Az alábbiakban Ujhelyi Balázs útinapló hangvételű terjedelmes beszámolója olvasható nepáli kalandjukról, amire síléceket is vittek. Az írásnak azért biztosítottunk itt helyet, mert képet ad a nepáli hegyi turizmus aktuális állapotairól, ami sokaknak hasznos lehet. - a szerk.

 írta és fotók: Ujhelyi Balázs

Évek óta megy a gondolkodás-ötletelés, hogy kellene egy komoly hegyet (Manaslu) sízni a Himalájában. Majdnem mentünk a Damavandra, aztán majdnem az Elbruszra, Mount-Blanc-ra, de végül sikerült eljutni az Ararat-ra. Közben persze alakultak a dolgok, változtak a feltételek és elgondolások. Végül csak 2023 szeptemberben alakult ki, hogy 5-en megyünk a Mera-ra. Robi, Áron, Juli, András és én. Már eleve a célok és feltételek ennyire nehézkes összefésülése felveti a közös túra létjogosultságát. Amikor mindenkinek egyértelmű, kikerülhetetlen közös célja van, akkor pillanatok alatt összeszerveződik az utazás. Magyarországról ez nehézkesebb, kevesen vagyunk. Összességében viszont rengeteg ember utazik Nepálba, hogy kipróbálja magát valamekkora magasságban. Viszont nagyon kis százalékuk olyan elkötelezett hegymászó, aki az életét ennek szentelte, az Alpokban már minden komoly falat megmászott, és nem tud merre tovább lépni, egyszerűen muszáj neki magasabb hegyeken nehezebb utakat mászni. A tömeg inkább azokra hasonlít, akik akarnak egy maratoni táv, vagy egy ironman teljesítés diplomával bírni az iroda falán. Ezt is megtettem, hú de kemény gyerek vagyok! A Nepáli kormány pedig rengeteget tesz azért, hogy ez a tömeg valóban meg tudja valósítani a célját, és rendelkezzen egy csúcsdiplomával. Sőt ezt a feladatát oly módon túlteljesíti, hogy roppant nehézségekbe ütközik, a saját időbeosztásodban, a saját tudásod és eszközeid birtokában felmenni bármelyik hegyükre. Inkább az instant túrák közül nézd ki magadnak, hogy melyik passzol. 10napos annapurna trekking 2500-ért, vagy 60 napos Everest sherpákkal oxigénnel 55000-ért?

Itt olvashatod, hogy aktuálisan mik is történnek a havas hegyoldalakon.

Jármai Gergő tollai..

Ez a story messzire nyúlik vissza. Aki valaha is mászóként érkezik ki Rax - Schneeberg körzetébe megszáll vagy megáll a kaiserbrunni kempingnél. A Kempinggel szemben, bent a vadon felett, van egy falszakasz két vízeséssel. Az én sztorim is itt kezdődött. Valamikor 2004 körül jutottam el totál kezdőként raxra. Rögtön megakadt a szemem a falon (neve: "Wasserofen") és a két barna sávon, ami a vízeséseket jelzi. Már lentről is látszik, ez nem csillogó, szép vízesés, hanem nyúlós, mohás, barna fertelem. Rögtön megnéztem a Behm kalauzt megy-e arra valami út. Négy "kiépített" utat jelez a kalauz. 1. "Jenseits von Eden" 7+ aminek a megmászásáról Babcsán Gábor is írt a Függőleges Birodalom című könyvében. Ezúton is köszönjük Gabának a pár jótanácsot. Fontos infókat kaptunk a megközelítés, a fal szerkezete és a falban található viszonyokról. 2. "Wasserofen Diagonal" 8-as, 3. "Adlerfirst" 7+ (nincs topo) illetve a 4. "Gelber Riss" 6+, 210 m trad út. Ezt az utolsót szemeltem ki magamnak, hogy egyszer megmászom. Így 12 év múlva végül sikeresen teljesítettük, hármas partiban.

Szokásunkhoz híven a pár napos ünnepre való tekintettel egy kicsit távolabbi célpontot szemeltünk ki március idusára. A fővárusonktól kb. 8 órányi vezetésre található tiroli Stubai-völgy Franz-Senn hüttéjét céloztuk meg.

Minden évben szervezünk egy hetet, ami csak a síalpinista örömök maximális kiélvezésére fordítunk. Pár éve ennek keretében volt szerencsénk a Franz-Senn hütte völgyében, többnyire tíz méteres látótávolság mellett, szemerkélő esőben, túrázni. Mondanom sem kell hogy akkori síalpin hetünk csúcspontja nem ez a pár nap lett -hanem inkább az arcoi napsütötte mászások és a Valfurva sítúra-találkozó Bormio mellett. Mindenestre egyértelművé vált, hogy ide vissza kell jönni a perspektívák rendületlen lelkesedéssel megvalósuló kiaknázásának érdekében. Írhatnám azt is, hogy síelni egy jót. 

Az EAWS (European Avalanche Warning Services) SnoProfiler egy újonnan fejlesztett online eszköz a hóprofil elemzések dokumentálására. Minden regisztrált hóprofil publikus és letölthető. A program lehetővé teszi, hogy a felhasználók feltöltsék a hóréteg elemzéseiket, amik grafikus formában jelennek meg, illetve letölthetőek pdf kiterjesztéssel. A felhasználó tájegység, térkép, illetve időpont alapján tud szűrni a jelentések között, így amellett hogy az aktuális hószerkezetről kap információt, egy adott terület hószerkezetének szezonbeli változását is nyomon tudja követni.

A kezdeményezésnek két fontos, potenciális hozadéka lehet: egyrészt kiváló adatbázis épülhet, ami a lavinakutatások és elemzések fontos hajtómotorjává tud válni, másrészt -és egyszerű felhasználóként talán ez a legfontosabb- tanulásra, helyszíni tesztek elvégzésére ösztökélheti a havas közegben mozgókat.

 The SnoProfiler a Weather stations és Avalanche incidents információs szolgáltatásokkal együtt a LAWIS (Lawinen-Informations-System) project része. A szolgáltatás a www.avalanches.org vagy a LAWIS platformon (www.lawis.at) keresztül érhető el.

Mérőállomások, és a mért adatok

Idő és tájegység szerinti keresés a pofilok között

És két általunk készített profil.

jetforce from agostonviktor on Vimeo.

Az 1934-es és 1937-es sikertelen próbálkozást követően végül 1953-ban sikerült egy Francia-svájci-sherpa csapatnak megmásznia a Himalája egy távoli szegletét, Kashmir tartomány legmagasabb csúcsát, a 7135 méter magas Nun-t.

2015 nyarán egy 8 fős magyar csapat indul útnak, hogy a csúcs első magyar megmászását kísérelje meg. Nos, ezek lennénk mi.

Nun és Kun és a mászás útvonala az északnyugati gerincen.

Július 29.-án indulunk Budapestről, majd Isztambul érintésével Delhibe repülünk. Innen India Kasmir tartományába vesszük az irányt. A valaha volt nyugat-tibeti ősi Ladakh királyság központjából, Lehből szervezzük meg az akklimatizációs túra és a csúcsmászás logisztikáját- merthogy alaptábori szolgáltatás nincs, mint ahogy más expedíció sem lesz a környéken. Az engedélyek szerint augusztus első felében mienk a hegy megászásának lehetősége, azaz nem kell osztoznunk a hegyen, másfelől magunkra is vagyunk hagyva, azaz mindent nekünk kell megoldanunk.

 India és a kínai-pakisztáni viharsarokba ékelt Jammu és Kashmir tartomány

Az akklimaticációs trekról, élményeinkról, viszontagságainkról kövessétek a blogbejegyzéseink.

És pár szó a tervezett csúcsmászásról

Mt.Nun, 7135 méter

Hegység: Himalája

Nehézség: 5A, Russian Grade System

Leírás: a méterek szintkülönbségben értendőek

• Alaptábor-C1

500 m moréna- és sziklalejtő, 

200 m  50° jég

200 m  30° fokos hólejtő

4 km  (horizontális) hómező

•  C1-C2

600 m kevert havas, jeges, sziklás terep, 30°-50°

• C2-C3

250 m  30° hó

50 m 45° jég és hó

100 m hó

• C3-csúcs

300 m 40°-60°jég,

csúcsgerinc – 300 m  40°-50° hó

 Stratégia 

2011-ben egy észt csapat sikerrel mászta meg a hegyet, anyagaik hasznos alapnak bizonyultak a tervezéshez.

A mászás során két stratégia szerint próbálunk a csúcsra feljutni.

Alpesi stílus: 3 fő, táborlánc és fix kötelek kiépítése nélkül, a lehető legkevesebb táborhely igénybevételével szabadon mászva tör a hegy magasabb régióiba.

Táborlánc-expedíciós stílus: 5 fő, táborlánc kiépítésével és a nehezebb szakaszokon fix kötelek lerakásával halad előre. 

Az utóbbit szépen illusztrálja az észt expedíció grafikonja

  Ez a stratégia fokozatos, jobban biztosított haladást tesz lehetővé, viszont több időt kell eltöltenie a mászónak nagy magasságban, ahol szervezete regenerálódási képessége fokozatosan csökken, illetve jobban érvényesülhetnek a magashegy objektív veszélyforrásai.

Az alpesi stílus kevesebb cipeléssel jár, minimalistább megközelítés, azaz jó idő esetén nagyobb haladási sebességet jelenthet, viszont egyszeri nagyobb megterhelést is. Kicsit olyan mintha lapot húznánk 19-re.

Az elkövetkező hetek sok élményt és kihívást tartogatnak számunkra, kövessétek utunkat, és szorítsatok, hogy augusztus 20.-a környékén magyar zsászló lobogjon a kashmiri Himalája legmagassabb csúcsának tetején. 

Támogatóink:

Mert magyarember nem akkor mászik amikor szép az idő, hanem akkor amikor raér.

Ami persze nem egy jó ómen, és ezt újból alátámasztani látszott az elmúlt hétvégi mászásunk.

Kihívásunk tárgyául a svájci St. Morritztól nem messze fekvő Piz Bernina négyezres csúcsát szemeltük ki, a csúcsra hosszú, kitett gerinc vezet, ami szép időben igen népszerű mászótúra. Gyakoriak a tömegjelenetek egy-egy ereszkedő stand környékén, így ésszerünek tűnt a hivatalos szezon előtt megmászni a hegyet.

Biancograt 3, 45 fok, AD

Csütörtök este kanyarodik fel az autópályára négy fős csapatunk, Laci akivel a Biancogratot tervezzük, Dávid és András, akik a Piz Palü egyik technikás pillérére terveznek mászni.

 Akklimatizáció mindenek felett.

 Péntek reggel szállunk ki a kocsiból, Lacival a Tschierva-völgyben indulunk neki az útnak. A gravitáció állandó jelenlétére való folyamatos utalásként hátunkat 15-17 kilós zsákok terhelik. Bivakra készülünk, azaz nálunk van minden, derékalj, mászócucc, hálózsák, kaja. És hát fizikai állóképességünk edzése gyanánt ezzel a súllyal is tervezünk mászni.

 A Tschierva házban ismételten és számomra megszokhatatlan módon alkalmam nyílik a svájciak hirhedt vendégszeretetével történő örvendetes találkozásra, mintha zsigerből, szinte már genetikailag meghatározott módon áradna a házigazdából a mindent átható idegen-, és világgyűlölet. Pedig csak vizet töltöttem volna a kulacsomba. Persze a csapok leszerelve, a WC-be pedig utánam jön, nehogy sikererrel járjon a vízszerzésre irányuló szatellita terrorakcióm. Mindegy az egész hegyoldalban vízesésések zúdulnak alá, megoldjuk. Az éjszakát egy 2800 méteren a gleccserfelé kiszökellő párkányon töltjük. Luxusbivak, luxuskilátás. A lemenő nap fényesugarai mint gyöngyvászon terítőre cseppent mézen, úgy csillannak meg a gleccser hegyekbe fagyott jégtömbjeinek felszínén.

Bevallom most először életemben doppinghoz nyúltam: tekintve, hogy akklimatizációra igen csekély idő jutott, és nem akartam újra hegyibeteg lenni, acetazolamidot szedtem be (Huma-Zolamide 250 mg, 2x1 az utazás elött, majd 1x1 azt azt követő napon). Hegyibetegség nem volt, ujjbizsergés viszont annal inkább, a sokak által panaszolt fémes szájíz viszont nem jelentkezett.

A fehér gerinc

A luxus bivakban hajnali 3-ra kértük a szobaszervíztől az ébresztést. A fejlámpa fényénél felhők gomolyognak fel előttem a völgyből: ha kinyújtom karomat, kezem beleér a gőzszerű hideg áramlásba, lehet hogy mégsem lesz szép időnk ma?

6 után szállunk be az útba, havas-sziklás kitett terep, néha egy-egy hosszabb havas gerincbetéttel. Szinkron mászunk, jól haladunk. Nemsokkal 8 előtt bekúszunk a felhőbe, a felhővel az egyre erősödő szélbe, akkor még nem tudjuk, de ez a két tényező társunk lesz az elkövetkező két napban. Mínusz 8 fok, 50-60 km/h szél. Hurrá nyaralunk!

A csúcsot retrospektív módon érjük el: amikor a gerinc ködbevesző siluettjén haladva tartósan lejteni kezd a mászás, rájövünk, hogy már túlhaladtunk rajta. Egy gyors jeges szelfi és haladunk tovább. Arcszőrzetem féloldali lefagyása hivalkodó módon utal az uralkodó szélirányra.  

Még vagy két órányi lemászás és egy ereszkedést követően nulla látótávolságban érünk le a Spallagratra és az alant fekvő gleccserre. Ködben, gleccseren haladni jajdejó dúdolgatom magamban, majd jobb lábam csípőig beszakad egy hasadékba. A gyermekkoromban nézett Chuck Norris filmekből ellesett ninjakungfukarate ugrással vágom magam oldalra, és a hasadék széléről tekintek le a keskeny, de annál mélyebb, sötétkék jégfallal szegélyezett sötétségbe.

Galéria 1.

Eszembe ötlik Greg Child  mászó-író egyik novellája, ami az üregemberekról szól. Az üregemberek a sziklák belsejében, a gleccserek sűrű, kemény jégfelszíne alatt élnek, és leselkedve várják, hogy találkozzanak és egyesüljenek a felszínek felett élő alteregójukkal. Minden hegyet járó embernek van egy ilyen üregember társa, és ha találkoznak és egyesülnek, akkor az egyik megszabadul a bezártság poklától, míg a másik a földi életétől. Talán most én is közel kerültem egy pillanatra a saját üregemberemhez? Mindenestre gleccseren nem túlzott óvatosság összekötni magad társaddal, amit mi most elhanyagoltunk.

A telefonom Ortovox Alpine Tour alkalmazásával találjuk meg a Rif. Marco e Rosa ház winterraumját. A ház belsejében minusz 4 fok, nem fűthető, de legalább a széltől megóv minket egy éjszakára.

Galéria 2.

Másnap a köd időnként szakadozik, viszont a szél még erősebb. A sokszor 70 km/h-s széllökések jócskán lelassítják mozgásunkat. A tejfel látótávolságban bolyongunk órákon át, amig eljutunk a gleccser szövevényes labirintusán keresztül a Fortezza gerincig. Itt vezet le utunk. A gerinc jól jelölt, mászható, mi a gyorsaság kedvéért nem ereszkedünk, inkább mászunk lefele.

A srácok közben már aggódva keresnek bennünket, a ködben hosszú órákat navigáltunk, jócskán kifutva az időből.

Így a több mint 4 kilóméternyi mászás, kb. 45 kilóméternyi túra után egészen kézzelfogható jelentést nyert számomra Laci kijelentése: a Piz Bernina nem fogja könnyen adni magát. De megadta, és mi szívesen fizettük meg az árát.

 Felszerés:

• 60 méteres félkötél
• beülő, HMS, biztosító eszköz
• tech. jégcsákány
• pár kisebb friend 
• hevederek
• hágóvas
• derékalj, hálózsák, bivakzsák
• főző
• ruházat, pehelydzseki
• sisak
• napszemüveg
• topo

Fotók: Sz. László és Á. Viktor 

Január első hétvégéjén az ország téli mászói, pontosabban az FB-n szerveződő Jégcsavar-csoport találkozót szervezett a Poprád tavi házhoz, melyet mi lelkesen megtoldottunk még 2 nappal. 

Csütörtök 2:50-kor csörgött az óra - kávé, indulás! Viktor stílusos olvasnivalót hozott az útra: a kihűlt betegek ellátásáról. Remélem, nem rajtunk fogja gyakorolni J. 10-re értünk fel a házba; egy mászóútba beszálláshoz későn, de egy rövidebb sítúrához még épp időben. A sítúra-döntést nem is bántam nagyon, mivel a -nekem- új, dinafit-kötéses léc várt rám! Egyből mélyvíz: új léccel, kötés-típussal irány a Tátra! A ház előtt csatolás, 1-2 perc oktatás, aztán megcélozzuk a Pokol-kuloárt! Tuti az új léc+kötés, csak suhanok a havon! Viktor nyomot tapos, én mögötte, Jenő hátul. Havat jobbat se lehetne kívánni, szikrázó napsütés, tökéletes körülmények.

Hamar elértük a megcélzott kuloár alját, de sajnos felfelé egyre instabilabb lett a hó, folyamatos tanácskozás, gondolkozás után kb a felénél inkább visszavonulót fújunk. A hegy megvár… gyakran ismételgetjük ezeket a mondatokat, de inkább sokszor korábban, mint egyszer is későn! A csatoláskor jön a hidegzuhany, szerencsére nem hó, csak lecke formájában: az, hogy otthon a szőnyegen 3-szor beleléptél az új kötésedbe, és a ház előtt is simán (na jó, ötödszörreJ) ment a csatolás, nem jelenti azt, hogy ez a mozdulat egy lavinalejtő közepén, ferde terepen, kötésbe potyogó hóban ugyanígy fog menni! Sőt… már a lecsatolással is gondok vannak… Hogy is kell kicsatolni ezt a kötést??? A jogos lecseszést bezsebelve végül kemény küzdelmek árán sikerül átszerelni, csúszás lefele! Na, itt nem szabad elesni!!! Mi leértünk, a hó fennmaradt! Kellemes csúszás vissza a házba, a srácok leülnek sörözni, tátrateázni, nekem még feladat van mára: következik a ház környékén léc fel-le csatolási, fókázási gyakorlat. Még jó, hogy a régi lécemet otthon hagytam, különben elgondolkoznék, hogy visszacseréljem!

Másnapi célpont: Jenő régi terve, a Tupán a Superculoir. Este tervezés, pakolás, korai alvás! Az időjárás-előrejelzés biztató, késő délután lesz csak hóesés. Reggel korai kelés, már épp fejlámpa nélkül indulunk. Viktor tapossa a havat, mi a nyomában. Az első 2 kötélhosszon csak felsétálunk, majd stand. Kényelmes hópárkányt taposunk magunknak, Jenő, mint legtapasztaltabb megy előre. Az idő jó, a felmenetben kellemesen kimelegedtünk. A 3-as mászás előnye, hogy a standban lehet dumálni, szóval nem is unatkozunk. Elkezd esni a hó - még fel sem tűnik, hogy ezt csak délután 5-re ígérték. Hamarosan elfogy a kötél, Jenő standol. Itt jön a kulcsrész, Viktor lelkesen megy előre. Vagyis menne, de kiderül, hogy csákánnyal, hágóvassal, elölben, saját köztessel ez nem is olyan egyszerű feladat, pedig nyáron, mászócipőben egy pillanat műve lenne. Kb háromnegyed óra küzdelem után feladja, átkötözködés, Jenőé a lehetőség. Direktben neki sem sikerül, de kicsit lejjebb talál megoldást, így halad tovább. A havazás kitartóan folytatódik, a stand röviden kényelmetlen, a lábujjaimat nem érzem, a vádlim zsibbad, de itt vagyok a Tátrában, mit nekem egy kis kényelmetlenség & vacogás! Ennyit megérnek a hegyek, ez a végtelen nyugalom, ami itt van, és hát nem sokan másznak télen! Örülök, hogy betársulhattam a srácokhoz, bár hideg van, a nyakamba esik a hó, de Jenő mindjárt standol, aztán megyünk utána! 

 Andrásék Valaisban toltak egy szép kis túrát.

Szombaton megpróbáltunk sítúrázi a Valais-i Alpokban, klasszikus sítúrára sikeredett: fele útig a hátunkon a síléccel túráztunk. A túra Le Caffe nevű faluból indul, a helyiek felvilágosítottak minkett, hogy Lö Kaff és nem Lö Kaffé. Ezek szerint mégsem a kávézásról nevezték el a helyet. Innen megy föl az út a Pointe Ronde (magyarul Ronda Pont?) nevű csúcsra, onnan egy északi tájolású kuloáron lehet lejönni, ami S4. A hó kicsit vicces volt, keményre fagyott jég kérgen 10cm lazán kötött porhó, finoman kellett terhelni, különben a mögöttünk jövőnek semmi nem jutott a jégen kívül. A kuloár után kellemes könnyű lesiklás a kéregre szórt porhavon. Útleírás 

Ha neked is van élményed, történeted, amit megosztanál a magyar túrasí közösséggel
a fókablognak ezen a címen írhatsz

Ha megkérdeznénk pár túrasízőt, hogy mit is jelent számukra ez a sport, milyen kép, esemény, jelenet ugrik be róla, valószínűleg mindenki merőben más emléket idézne fel.

Lenne, aki könnyed lejtőt képzelne maga elé, amelyen felcsoszogva egy hóval fedett menedékházhoz, annak kandallója előtt melegedve forralt bort szürcsölnek az emberek. Más viszont 45 fokos kuloárban, lécüket a hátizsákjukra erősítő, hágóvassal és túracsákánnyal utat törő freeride csapatot lát. A meredek kuloár tetejére érve a srácok a hágóvasat széles lécekre cserélik, a túrabakancsot keményre állítják, majd ugrálva kanyarognak le a méteres porhóban. A harmadik pedig 150 kilométeres átkelést lát maga előtt Chamonix-ból Zermatt felé, az Alpok számtalan gleccserén és hágóján keresztül; napfelkeltét, csípős hideget, hajnali forró kávét 3000 méteren, egy cabane verandáján.

Ez a mentális diavetítés is tanúbizonysága a túrasí és síalpinizmus sokszínűségének. Nincs két ember, aki ugyanazt érti rajta, mégis a sport lényegi részének hasonlósága feloldja a fentebb vázolt, látszólagos ellentmondást. A túrasí különböző vállfajainak metszete egy rendkívül egyszerűen megfogható jelleg: a sípályáktól való elszakadás.

Ez nem a fűtött francialiftek, hütték falára szerelt hangszórókból terjedő, északi-tiroli akcentusra adaptált Beatles-slágerek, hóágyúzott és ratrakolt lejtők világa. A túrasí esetében kiszemelt hegyeink megkérik meghódításuk árát. Minden méterért verejtékkel törlesztjük adósságunkat, izmaink fáradnak, légzésünk és szívverésünk felgyorsul. A megsíelni vágyott hegyoldalt nem megkapjuk, hanem megküzdünk érte.

Letudva a kötelező vámot azonban a sícentrumok világától merőben idegen ajándékot kapunk cserébe; a hegyek vad, sokszor félelmetes, a természet szabályai által uralt, mégis korlátlan szabadságát. Mindazonáltal ennek a szabadságnak feltételei vannak, amelyeket a felszerelés sajátosságai és a lavináktól való jogos félelmeink köré rendezve fogok tárgyalni sorozatunk első cikkében.

A cikk folytatását itt olvashatod az Overmagazin online-on.

• 4 óra Pestről

• Akik voltak:

• Kellemes hegyek. Sok sízhető rész, kevésbé sziklás, max 1700m magas. Sok hó van most

A turistaút könnyű, kezdőknek is vállalható, cserébe a patakvölgy szebb, de ha a patak nincs (teljesen) befagyva, akkor kezdőknek nem ajánlott, könnyű belecsúszni! Pár helyen tartottam tőle, hogy fürdés lesz a vége. Az út először szűk völgyben halad szorosan a patak mellett / felett, aztán kitágul a völgy, és meglátod a köréd magasodó havas hegyeket, és rajtuk a sí-nyomokat.   

35 perc volt, úgy hogy 20 ember kereste: akinek van piepse az gyorsan megvan. Akinek nincs annak NINCS ESÉLYE sem túlélni.

a házban töltött éjszakához jól jött a koleszos múlt meg a füldugó. Kicsit meglepett, amikor arra ébredtem, h a matrac-szomszéd (akit feltámogattak) rámesett, aztán később még valaki, aki kettőnk között találni vélt még egy hálózsáknyi helyet. Lehet, csak pár Horec hiányzott nekem is:-)

Sok lehetőség maradt még, amiket Martin mondott, és felírt a térképre. Vissza kell menni.

Öt évvel ezelött, 2009 március 25.-án, Zsári-völgyben (Ziarska dolina) gigantikus lavina szakadt le. A Ziarska menedékházat több mint 2 méter vastagságú hó fedte el, a völgy több részén a lerakódott hóréteg meghaladta a 20 métert is.

 A lavina az elmúlt száz év legnagyobb hógörgete volt a környéken, Ezekben a napokban összesen 7 lavina zúdult a völgyre letarolva az útjába kerülő ősfenyveseket.

 Abban az évben 150-200 cm hó esett le, és az erős, sokszor a 45m/s sebességet is elérő északi, északnyugati szelek a friss hó jelentős részét a dél-keleti fekvésű oldalakra halmozták fel. A lavinaveszély március második felére 4-, mad 5-s szintűre emelkedett.

 A legnagyobb lavina 10 és 11 óra között indult meg, a 1.5-2 méter vastagon meginduló hó szakadási vonala mintegy 2000 méter hosszú volt a Prislop, Javolecká-hágón át a Ráztoka irányában. A lavina törmelék mintegy 2 km hosszú volt és 3.5 km mélyen hatolt le a a völgy mélyére.

Nemrégiben Jégcsavar néven keresztséget kapott, a téli mászás kedvelői által elindított kezdeményezés találkozóján vettünk részt a Magas-Tátrában. Amellett, hogy egy mászós-sítúrázós hétvégét töltöttünk odafent, megismertük a lavinajeladók müködésének igazi esszenciáját, és pár lavina is átmosott a fejünk felett. Bár mindkét élmény érdekes volt, az utóbbinak kevesbé örültünk.

Egy Svájcban élő barátomnak régóta adósa voltam egy látogatással, ezt elég pofátlan módon egy közel egy hetes csövezéssel róttam le a st moritz-i lakásában. 900 km önfeledt autókázás (Bécstől szakadó hóesés, 100-110 km/h-s átlagsebesség) után kipihenten elfoglaltuk a szállást, házigazdám pedig megkezdte egyhetes couchsurfingét saját otthonában.

A Kaukázus főgerince felé mintegy 1500 méterrel magasodó, 5642 méter magas Elbruszt mászta András, itt egz kis itiner arról hogyan is érdemes.

Az utazás péntek este 10 körül, a bécsi reptér orvosánál kezdődött számomra. Gyógyszert kértem, hogy megússzam a repülést hányás nélkül. Ugyanis indulás előtti éjszaka összeszedtem egy jó féle gyomorfertőzést. Kaptam két bogyót és egy papírt, hogy “not fit to fly”. A bogyók jól működtek, mert csak az ételosztásnál terjengő erős kajaszag volt kritikus pillanat, a papír pedig később hasznos volt, mert annak a hátuljára írtuk költségelszámolásunkat.

ÚJ MÁSZÓISKOLA A KIS-SVÁB-HEGYEN

Örömmel tudatjuk a sportolni vágyókkal, hogy több évig tartó előkészítő munka után megnyílt Budapest legújabb mászóiskolája a Kis-Sváb-hegyen!

Figyelem, a főváros XII. kerületében található kőfejtő magánterületen van! Megközelítéséhez még véletlenül se vegyük igénybe a Gaál József útról nyíló magánutat!
A bányát gépjárművel megközelíteni szigorúan tilos! Autóval érkezők az Álom utcai parkolót használhatják; innen, a Trencséni utca 4-gyel szemben induló,
mászófigurával jelzett úton, 3 perces sétával érhetik el a bányát. A terület 2012 óta a Kis-Sváb-hegy helyi természetvédelmi terület részét képezi, ezért rendkívül fontos,
hogy a számunkra kiadott engedélyben foglaltakat betartsuk és annak betartására sporttársainkat is figyelmeztessük! Ilyen mászóhely nem lesz egyhamar a fővárosban,
tegyünk meg mindent azért, hogy a miénk is maradhasson!

A túrasí szezon végére beiktattunk egy versenyt, a Hochkar Challenge-et. Tavaly Koleszár Zoli mesélt róla, már akkor megjött hozzá a kedvünk. Ez a verseny egy hegyi triatlon, ami terepfutásból, hegyi kerékpározásból és túrasízésből áll, az alábbi bontásban:

1. terepfutás 6 km, 250 méter szintkülönbséggel

2. mountain bike 8 km, 700 méter szintkülönbséggel, aszfalton, de slick gumi használata tilos

3. túrasí fel-le 400 méter szintkülönbséggel