Azaz miért fáj a seggem két napja, de nagyon?

Szent őrültek újabb sportját ismertük meg Kristóf unszolására a hétvégén. Persze ebben nincs semmi meglepő, hiszen mindig hülyeségeket csinálunk a szabadidő eltöltése címén.

A mostani szabadidős tevékenységünk neve: gyepsí. A név beszédes, hiszen gyep borítja a pályát és az ember úgy érzi, hogy síel.

Mindazonáltal ez a vélekedés csupán az első pillanatokig jelent szoros kapcsolatot a realitás végtelenül fájdalmas és sáros valóságával.

Az első esés szigorúan rámutat arra, hogy merőben eltérő a hó és a gyep ütés-állandója, amit a véraláfutások is több napig bizonyító erővel támasztanak alá. A gyepsí büntet.

A barátságos sporik szerint érdemes a térddel, párhuzamosan dönteni a lábat, egyszerre terhelni a völgy és hegylábat, szépen élére rakni a rollkát, sőt ebben a boka is sokat segít, amennyiben a bokacsontot jól a bakancs oldalába nyomjuk.

Am a gyepsíhez kell:

• pálya: Visegrád
• gyep: pálya
• rollka: bérelhető uitt
• bot, síbakancs
• könyök-, és térdvédő, sisak (ezek tényleg kellenek), előbbi kettő bérelhető
• némi sítudás, azonban hóekézni és farolni próbálni valóban nem érdemes (ti. fáj)
• bátorság

Ami azt eredmény:

• véraláfutások, a bilirubin bomlástermékeinek a véredények megszakadás folytán a bőr alatt felhalmozódó  szinpompás gyűjteménye
• izomláz, főként a combban
• pár óra önfeledt szórakozás

A bátorság próbájának színtere (hogy ennyi év után egy kék pálya tetején felmegy a pulzusom, igazán nem gondoltam volna)

A gyepsí mocskos sport. (Gyepsi is a filthy thing-Gábor)

Tekintve hogy szeretjük élvezni az életet, a napi megterhelés méltó gasztronómiai lezárása a dunabogdányi pisztrángosnál materlizálódott kézzel (is) fogható jelenlétté.

Házi pesztós pisztráng, steakburgonya és dijoni öntetes saláta. A gyomornyitást vargányakrém-levessel biztosítottuk előtte.