Vendégírónk bejegyzése, tanulságos történet.
Mottó: Szerencsés mászó más hibájából tanul, kevésbé szerencsés még tud a saját hibájáról beszámolót írni
Mászóparti: Nem vagyunk összeszokott parti, de másztunk már együtt. Én 4 éve mászok, társam régebben. Szombaton kiugrottunk Kecskehegyre mászni egyet, először csak középen a Nagy Falon volt hely, majd amikor a jobb oldali sarok (Gyíkfal) felszabadult, gyorsan beszereltem oda a kötelemet.Bekötöttem magam, partnercheck egy pillantással, indulás az Öreg út és az Átlépő közös beszállásán.
Az út kunsztja (legalábbis nekem) mindjárt az elején, kb 2-3 m magasan van.
Top-rope révén megbíztam a kötélben, és a rutinos mászótársban, így nyugodtam bevállaltam egy kockázatosabb lépést, de -szokásomhoz híven- szóltam társamnak, hogy 'figyelj!Pár másodperccel később már tudtam, hogy ez most nem jött össze, de a kötélben bízva (ami itt már jópárszor megfogott), még nem ijedtem meg, ez akkor következett be, amikor éreztem, hogy nem fog a kötél, és a lábam leért a földre. Az áthajlásnak köszönhetően mindjárt dőltem is hanyatt, koppant a fenekem / derekam is, hanyatt, félig ülő helyzetben landoltam a földön, a fejem, hátam nem ért le, a kötél talán kicsit fékezhetett az esésen. A fenekem, ill kicsit felette (még a beülő pántjának vonala alatt) alaposan fájt. Előszőr csukott (összeszorított) szemmel próbáltam elviselni a fájdalmat, majd jött a hogyan tovább kérdés: milyen komoly a sérülés, és hogy meg szabad-e moccanni, felkelhetek-e. Elkezdtem óvatosan mozgatni a lábujjaimat a cipőben, mozogtak; ezt jó hírnek vettem. Alaposan megtapogattam a fájó porcikákat, bár nem tudom, mit kellett volna érezni ha el van törve / repedve, de érzésre minden a helyén volt.
