Egyszer volt hol nem volt, három fiatal nyakába vette Európát, elindult kalandot keresni. Ausztriában álltak meg egy hegyi faluban, a Grossvenediger lábánál.

Egy kis vendéglőben meleg leves mellett összedugták fejüket, merre induljanak tovább.

 

A fogadós ellátta őket hasznos tanácsokkal, még fel is üzent a hegyi házba, ahová tartottak, hogy várják őket mire megérkeznek. Hótalpakat csatoltak a talpukra és elindultak az éjszakában. Mentek, mendegéltek, sötétben, hidegben idegen tájon, de az út csak nem akart fogyni.

  

Megküzdöttek számtalan jeges kaptatóval, megfagyott lavinákon és meredek hegyoldalakon keltek át, míg egyszer csak fényt pillantottak meg, mely a meleget, a biztonságot ígérte, de nem lelték a hozzá vezető utat. Órákig bolyongtak, míg átfagyva, éhesen végül ráleltek a házra, ahol már várták őket.

Nagyot aludtak, másnap gondosan megreggeliztek, míg összeállt az útiterv. Hallottak egy házról, mely félúton volt a csúcshoz. Mivel fáradtak voltak, amellett döntöttek, ott szállnak meg napközben, s onnan indulnak másnap hajnalban tovább. Elindultak. Nehezen falták a kilómétereket, lassan haladtak. Gyönyörű tájakon jártak, minden csupa hófehér volt, napsütötte sziklaormok tűntek fel, s nem sokára a kunyhó is. Defreggerhaus volt a neve.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyikük előbb ért fel, s egy hóba süppedt házra talált, melyet ki kellett ásnia, hogy az ajtaját kinyithassa.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mire az utolsó is megérkezett, a többiek fát aprogattak, s begyújtottak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kályhában duruzsolt a tűz, száradtak a pokrócok. Élelmet alig vittek magukkal, ezért megörültek, amikor találtak edényeket, levesbevalót, tésztát és édességet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Havat olvasztottak, teát, vacsorát főztek. Lassan a nap elindult lefelé az égen, a szél is felerősödött, élvezték a meleget odabent.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyertyát gyújtottak, és a tűzhöz húzódva beszélgettek. Egyszer csak vendég érkezett, két idegen. Megosztották velük a szállást és az élelmet. Szép csendes este volt. Közben odakint vihar kerekedett, erősen fújt a szél, annyi havat hordott reggelre az ajtó elé, hogy ki kellett magukat ásni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hegy megmakacsolta magát, nem engedett aznap embert a hátára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így a vándorok immár öten elindultak lefelé. Kissé csalódottan ugyan, de belátták várniuk kell a következő alkalomra, amikor meghódíthatják maguknak.

 

  Rendben leértek, elbúcsúztak útitársaiktól, s elindultak hazafelé.