Búcsú. 5 napot töltöttünk a mediterrán régió eme gyöngyszemén. Sok ember, jó társaság és egyéb állatfajták bőséges gyűrűjében.

www.summitpost.org/mountain/rock/152235/paklenica.html

Utolsó napunkon a "levezetés" kifogást használva az Anica Kuk Stup-ján lévő Water Wolf (6b) utat szemeltük ki, de a beszálláshoz érkezve olyan erős szél fogadott bennünket, hogy egymás mellett sem igen hallotuk a hangunkat. Egy papírdarabot felkapott a szél, és másodperceken belül 200 méter magasságba emelte. Nem is láttuk színét utána.

Leballagtunk és végül a sportutaknál vertünk tábort. Egy, a sziklafalnak dőlő pillér oldalán lévő, áthajló út már régóta edzette képzeletünk, így neki is láttunk a szakszerű megmászásának.

Kb másfélórás boulderezést követően annyit sikerült elérni, hogy -Gábornak köszönhetően- az első nittben egy expressz és abban egy kötél foglaljon helyet.

Némi napfürdőzés után következett az út előlmászása

Az út erősen áthajló, balról jobbra magasodó.

Tényleg áthalik: lásd a kötelet (sárga és függőleges)

Az út neve Graffiti, nehézsége 6c/6c+.

Pápá

 Az út megmászása három ember közös mukájának eredménye, szerencsés vagyok, hogy én bátorkodhattam merészkedni megkoronázni a betetőzését.

Ezzel búcsúzunk az idei év utolsó Paklenicai kiruccanásától, a tengertől, a napsütötte szikláktól, a fokhagymás olívaolajos tintahalaktól. Várjuk a tavaszt! Visszatérünk!

És azért ez egyben azt is jelenti, hogy mindjárt itt a hó, és a rengeteg fergeteges tervünk, amit meg akarunk síelni, egyre közelebbivé válik.