Túrasí napló, 2012.02.11-12.

Tavaly egyáltalán nem jártunk a Magas-Tátrában, elsősorban a hóhiány miatt. Pedig ez az egyik kedvenc a maga vadregényes tájaival, magashegységeket idéző hágóival, völgyeivel.

Ádámmal eredetileg ambiciózus tervet vázoltunk fel: két nap alatt szerettünk volna átkelni a Poprádi-tavi háztól a Téry házig, vagy akár a Zöld-tavi házig. Ezt, illetve különböző variánsait hívják tátrai haute route-nak is. A név találó: az útvonalon legalább négy hágót kell megmászni és megsíelni, melyek majd mindegyike eléri az 50 fokos meredekséget.

Végül az utolsó pillanatban módosítottunk a terven, elhatároztuk, hogy a Sziléziai házból indulunk. Döntésünk oka, hogy a Vaskapu hágóról nem találtunk elég infót, és így bizonytalannak tűnt az átjutás. Ezúttal tehát a kényelmesebbik énünk kerekedett felül, és a Sziléziai házat választottuk. Azért az se közömbös, hogy ott az ár magában foglalja a motorosszános transzfert a parkolóból, ami a borítékolhatóan 11 utáni érkezés esetén nagyon praktikus.

A szombati terv tehát az, hogy pirkadatkor elindulunk a Felkai völgyben, átkelünk a Lengyel-nyergen, rövid travi után felmászunk a Rovátka hágóba, majd annak túloldalán pazar sízés után lejutunk a Rabló házba.

A tervet maradéktalanul teljesítettük. A legjelentősebb hátráltató tényező az volt, hogy a Lengyel-nyereg mögötti völgyben elég sokat molyoltunk, mire megtaláltuk az optimális útvonalat. Meglepetésünkre ugyanis az északi oldalon a lejtő - a kettes lavinajelzés ellenére - 5-10 centis deszkákban indultak meg alattunk. Igazi lavinaveszélynek nem nevezném ezt, inkább kicsúszásveszélyessé tette a terepet. Végül teljesen be kellett csúsznunk a Jeges-tóig, és azon átkelve északi irányból közelítettük meg a Rovátkát.

A hágóba gyorsan felértünk a nagyon jól tartó hóban, igazán a hágóvasra se lett volna szükség. Odafent csodás körpanoráma tárult elénk, és igazi tumultus kerekedett: utolért minket egy háromfős parti, és a másik irányból is éppen fölért 3-4 sporttárs. A rovátka keleti, Nagy-Tarpataki völgy felőli oldala pazar freeride pálya 35-40 fokos meredekséggel, tökéletes porhóval.

Végül fél három fele beértünk a házba, és következett az ilyenkor szokásos hosszú ejtőzés, regeneráció. Sajnos itt szembesültem vele, hogy a nagylábujjam hegyén másodfokú fagyási sérülést gyűjtöttem be.

A túránk első napjáról készült videót itt tekinthetitek meg.

A videót váltsd át HD nézetre, érdemes!

Másnap 8-ra terveztük a továbbindulást a Vörös-torony-hágón keresztül a Kis-Tarpataki völgybe, és esetleg tovább a Zöld-tavi völgybe. Mégsem így lett: ahogy beöltözve kiléptünk az ajtón és körbenéztünk, olyan látvány tárult elénk, ami a magunkfajta adrenalin junkie számára maga a paradicsom. Körbe-körbe mindenfelé szebbnél szebb síelhető hágók, lejtők tárultak elénk. Szavak nélkül is értettük egymást: nem megyünk mi sehova, porhósízünk a völgyben amíg meg nem unjuk. Így is lett, és nem bántuk meg. Ritka szép időben - szinte szélcsendben - , lavinaveszély nélkül, csodás porhóban karcoltuk az íveket a Nagy-Tarpataki völgy fölé magasodó hágókba.

Összességében csodás hétvégét töltöttünk el. Olyannyira, hogy ilyenkor szoktam arra gondolni: miért mennénk messzebb, amikor itt van nekünk a Magas-Tátra, a mi külön bejáratú túrasí paradicsomunk.