Az úgy volt, hogy menni kellett a Síalpin Rallyra. Ha pedig már olyan messzire elautózunk, csináljunk mást is. A program részemről végül így alakult:

03.08 Szombat: Preber - verseny előtti átmozgató túra szigorú pulzuskontrollal, versenyszett élesteszt

03.09 Vasárnap: Síalpin Rally - versenyfutam, ami a csövön kifér

03.10 Hétfő: Großglockner megmászása Kalsból

 1. nap - Preber (GPS LOG)

Pénteken kiautóztunk a Preberseehez Ágoston Viktorral és Tari Viktorral, hogy másnap csináljunk egy nem túl kimerítő, bemelegítő túrát. A tó partján a parkolóban bivakoltunk, és nagy kedvvel ébredtünk, amikor egymás után elkezdtek érkezni a túrázók.

From Preber, Grossglockner

A tegnapi Chopok túránk alapesetben nem érdemelne jelentős megemlékezést. Mégis írunk róla, mert:

• mostanában mindenkitől azt hallani, hogy a Tátrában nincs elég hó,
• volt velünk egy kutya és
• egy csomó új felszerelés,
• rengeteg fotót, videót csináltunk, nem mellesleg
• azért, mert olyanunk van.

Kezdem azzal, hogy szürreálisan szép volt. Például ennyire:

ködszendvics

Töredelmesen be kell vallanunk, hogy ülünk egy egész csomó túrasí videó alapanyagon.

Ezek legnagyobb hányada a Goprómmal készült, ami azóta nincs meg. Épp azért váltam meg tőle, mert be kellett látnom: a gyártás 90%-át kitevő vágásra, konvertálásra, feltöltésre és beágyazásra dolgozó emberként (és apukaként) már végképp nincs időm. Azt is be kellett látnunk, hogy nem olyan könnyű téma ez a sívideó: a meredek nem látszik, az adrenalin nem buzog, nincs térérzet, a fehér hó kiég. Nem reprezentatív mérésünk szerint egy átlagos laikus 20 másodpercnél többet nem képes megnézni ezekből.

A Normafára tervezett síkomplexum környezetkárosító hatásai minket is érzékenyen érintenek, hiszen ez különleges szépségű hely fővárosunk kevés megmaradt zöldterületeinek egyike, közkedvelt sport-, és turisztikai célpont, a város zajából menekülni vágyók egyik utolsó budai mentsvára. Idézve a Védjük meg Normafát petíció idevonatkozó sorait:

Budapest természetes, máig megőrzött idős erdeinek egyik legértékesebb, szimbolikus pontja, a fővárosiak egyik legkedveltebb kirándulóhelye, több generáció emlékeinek őrzője végveszélyben van! A XII. kerületi önkormányzat vezetése sícentrumot, hóágyút, sífelvonót, bobpályát, hatalmas parkolót, és még ki tudja mi mindent akar építeni a Normafán. Ennek érdekében a parlament a Normafa-törvénnyel szintem minden a természtkárosítást, és beépíthetőséget szabályozó törvény alól kivonják a Normafa területét. http://www.peticiok.com/vedjuk_meg_a_normafat

A tervek körüli polémiában mindazonáltal nem merült fel egy véleményem szerint legalább átgondolásra érdemes, kompromisszumos megoldás: a a hatalmas beruházás és területigényű alpesi sícentrum helyett létesítsünk valóban tradicionális túrasí központot. Hiszen a Normafa tényleg síközpont volt a XX. században, felvonó, nagy területű parkoló nélkül is.

A költséges és környezetszennyező felvonók helyett például ún. fókát ragaszt a kedves sportólni vágyó léce talpára, vagy csak felsétál. A gépek és az azt enegiával ellátó vezetékek helyett pedig a sportolók verejtéke szegélyezi a pályát.

Radnóti és Gyarmati Fanni a Normafán, ahol tradicionálisan nincsen felvonó

Sehol egy drótpálya

Van élet a freeridevilágban felvonó nélkül is

Véleményem szerint így maradéktalanul megvalósulhatna az alábbi, egyébként üdvözölendő célkitűzés 

 A Normafa egykorvolt rangos és igen népszerű síéletének feltámasztása a Normafa rehabilitációja érdekében napvilágot látott elképzelések szerint olyan fejlesztésekre és rekonstrukciókra kerülne sor, amely megfelelő komfortérzetet nyújtó, biztonságos sportolási, kikapcsolódási lehetőséget biztosít a ma is igen népszerű természetvédelmi területen. (forrás: http://normafa.info/natura_2000 )

Érdemesnek tartanék egy másik, talán kissé gondosabban kidolgozott megoldási javaslatot is említeni itt, Lacza Zsombor tollából:

https://docs.google.com/file/d/0B-gHGUq7xcakU3BtTEl4U0w2MnM/edit?usp=sharing

Bár továbbra is azt érzem, hogy az alapvető koncepció, mely szerint a síelés kizárólag sífelvonók telepítésével elképzelhető, hibás. Főként, ha a természeti értékek fokozott védelmének és a helyi adottságok korlátozó jellegének kontextusában kell értelmezni ezt a sportot.

avagy pulzus, vagy sebesség orientált-e az erőltetett menet?

Pár éve kezdtem el futni, valahogy hozta a mászás, a hegyek, no meg a túrasí. Korábban is úgy gondoltam, hogy ezeket a sportokat két fajta módon lehet űzni, vagy önmagukért, vagy valamiféle magasztosabb cél érdekében. Amit viszont magam sem gondoltam, hogy ez idővel egyikből a másikba alakul, vagy épp egyszerre tud létezni egymás mellett. Azaz leegyszerűsítve azért kezdtem el futni, hogy jobb legyen a kondim, és mostmár a futásért magáért is futok. Ez utóbbi érzés szüleménye lett a terv, hogy fussuk végig az Alacsony-Tátra főgerincét, legalábbis annak Certivica-Donovaly közti szakaszát. De a sok unalmas filozofálgatást váltsák fel a tények.

Felkészülés

Igazán nem volt, illetve nem célzottan. A heti rendszeres 1-2 futás, pár mászás, bringa, általában 4 sportos nap per hét.

A korán kelők jutalma, napfelkelte a hegyi réten

Előkészületek

A futás előtti napon érkezünk ki, ezer méter könnyed szint fel, háromszáz le normális séta tempóban, illetve 1700 méteren alvás a Stefanika házban (tudom nem ez a hivatalos neve, de mi így hívjuk és kész) 

Felszerelés

• Hosszú futónadrág
• kompressziós hosszú futózokni
• téli bringáskesztyű
• 2 db sapka
• két underamour heatgear felső
• 1 db termo bringás pulcsi
• 1 db primaloft kabát
• 16 literes hátizsák
• 1.5 literes camelbak (izotóniás lónyál)
• 6 dl bringas kulacs (víz)
• energiaszeletek, aszaltgyümölcs, csoki
• izolációs fólia, algoflex
• Saucony JAZZ 12 futócipő
• pulzusmérő óra, telefon

A futás napja

Ébredés 2:30-kor, hatszáz szint séta le, egy óra autázás és találkozás a többiekkel Donovalyban. Később ez a hatszáz szint jól jött volna még, a legutolsó lefelemenetben...

Hat órakkor indulás, lassú, majd egyre gyorsabb sétával, ami kocogásba, majd futásba vált.

A választott stratégiám hatékonynak bizonyult: nem a haladási sebesség, hanem a magam által meghatározott pulzusstartományban maradás a vezérelv. Ennek fényében figyeltem arra, hogy végig aerob tartományban 120-150-es pulzusok között haladjak, törekedve arra, hogy a pulzus ne essen 135 alá, és 145 fölé. Legalábbis amennyire a terep, a kondim, illetve az izmaim-izületeim ezt megengedik.

Donovaly-Durkova menedékház, a kilátástalanság hegyei

Mert hogy azok. Ez az első, és leghosszabb szakasz. 25 km, végeláthatatlan fel-le, és megint fel, aztán megint le. és így tovább. Ezekben az órákban merül fel az emberben az az egyre hangosabban dübörgő gondolat, hogy vajon értelmi képességei teljes birtokában vágott-e bele ebbe a kalandba. A tizenvalahanyadik csúcs után már biztos a válasz a maga átütő és végleges nemlegességében. Mindazonáltal pár óra után némi büszkeség is felüti fejét a hipoxiától és anyagcseretermékektől zsibongva lüktető küzponti idegstruktúrában: még sosem futottam ennyi ideig.

Irány a Deres, majd a Chopok, és a reményhal meg utoljára

A Chabenec kaptatói és a Deres meredek emelkedője újrafogalmazza bennem a mélységes gyűlölet jelentésének igazi esszenciáját, de legalább ez már ismerős terep. Bár igaz,  pár méter hó alatt más benyomást kelt a táj, mégis egyre otthonosabban mozgom. Mentális térképem jól megrajzolt területére tévedtünk, most először merül fel bennem annak lehetősége, hogy képes leszek az általam kitűzött 12 órán belül emelt fővel teljesítem a távot. Az elmúlt harminc kilóméternyi távon azonban vészesen megcsappant folyadék készletem, és mindkét vádlim égni kezd, amit rossz jelnek tekintek. Csak még azt nem tudom mennyire rossznak. Társaimmal meghozzuk a döntést, folyadékot vételezünk és pihenünk, két olyan dolog, amit az elmúlt kb 7 órában nem tettünk meg.

A Chopok háznál hosszú sor, ami talán nem is bánunk annyira, van kifogás a pihenőre. Nem iszom általában kólát, de most ez nagyon jó választásnak bizonyul. Gyors eszmecsere után mindenki dönt, hogy folytatja az utat, vagy lefut a Trangoskánál lévő mobil alaptáborba.

Stefanika-Certovica, a diadalittas izületi fájdalmak eufóriás szakasza

Ahogy a maraton futásról is tartja a mondás, harminc kilóméter után jön a második fele. VAlahogy ezt is egyre jobban és mélyebben kezdem érteni.Térdeim egyre erősödő szúró fájdalommal adják tudtomra, elegük van a lefele futásból. A felfele caplatásban viszont a combizmok és a vádli elégedetlenkedik. Igazából mindkét rebellis egység pihenés utáni igényeit kielégíteném szivem szerint, de ebben a fázisban már az agy a felettes hatalom. Nincs már kifogás, nincs menekülő út, akkor is megcsinálom, ha kézen kell megtennem az utolsó kilómétereket. Ez érdekes módon egyébként csöndes megelégedéssel is tölt el, és  halkan, de egyre biztosabban kezdem el ünnepelni magam: ezt megcsináltam. Leküzdöttem, végigtoltam, felszaladtam, lerohantam, átugrottam, megszereztem, letéptem gyümölcsét.

Tények

49.2 km táv, 10:20 perc haladási idő, 10+20 perc pihenő,

5510 m teljes szint, ebből 2980 fel, 2530 le (plussz az a reggeli 600m)

Tapasztalatok

• A pulzustartomány, és a pulzuskontroll jó ötlet volt. Nem égettem el magam, illetve gyorsan tudtam regenerálódni.
• Emelkedőn futás helyett viszont gyakran erőltetett menetben mentem, hogy ne szálljak 150 bpm fölé
• A Stefanikában alvás jó ötlet volt, a hajnali lefele hatszáz szint meg rossz.
• A cipőm talpa félig szétszakadt
• A két autós logisztika és a mobil alaptábor bölcs megoldás

A Reel Rock filmfesztivál szervezői július végén azért keresték meg a
Barakát, hogy egyeztessenek a 2013/2014-es év rendezvényiről.
Szerették volna elkerülni azt, hogy a hazai outdoor események
bezavarjanak egymásnak. A Barakások meglehetősen arrogánsan közölték,
hogy ők csinálják a Reel Rockot. A szervezők utánajártak az ügynek. A
Baraka marketingese a Reel Rock licenszeit forgalmazó cégnek azt
állította, hogy a fesztivált eddig szervező céget már nem érdekli a
rendezvény. Mindezen nincs is nagyon mit csodálkozni - a Reel Rock egy
sikeres, jól felépített és közismert filmfesztivál. Az előadások
teltházasak voltak, a közönség és a hirdetők elégedettek voltak.
Mindenki szeretne sikeres rendezvényeket gründolni. Ami igencsak
zavaró az itt leírtakban az az, hogy egy olyan utazási iroda, mint a
Baraka most más lovára ül fel. Nem próbáltak meg semmit maguktól
kitalálni hanem egész egyszerűen einstandoltak egy sikeres fesztivált.
Az eddigi két napos Reel Rock helyett most lesz egy másfél órás klub,
ahol pólót lehet majd venni meg sört inni a filmek mellé. Sajnáljuk.

a fb-n történő beszélgetésekből szemezgetve pedig:

Serfőző Zoltán Helyreigazítás: a Baraka Utazási Iroda nem szervezője és nem is lesz a szervezője a Reel Rock filmfesztiválnak.

THE NORTH FACE REEL ROCK FILMFESZTIVÁL BUDAPEST Kedves Zoltán.Lehet ezt csűrni és kozmetikázni, de attól még ez a helyzet. A licenszek gazdájával a Baraka szerződött. Az, hogy Tátrai Bernadett cége, az Outdoor Hungary szervez egy Reel Rock vetítést az nem jelenti azt, hogy ez a rendezvény független a Barakától. Tátrai Bernadett személye mindenképpen hozzátok kötődik. Ha pedig a vetítések előtt a Baraka túráinak hirdetését látja a közönség, akkor kilóg a lóláb, hogy emögött az utazási iroda van.

Gratulálunk!

 forrás: http://www.spiderclub.hu

Tegnap újabb baleset történt a Spider mászóteremben. Tekintve, hogy nem voltam ott, nem láttam személyesen nem nyilatkozhatok arról, hogy ki és mennyiben hibás. 

De tekintve, hogy valamilyen szinten érintett vagyok -azon is túl, hogy a mászóközösség is érintett, ha már legalább azért, mert bármelyikünkkel megtörténhet baleset- szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot.

Anélkül hogy neveket említenék, az eddigi informaciók alajpán úgy tűnik, hogy elölmászásból, a többedik (3.) akasztás után esett le a mászó, földig, gerincre.

Beszámolók alapján a földön fekvőt próbálták valamelyest mozgatni, illetve ő is próbált mozogni (eszméletvesztés nem történt)

Mindez ráadásul egy fizetett edzésen.

Tegyünk tisztába néhány dolgot ezzel kapcsolatban

A magasból esés

3-4 méterről, vagy annál magasabbról kemény alapra esni, az ún. magasból esés klinikai kategória, ekkor a gerinc hossztengely irányú összetorlódást szenved, a gerincvelő sérülhet, illetve a vázrendszeren kívül minden belső szerv sérülhet a hirtelen lefékeződés miatt.

A sérült mozgatása szigorúan tilos, hiszen a gerincvelő ekkor is sérülhet. Illetve a sérült maga sem mozoghat, még ha akar is. Ráadásul a sérült nagy valószínűség szerint agyrázkódást is szenvedett, azaz nem tudja felmérni helyzetét. Tehát nem mozoghat!

Az elölmászás

Az elölmászás a mászás esszenciája, tudás, erő, koncentráció és reális kockázatvállalás ötvözete. És nem csak a mászó, hanem a biztosító ember részéről. Elölmászásból lehet esni, szoktunk is, de azért mászunk kötéllel, biztosítva, hogy ez ne járjon súlyos, életveszélyes sérüléssel, vagy ennél is rosszabbal. Sziklán, alpin utakban gyakran nem biztosítható, vagy nem biztosított megfelelően a mászás, így a személyes kockázatvállalás is jelentősen megnő.

DE EGY TEREMBEN ILYEN KOCKÁZAT NEM MEGENGEDHETŐ!

Ami a tegnapi balesetben mindenféleképpen kihangsúlyozza a biztosító ember  felelősségét.

Nagyon nehéz empátiát gyakorolni egy ilyen esetben, de azt gondolom, hogy a biztosító embernek most komoly munkája lesz abban, hogy számot vessen a lelkiismeretével, és neki sem könnyű.

Tekintve azonban, hogy emocionálisan is érintve vagyok a sérült oldaláról ebben a történetben, hadd fejezzem ki abbéli kívánságomat, hogy lelkének legmélyebb poklait is megjárja ez az ember, aki gondatlanságával majdnem megnyomorított egy életre  egy fiatal lányt.

Azt gondolom, hogy egy ien történetnek jogi konzekvenciákkal is kell rendelkeznie, de nem az én dolgom ebben lépni.

Továbbiakban a Spider üzemeltetőjének felelőssége is felmerülhet:

1. biztonságos volt az út, a köztes gyakoriság, azok elhelyezése megfelelt a mászás biztonsági szabályainak?
2.  a fal mester jelen volt az eseménynél? mit tett?
3. van elsősegélynyújtó, egészségügyi felszerelés a helyszínen?
4. az edző felelőssége, azért fizetünk az edzőnek, hogy oktasson, figyeljen, megbízható tudást adjon át. Ő hol volt? Van képzettésge, hogy embereket oktasson, hiszen amikor befizetünk egy oktatásra -a felelósség átruházási nyilatkozat ellenére- mégiscsak az edző/oktató kezébe helyezzük testi épségünket. És persze vannak objektív veszélyei ennek a sportnak, de hangsúlyoznám, hogy nem teremben jutnak ezek érvényre elsősorban. Szóval az az ember, akit bizalmukkal és pénzükkel jutalmaztak meg az edzésrejárók, visszaélt ezzel a bizalommal, vagy nem? Amennyiben igen, akkor gondatlansága mennyire járult hozzá egy életveszélyes balesethez? 

Javaslat

A mászás egyre népszerűbb, egyre többen űzik, egyre több a terem, viszont mai napig nincs egységes útmutatás a mászóutak biztonságának, a mászás oktatásának minimál kritériumairól.

Ezért a fókablog a következéket javasolja:

1. teremtsük meg a mászás oktatásának egységes kritériumait, illetve aki ilyet oktat, rendelkezzen a felelős szakmai kollégium által jóváhagyott bizonyítvánnyal
2. szakmai konszenzus alapján vizsgáljuk felül a mászótermek útjainak biztonságát, és ez az információ legyen közzétéve mindenki számára elérhető módon
3. a falmesterek rendelkezzenek érvényes elsősegélynyújtói végzettséggel, tudásukat tartsák karban, átérezve az ezzel járó felelősséget
4. legyen elsősegélynyújtó táska minden intézményben
5. ez egy veszélyes sport, legyen intő példa ez mindannyiunk számára, legyünk gondossabbak, és még a terem forgatagában se felejtsük el, hogy a legfontosabb az általunk biztosított ember biztonsága, épsége

Gyógyulás

Most jön a nehéz rész, műtét, rehabilitáció, és a dolog lelki vonzatai.

Nem lesz könnyű út, de látszik a vége.

És mi, barátok, család, mászótársak végig ott leszünk.

A Venedigerről négy éve lepattantunk: olyan vihar lett, hogy a Defreggerhaustól se volt vicces lejönni. Most hétvégén sikerült mindent bepótolni, a legjobb fajta tavaszi gleccsersízésben volt részünk.

A terv az volt, hogy a március 15-ei hosszú hétvégét Tirolban vészeljük át, amíg Pannóniában kitombolja magát az évezred hófúvása vagy mi. Beterveztünk, hogy egyik szabad délután tartunk egy kis "lavinagyakorlatot", hogy ha kell, baj esetén olajozottabban menjenek a dolgok. Akkor még nem sejtettük, hogy másnap élesben gyakorolhatunk.

Alacsony-tátrai kalandozásaink mindig új utakra csábítanak bennünket. Évekkel ezelőtt, az Alacsony-Tátra főgerinc túrasível történő teljesítése során egy kissé túlzottan hosszúra sikeredett nap estéjét töltöttük a Gyurkova-házban, jó melegben, forró lencselevestől elnehezedve, ekkor nem nyílt alkalmunk arra, hogy tüzetesebben megvizsgáljuk a környező lejtőket. Így hát Kristófék korábbi pozitív tapasztalatain felbuzdulva most vasárnap elindultunk, hogy felfedezzük magunknak a terepet.

A Baukova parkolóig történő feljutás váratlan kihívásokat támasztott városi gépjárművünk elé, egy szakaszon a patakká szélesedő olvadékvíz elmosta az utat, így a legutóbbi vihar által kidöntött fák ágaival kell azt pótolnunk, így későn, 11 körülre érünk fel Baukova alá.

A felszerelés kipakolása közben realizáljuk, hogy hármunkra 2 pár, azaz 4 db túrabot jut. Némi obszcén kifejezés használatot, és alpári programokra történő verbális felhívást követően megszületik a konstruktív megoldás, a 21.századi túrabot:

A legutóbbi túránk egész máshogy sikerült rendkívülire, mint ahogy terveztük. Egy kicsúszás következtében egyikünk olyan sérülést szenvedett, hogy helikopteres mentése vált szükségessé. Alább az ominózus túra beszámolója. Ha csak az adminisztratív tanulságok érdekelnek, görgess a cikk végére.

Péntek este négyen indultunk el Tátraszéplakra, hogy szombaton kipihenten felvágtassunk a Lengyel-nyereg és a Rovátka érintésével a Rabló házba, majd vasárnap ki tudja még merre tovább.

Van idő, amikor nincs idő, és egy napba kell bele sűrűsíteni a heti kaland adagunkat. Sokáig úgy éreztük, hogy a Magas-Tátra, lenyűgözően vad lejtői ellenére, pont túl van azon a lelki határértéken, ami egy egynapos túrára tudna minket ösztönözni. Tévedtünk.

Egy nap, két völgy, három ember, 1300 szint.

Az időzítés tökéletesre sikerült. 4-kor indulás Szendehelyről, ahol az egyik autót hagytuk. Kicsivel 7 után leparkolás Ótátrafüreden, 7:45-kor indulás. A Tarajkától +4 fokban, felhős-ködös időben a turistaúton indultunk meg a Téry-ház felé. A tófalon puha kása fogadott minket, így gyorsan haladtunk. 11 előtt a Téry házban voltunk.

Rövid pihenő után tovább indultunk a Vörös-torony-hágó felé. mivel egész 2300-ig olvadt, a hágóba feljutás kényelmes lépcsőházra emlékeztetett. Gyerekkorom jutott eszembe, amikor a PVSK sí szakosztályának edzésein gyakran kergettek fel minket a TV torony lépcsőházában.

Mire felértünk, oszlani kezdett a köd, így a nem várt bónusz jutalmunk a csodálatos panoráma lett. A nyugati fekvésű túloldalon, a felső 2-300 méteren erősen meg volt fagyva a lejtő, de ettől függetlenül pazar, elsőosztályú sízésben volt részünk egészen a Nagy-Tarpataki-völgy felmeneti útjáig.

Délután 3-kor megérkeztünk a kocsihoz fülig érő szájjal, és elindultunk haza.

Hazafele a kocsiban nagyon igyekeztünk fogást találni a túrán, de nem tudtunk. Ilyen egy tökéletes nap.

(Na jó, talán ugyanez szikrázó napsütéssel, +1 kuloárral, de ne legyünk telhetetlenek.)

Tegnap és ma is a Börzsönyben voltam túrázni. mivel mindkét nap ebédre le kellett érnem a hegyről, ezért  egyedül mozogtam. Ennek megvan az az előnye, hogy gyorsabb haladást tesz lehetővé.

A hegy a legjobb arcát mutatta: gyors hó, rengeteg szarvas, csend, béke.

Szombat

FEL: A szokásos nyomvonalon -> NHH

LE: A nagy északin

FEL: A kis északin a Rakodóig, onnan a gerincen a Csóványosra

LE: a Csóványosról az Oltár-kőig

FEL: az Oltár-kőtől a Spartacus-forrás utáni kilátópontig

LE: a kilátóponttól a kék +-ig, a nagy északi alsó felvonóállomásáig.

FEL: A felvonóállomástól a kis északin az NHH-ra, majd LE a cseresznyefa parkolóba.

Vasárnap

FEL: Kisinóci Menedékháztól a Nagy-Inócra

LE: az erdőben a sárga + -ig

FEL: végig a sárga +-on a Kisinóci Menedékházig

Az útvonalak térképen:

Tegnap tízkor nem kevesebben, mint hetvenen vágtunk neki a második Börzsöny Tigrise túrasí versenynek. Nagy öröm volt a szervezőknek és a résztvevőknek is látni, hogy ennyien vagyunk. Már ezért érdemes volt elmenni.

Ha az eredményekre vagy kíváncsi, ide kattints, a rendezők oldalán megtalálod. Alább a verseny élménybeszámolója következik a saját szemszögemből.

Tegnap az  1955 méter magas Chabenecen jártunk a Ďurková ház útba ejtésével, számunkra eddig ismeretlen útvonalon: Bauková-tól mentünk föl a kék jelzésen. Nagy élmény volt, a természet sokkal vadabb, eredetibb formájában mutatta meg önmagát, mint pár kilométerrel odébb, a Gyömbér környékén. Aki ilyesmire vágyik, annak erősen ajánlott ez a túra.

Érdekes volt végignézni az elmúlt években, hogy miként, milyen szintereken fejlődte ki magát a honi beltéri mászóélet. Füstbement Vertigo, lelakottá mászott Everest és jónéhány fennmaradt, müködő maszóterem (nem fogom a hosszú ü-t és i-t beállitani a klaviatúrán és kész).

Örömmel fogadtuk, hogy újabb terem nyilt a napokban Pesten, elmentünk, másztunk és jó volt. 

Túrasí napló, 2012.02.11-12.

Tavaly egyáltalán nem jártunk a Magas-Tátrában, elsősorban a hóhiány miatt. Pedig ez az egyik kedvenc a maga vadregényes tájaival, magashegységeket idéző hágóival, völgyeivel.

Ádámmal eredetileg ambiciózus tervet vázoltunk fel: két nap alatt szerettünk volna átkelni a Poprádi-tavi háztól a Téry házig, vagy akár a Zöld-tavi házig. Ezt, illetve különböző variánsait hívják tátrai haute route-nak is. A név találó: az útvonalon legalább négy hágót kell megmászni és megsíelni, melyek majd mindegyike eléri az 50 fokos meredekséget.

Túl vagyunk a Síalpin Rally első fordulóján. Ha tömören kell összefoglalnom, hideg volt. Nagyon.

Fél kilenckor érkeztünk meg a Trangoska parkolóba. Ekkor -16C-ot mutatott az autó hőmérője. Tudtuk, hogy ez rosszat jelent, mert ha ez följebb széllel párosul, az gyilkos lesz. Szerencsénk volt, ilyet még a Gyömbéren nem láttam: a felmeneti úton fújt a szél, a nyereg fölött viszont tökéletes szélcsend honolt.

A táv: Trangoska-nyereg-csúcs-nyereg-Denevér-nyereg. Leküzdendő szint kb 1300 m (akinek van GPS logja, kérem küldje el, kiteszem).

Verseny után másfél óra ejtőzés következett a házban, majd sor került az eredményhirdetésre. Íme az eredmények:

1. Újhelyi Balázs – 1:47:54
2. Schäffer Gábor - 2:01:54
3. Szabados Mihály - 2:04:12
4. Rádi Gábor - 2:08:45
5. Gerely Gábor - 2:13:19
6. Horváth Kristóf - 2:14:49
7. Deák Zsolt - 2:22:33
8. Sándor Áron - 2:27:17
9. Yeanet Poett - 2:34:57
10. Miháltz Márton - 2:38:30
11. Tari Viktor - 2:44:42
12. Bíró Szabolcs - 2:56:18
13. Hadas Veronika - 2:58:01
Hajtó Dénes - feladta
Harmat Veronika - feladta
Sélley Éva - feladta

Tehát:

Első: Újhelyi "Börzsöny Tigrise" Balázs.

Második: Schäffer Gábor, "A Nagy Visszatérő"

Harmadik: Szabados Mihály

Gratulálunk nekik!

Nap végén többen fölmentünk még egyszer a csúcsra. A jutalmunk először a ritka szélcsendes idő volt a csúcson gyönyörű kilátással, majd a tökéletes csúszás a kedvenc pályánkon, a Gyömbér alatti nagy kuloárban.

Remek nap és nagyszerű verseny volt. Köszönet a szervezőknek, elsősorban Toldi Gyurinak (Tengerszem) és Kunos Gábornak.

Túl vagyunk az I. Börzsönyi Túrasí Versenyen.

UPDATE

Fotók a versenyről:

Köszönet még egyszer a szervezőknek: a Börzsöny Tigriseinek, különösen Sifinek, aki a szervezőmunka oroszlán (tigris?) részét vállalta.