És ettől előtörnek az előző szezon emlékei. Szentimentálisan alterálódott pszichénk felidézi a sok élményt.

Megjártuk az Alacsony-Tátra gerincét, sokszor viharban, emlékezetből ismerve az irányt, kapaszkodtunk fel a Gyömbérre, végig túráztuk a Magas-Tátra keleti részét, Kis-, és Nagy-Tar-pataki-völgyet, Vörös-torony-, Zöld-tavi-, Hunfalvy-hágót, a Zöld-tó völgyét, az Omladék-völgyet, a Sárkány-katlant, a Tengerszem-csúcsot, majd elvetődtünk a Venediger-csoportba és második próbálkozásra, keleti irányból sikerült is meghódítanunk azt. 

 Sok ezer szint koptatta fókánkat, eltörtünk nem egy túrabotot, elhasználtunk sok milliárd oxigénmolekulát.

De ahogy a latin mondás tartja:

Ad astra per aspera

Tövises az út a csillagokig

A lécen való közlekedés ezerarcú.

Két norvég srác arra vállalkozott, hogy kite-ra csatolva, síléccel keresztezi Grönlandot idén nyáron, mégpedig dél-észak irányban.

Jól választottak haladási eszközt: van hogy napi 300 km-nél is többet megtesznek, a maximális sebesség nem egyszer meghaladja a 70 km/h-t. És mindezt egy jókora sárkánnyal a fejük felett, két lécen.

A teljes táv 2300 km.

Mi, akik sokat megfordulunk lavinaveszélyes területeken, azt hiszem igen gyakran gondolunk arra, hogy milyen élmény lehet elsodortatva lenni, eltemetődni. Tartunk is tőle, de valahol lelkünk egy eldugott zugában izgat is minket, hogy milyen az ellenfél.

Az alábbi video nyújt némi támpontot.

A srác elsőnek indul, és nem igazán látni a videón semmi jelét annak, hogy csinálna egy-két teszt kanyart a letörés tetején. Egy-két élesebb, jól odanyomott kanyar ha nem is teljes mértékben, de részben bizonyára tájékoztatna a hó stabilitásáról. Bár mintha említene ilyesmi szándékot indulása előtt.

Az Haute Route, amely franciául "magaslati utat" jelent, minden kétséget kizáróan a világ leghíresebb sítúra útvonala.

Számos variációja, leágazása létezik, azonban egy valamiben közösek: az Alpok legmagasabb hágóin, gleccserein keresztül vezet az út a Mont blanctól a Matterhornig. Az útvonal tipikusan 6-8 nap alatt teljesíthető. Az éjszakákat hegyi menedékházakban töltik a túrázók.

Közülünk Viktor már végigjárta az Haute Route-ot, idén hármasban is szeretnnék végigcsinálni.

Síttúzázók számára az április és a május az optimális időszak a próbálkozársa.

Végezetül álljon itt egy videó, amely nagyon jól bemutatja ennek a gyönyörű túrának minden szépségét és nehézségét.

via facebook

No meg azért itt vannak azok a bizonyos vizisportok is. Az idei nyár elején egy új játéksarokkal bővült a gyerekszobánk: Jávorka.

Ő egy 20 éves Prindle 19-s, két trapézos katamarán. Hétről-hétre álmaink meghatározójává, idő-, és széljárási ismeretink és nem utolsó sorban vitorlázási tudásunk letéteményesévé vált a hajó, ugyanúgy, mint ahogy újabb kék-zöld foltjaink fő beszerzési forrása ő lett.

No nézzünk egy kezdeti szárnypróbálgatást!

Nyári Élményeim Nagysikerű Sorozat.

Apukám azt szokta mondani, hogy a legjobb pihenés az aktív pihenés. Én meg elhiszem neki, így mindig fáradtan megyek hétfő reggel dolgozni. Fájnak az izmok, néhány kékes-lilás folt testszerte, napszemüveg keret égett az arcomba, és egy dupla kávéval a kezemben kicsit magamba, és a friss élményekbe burkolózva mosolygok.

Végül, a sítúra idény befejező akkordjaként, mégis sikerült meghódítani a Venedigert!

Ezúttal nyugat felől, a Postalm-Kürsinger Hütte irányából támadt a a magyar delegáció

 Az elmúlt hétvégén hőmérőink nem létező és biztonsági megfontolásokból betiltott higanyszálai előszőr verdesték a 20 fokos álom határt. Szedtük is a sátorfánkat, hogy túrázzunk egy kiadósat a Magas-Tátrában.

Szakmai észrevétel érkezett az egyik képünkkel és aláírásával kapcsolatban, hogy vajon deszkalavina látható-e valóban? Ennek köszönhetően alaposabb elemzést közlünk a fotón látható lavina kialakulásáról.

A kérdéses kép

Terveink szerint a hétvégén 3000 méter felé sítúrázunk, vár ránk Ausztria negyedik legmagasabb, és egyben egyik legjobban megsíelhető csúcsa a Grossvenediger. 

A lavina emlékeztető-kurzusunk a Poprádi-tó felett került megrendezésre.

A Gyömbér-ház mellett egy lavina szakadt le nemsokkal az ottjártunk előtt idén januárban.

3400 méter szintkülönbség, 1700 felfele, kb. 5 óra 

Sítúrázni bárhol lehet. Persze mindennél jobb magyashegységben taposni a nyomot és hatalmas, érintetlen szűzhavas lejtőket megsíelni. Ezt adekvát inkább síalpinizmusnak hívni, hisz hasonló tudást, felkészültséget igényel, mint a hegymászás.

Ha dimbes-dombos területen, túristaösvényeken csinálod ugyanezt, az ég világon semmilyen technikai tudásra nincs szükséged. Ami marad, az egy nagyon kellemes, ritmikus, kardio mozgásforma.

Amióta szerdán leesett a hó, minden nap csúsztam egy órát. Oké, nincs nehéz dolgom, Verőcén lakom, a Börzsöny lábánál. Szó szerint a kertben csatolok, 2 perc, és az erdőben taposom a nyomot a megszokott túristautakon. Pont úgy, ahogy tavasztól őszig terepfutni járok ugyanide.

Verőcén lakom, egy erdő mellett. Gyakra járunk futni, kirándulni, kutyát sétáltatni a környéken. Aztán tegnap leesett 10-15 cm hó, és én arra gondoltam, hogy miért ne kezdhetném a napot egy jó kis sítúrával itt a környéken?

Felhúztam az órát hatra, beöltöztem, csatoltam a saját kertemben, és elindultam a kutyámmal. Kb 4 km-t csúsztam, 100 m szintkülönbséggel. Nagyon klassz volt, az erdő gyönyörű, elképzelni se tudok jobb reggeli programot!

Az alábbi keretben a tegnapi Chopok-túránk fotóit látod.

A diavetítéshez kattints ide!

Megjártuk a Chopok déli és északi oldalát is. Hamarosan írunk részletes élménybeszámolót, addig is íme a mai útvonalunk:

A gerincen az a nagy cikkcakk fogalmam sincs, mitől került oda, Isten bizony nem járkáltam föl-alá a Chopok-ház körül. Valószínűleg a GPS-t bolondította meg valami. Ha van ötletetek, mitől kerül ilyen zaj a GPS logba, írjátok meg!

A sítúrázás olyan, mint maga az Élet. Tanít, hol szelíden, hol keményen. Felszínre hozza érzéseinket, félelmeinket. Arra késztet, hogy megtanuljunk gondolkodni a hegyi emberek tiszta logikájával, hogy megbízzunk magunkban és társainkban a legnehezebb pillanatokban is.  

Ez másfajta gondolkodásmód, mint amit a hétköznai életben megszoktunk. Nélkülözi a túlfűtött érzelmeket, racionális, az egyéni érdekek háttérbe kerülnek, a kényelmi szempontok elhalványulnak, van, hogy felül kell emelkednünk önmagunkon és adott esetben kockázatot kell vállalnunk társainkért.

Tisztázzunk néhány fogalmat!

Bátor: aki veszélyben vagy veszélyes következmények tudatában is félelem nélkül, (legjobb) meggyőződése szerint cselekszik. Félelem: valamely közelgő veszély okozta szorongó lelkiállapot. Kitartás: helytállás, állhatatos magatartás. Biztatás: ösztönző bátorítás, reményt keltő buzdítás. Biztonság: veszélyektől vagy bántódástól mentes állapot, bizonyosság, határozottság. Csapat: emberek, illetve állatok (rendezett) csoportja. Felelősségérzet: tetteink, kötelességeink iránti felelősségünk átérzése. Összetartozás: két vagy több személy egyetért, és igyekszik segíteni egymást, kölcsönös támogatás, összefogás. Brühühüsízés: fáradt és elárvult női lélekre jellemző attitűd, csak tapasztalt férfitársak által dekódolható, egy kis szeretgetéssel, reménysugár felvillantással percek alatt magától szűnő hegyibetegség.