b, illetve 6a.

Az első kötélhossz jellegzetes táblamászás, majd a következő hosszokban egy-egy kellemesen kitett áthajlással bírkózunk meg, át, és fel. Én mászom elől, majd Gábor indul el, majd Viol. A 6b+ áthajlás olyan erőket szabadít fel, hogy a sötétedés ellenére is bevállaljuk az utolsó hosszt. Kegyetlen tábla, egy ujj itt, két ujj ott, kis pöcökben nagy lábujj, eltámaszt, reibung, nyújtózik, befeszít. Bal karom görcsben, kezem csupa vér. Amikor elérem a standot ordítok: öröm, erő, önmagunk legyőzése felett érzett megelégedés ez. Viola és Gábor is gyűjt erőt ebből, ők már a szürkületben teljesítik a távot, Viol fejlámpája a mélybe száll, Gábor pedig már teljes sötétben keresi a fejlámpa fényénél az egy ujjas fogásokat.

Este fél nyolc, holdfény, 40 km/h szél, megkezdjük az ereszkedést.

A leérkezés eufórikus érzéseket szabadít fel mindannyiunkban (szuperfinis), főként miután a kötelet is sikerül lehúzni a fügebokrokkal, sziklacsipkékkel szabdalt falból.

Dinkónál ünnepeljük a sikert: fehér bor, sült húsok és éhenkorász háziállatok társaságában.

Síelni hó nélkül is lehet. Például vízen, motorcsónak mögött vagy kábelpályán. A vizisínek a nevén kívül viszont nem sok köze van az alpesi síeléshez.

Nem úgy a gyepsínek. A gyepsízés carving technikát igényel, tökéletes tavaszi-őszi edzésforma.

A nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején - amikor én még kissrác voltam - népszerű volt a gyepsízés (avagy "rollkázás"), a pécsi sípályán néhány alkalommal volt is benne részem.

Mostanában úgy tűnik, újra divatba jön ez a sport. A visegrádi Nagyvillám sípályán minden héten kétszer megy a felvonó, és egy maroknyi fanatikus karcolja az íveket a nedves gyeppel borított (jó esetben) puha lejtőre.

Aki síelni tud, az gyepsízni is. Aki síelni szeret, az gyepsízni is szeretni fog. Egyszóval: vasárnap délutánra ne csináljatok más programot, hozzátok le a sícipőt a padlásról, és irány visegrád!

Paklenica: tenger, hegyek, mediterrán levegő, 22 fok, jó borok, kellemes társaság.....és zuhogó eső.

www.paklenica.hr/Paklenica_en/index_en.html

Íme egy szép illusztráció. Ezért nem mászunk ma.

Viszont tényleg jól elmentünk fürdőzni: Három, mindenre elszánt, sportos, intelligens és rendkívül művelt kalandvágyó férfi, haláltmegvető szilajságuk univerzális mivoltának következtében nem retten meg a jeges víz élettani kihívásaitól (pl.:testis /here/ felcsúszása a hasüregbe) 

No meg jól meghallgattuk az esőcseppek víztócsába érkezése által keltett és visszaverödő hangok játékát is:

Hetényi Viktor beszámolója szombati túrájáról:

Már a hét eleje óta figyeltem a laviny.sk és a holidayinfo.sk adatait, amik elég hiányosak voltak, de az a hétvége közeledtével egyre biztosabbnak látszott, hogy a hó ha korlátozottan is, de alkalmas sízésre. Mivel a talaj még meleg volt amikor a hó esett, valószínű volt, hogy nem lesz alapja a friss hónak, és laza szerkezetű lesz. Ez a helyzet és a lavinaveszély leszűkítette a választható célpontokat,  de nem vette el a kedvem. Ráadásul korán haza is kellet érnem, fél hattól én kellet hogy vigyázzak a lányunkra, így a Nyugati Tátra a közel egy méteres havával kiesett a célpontok közül. Összességében egyetlen értelmes opció látszott, valamely még meg nem nyitott sípályán, esetleg környékén fókázni. Időközben kiderült, hogy a barátomék Ausztria felé veszik az irányt, így egyedül maradtam, de ez sem tántorított el.  Végiggondoltam, mi jöhet szóba. Alacsony Tátra, füves pálya 1000 m felett. Nova Holán kevés a hó, Jasna jónak tűnt, de messze van, Certovicáról sem adat, sem webkamera. Volt egy megérzésem, hogy mivel Certovica nyitott északra, lehet hogy az északi területeken esett nagyobb mennyiségű hóból jutott oda is. Így azt találtam ki, Certovicán át indulok Jasnára, ha szerencsém lesz, megállhatok a hágón. Így is tettem.

Besztercebányán négy fok volt, szakadó esővel. Hónak még nyoma sincs. Ahogy elkezdtem emelkedni Myto után, aggódva figyeltem az autó hőmérőjét, és az út melletti csekély vizes havat. De legalább már nem az eső esett, hanem havazott.  Jaraba után végre nulla fok alatt voltunk és a hó is többnek tűnt, de még mindig kevésnek. Aztán mínusz egy foknál állt meg a kijelző a hágón. Gyorsan kiszálltam, elszaladtam a parkoló mellé, beleléptem egy szűz részen a hóba, és örömmel nyugtáztam, hogy majdnem térdig süllyedtem. Már tudtam, hogy bejött a számításom. Miközben gyorsan nekiláttam beöltözni, megállt mellettem egy szlovák autó, és három sítúrázó szállt ki belőle, az egyikük hegyimentő. Na, ha ők is jönnek, nagy baj már nem lehet a dologgal, gondoltam. Öt perc angol társalgás után kiderült, hogy az egyik hölgy közülük felvidéki magyar, így aztán magyarul folytattuk a beszélgetést, majd elbúcsúztunk, ki-ki ment a maga útjára. Én lesiklásorientált túrázó vagyok, így a pályák feletti gerincnek vettem az irányt egy jó kis előszezoni porhavazás reményében.  A pályákat keresztező úton indultam felfele, ott kevesebb hó gyűlt össze, egész jól haladtam. Kiérve a gerincre aztán a hó is több lett, meg elkezdődött az első-havas aljnövényzetbe beszakadós móka. Lassabban, de töretlen jókedvvel mentem tovább, a táj egyre szebb lett, remélem ez a képeken is látszik. A felvonó felső állomását elhagyva tovább mentem a fenyőligetek szegélyezte lankás gerincen. Az első kis hegytetőt néztem ki célpontnak, 1486 m térkép szerint. Hamar ott voltam. Szendvics, tea, fotó, fóka le, új cipő bekapcs, az izgi első menet indulhat! Az első pár méter után lankásabb részre érve rögtön el is akadtam. Aztán ezután sokszor. Előre-hátra hintázva szabadítottam ki magam, addig játszva, míg elő nem bújt a lécem csőre. Húsz perc kínlódás után végre elértem a meredek pályák bejáratát jól leizzadva. Kis pihenés után nekiugrottam. Még nem találtam az egyensúlyom, így egy-két bukfenc befigyelt rögtön, meg volt hogy megálltam a fekete pályán esésvonalban, mert befutottak a lécek a hó alá. Aztán összekaptam magam, és egész jól ment a dolog. Nagyon nehezen sízhető alap nélküli laza hó volt, levegős aljnövényzettel. Iszonyatosan hátra kellett terhelni a folyamatos haladáshoz, a legmeredekebb helyeken is. Mire leértem, majd leszakadt a lábam. Megint kis pihi, szendvics és tea után visszaraktam a fókát és indultam fel újra. Most már csak a pályák bejáratáig másztam. A második lesiklás már hiba nélküli lett. Aztán újra felfókázva vissza másztam a hágóhoz, átkelve az úton elindultam felfele a Gyömbér irányában. Az időm már fogytán volt, így csak az ottani sípályák magasságáig tudtam menni. Felérve erre  a gerincre még nagyobbnak tűnt a hó. Rövid nézelődés után lefókázva egy rövid lesiklással az autóhoz értem és sietve indultam haza.



Viktor túrájáról képek itt.

Ünnepélyesen bejelentjük, hogy a 2009/2010-es sítúra idényt megnyitottnak nyilvánítjuk.

A Fóka csapata egyelőre a z új szezonra történő tervezés, felkészülés a eszközbeszerzés fázisában van, miközben egy lendületes sprttárs, Hetenyi Viktor a tettek mezejére lépett. Az alábbi üzenet esett be a Fóka postaládájába szombat este:

 Viktor képeket is küldött, melyekből kiderül, hogy több, mint félméteres friss hó van az Alacsony-Tátra gerincén, mely síelésre alkalmas. Íme:

A héten esett első friss hónak még nem volt ideje összetömörödni, úgyhogy még fennáll a veszély, hogy  kövek, ágak kerülnek elő a hó alól. Arról nem beszélve, hogy ebben a közegben nagyon könnyen alábukik a nem elég széles sí orra, ami nagyon megnehezíti a fókázást és technikássá teszi a síelést.

Szerintünk - amit Hetényi kolléga is megerősített - ilyen terepre leginkább nagy, széles piskóta porhó lécekkel optimális elindulni. Mivel nekünk ilyenjeink nincsenek, inkább még egy pár hétig kivárunk.

Azért Hetenyi Viktor kollégának pedig gratulálunk a szép naphoz, és élményekben gazdag idényt kívánunk neki!