Van idő, amikor nincs idő, és egy napba kell bele sűrűsíteni a heti kaland adagunkat. Sokáig úgy éreztük, hogy a Magas-Tátra, lenyűgözően vad lejtői ellenére, pont túl van azon a lelki határértéken, ami egy egynapos túrára tudna minket ösztönözni. Tévedtünk.

Egy nap, két völgy, három ember, 1300 szint.

Az időzítés tökéletesre sikerült. 4-kor indulás Szendehelyről, ahol az egyik autót hagytuk. Kicsivel 7 után leparkolás Ótátrafüreden, 7:45-kor indulás. A Tarajkától +4 fokban, felhős-ködös időben a turistaúton indultunk meg a Téry-ház felé. A tófalon puha kása fogadott minket, így gyorsan haladtunk. 11 előtt a Téry házban voltunk.

Rövid pihenő után tovább indultunk a Vörös-torony-hágó felé. mivel egész 2300-ig olvadt, a hágóba feljutás kényelmes lépcsőházra emlékeztetett. Gyerekkorom jutott eszembe, amikor a PVSK sí szakosztályának edzésein gyakran kergettek fel minket a TV torony lépcsőházában.

Mire felértünk, oszlani kezdett a köd, így a nem várt bónusz jutalmunk a csodálatos panoráma lett. A nyugati fekvésű túloldalon, a felső 2-300 méteren erősen meg volt fagyva a lejtő, de ettől függetlenül pazar, elsőosztályú sízésben volt részünk egészen a Nagy-Tarpataki-völgy felmeneti útjáig.

Délután 3-kor megérkeztünk a kocsihoz fülig érő szájjal, és elindultunk haza.

Hazafele a kocsiban nagyon igyekeztünk fogást találni a túrán, de nem tudtunk. Ilyen egy tökéletes nap.

(Na jó, talán ugyanez szikrázó napsütéssel, +1 kuloárral, de ne legyünk telhetetlenek.)