Mit tehet a karácsonyi beiglifóbiától, családi kényszerzabálásoktól megfáradt, a sülthús-tornyokkal és sűrű, zsíros halászlevekkel körülbástyázott, body mass indexe legszélére hasfájdalmak közepette periferizálódott, hegyi élményeit a "naegyélmégegykicsit"-ek, "igyunkmégegypálinkácskát"-ok gasztroterrorista ködének súlyos páráján keresztül elhomályosulni vélő vándor?
Nem sokat. Mármint, hogy nagyon is sokat.
Elmegy a Magas-Tátrába sítúrázni egy kiadósat!
De persze azért előtte, biztos, ami biztos, (egyszerélünksírvavígadunk!), eszik még egy kicsit, és lehajt még egy pálinkát.
És akkor lássuk csak a tátrai síalpinista gőzölgő páragombóc receptjét
Hozzávalók:
1. gépsárkány, papírrepülő, szgk, ami oda-vissza
2. kb. 700 km, összevissza addig
3. kb. 2 és fél méter élére hullott és kétszer 90 fokban, pozitív és negatív irányba forgatott szűzhó, felső 50 cm laza réteggel és alsó 30 cm töppedt alappal, a kettő között havajiszoknyás bennszülött lányokkal, vagy anélkül
4. sítúraléc, fóka (rozmár nem jó!), fókaragasztó, firnvas, lavinalapát, lavinarádió, túracsákány, hágóvas, dzsípíesz, térpék, gumikacsa és légfrissítő ízlés szerint
5. 3-snál nem nagyobb lavina veszély (laviny.sk)
6. stabil időjárás (wetter.com, laviny.sk,)
7. változatos eredményű levelezgetés Miro-val, a Téry-ház (Terycho-chata, 2015m, N49011'22", E20012'09") vezetőjével (teryhochata@szm.sk), telefonon érdemesebb
Szubjektív hozzávalók (fűszerek)
1. túratárs, és egyéb kiváltságok
2. eltökéltség, hogy mostaztándenagyon
3. kondicionális habituális pszichoszexuális fixáció (opcionális)
4. pénz, pénz, pénz (Raimond Montecuccoli, Emlékiratok, 1667)
A hozzávalókat értelemszerűen, sorrendben összekeverve kapjuk a négy napra való alpinista gőzgombócot, meg persze a feledhetetlen élményhalmazt.
1. nap. Budapest-Ótátrafüred (Stary Smokovec)- Tarajka (Hrebienok)-Téry-ház
Szerény megfigyeléseim szerint az "időben indulás" fogalma egy nem létező entitás. Ha ezt észben tartjuk, és néha elő is vesszük onnan, sok stresszhormon termelésétől kímélhetjük meg a mellékvesénket.
Ajánlott útvonal: Bp-Ipolyság (Sahy)- Besztercebánya (Banska Bistrica)-Ruzomberok-Poprádi Tesó-Ótátrafüred 330 km, 4 óra
Parkolás: Az ótátrafüredi Grand Hotel előtti őrzött parkolóban, ami nyáron fizetős, télen tele van.
Felvonó: Ótátrafüred-Hrebienok, 170 sk (xy euro) per menet, negyed, vagy félóránként indul, este hét óráig.
Hrebienok- Téry-ház kb 3 óra, hóviszonyoktól és kapanyányimanóktól függően
A Téry-ház előtt tófal alapos eljegesedése, meg némi hevenyészett hóvihar folytán, az út vége alaposan izzasztó jelleget ölt, amit interkulturális mementóként fűszerez két szlovák turista fejlámpa nélküli kicsúszása a meredek firnlejtőn. Kérdésemre, miszerint nem lenne-e jobb visszafordulni a ház felé, ahelyett, hogy jégkorongként száguldanak le a tópart lejtős hokipályáján a kontroll minden látszólagos sznobériája nélkül, érdekes válaszreakciót kapok. Először visszafordulnak, majd pár méter után ismét a völgy felé veszik az irányt, jó szerencsét kívánva bátorkodtam megemlíteni, hogy arra inkább nekik lesz szükségük.
Megfáradtan, de ami a legfontosabb, vacsoraidőben érkeztünk meg a házhoz. Knédli, hús, tátránszkicsáj (52 fokos!) és sör, Bite!
2. nap
Tekintve, hogy a bőszült emilezgetés ellenére, vagy tán pont azért csak az első éjszakára biztosítottak nekünk ágyat, alaposan kihasználtuk a remek alkalmat egy hosszabb szundításra. A libazsíros kenyérrel energiatartalmában megnövelt reggeli, a szinte ihatatlan, sötétbarna, a kávéra kísértetiesen emlékeztető, azonban attól gasztronómiai fényévekre elhelyezkedő folyadék elfogyasztását követően a közeli szűzhavas lejtőkre vettettük óvó szemeinket. A lavinaveszély 3-s, ami legalábbis óvatosságra int, főként a szél alatti és dél fele néző lejtőkön. Némi tanakodást követően ennek megfelelően egy kiváló szél alatti és déli fekvésű lejtőre esik választásunk: hiszen olyan szép az idő (-12 fok, napsütés, gyenge szél), ilyenkor a lavinák is inkább pihengetnek frissen élezett léceink alatt. A nap felét a Macska-katlan (Mačací kotol) környéki lejtők tudományos megsíelésével töltjük. A délután előrehaladtával, azonban jégdarabok és némi hó folyik le a környező sziklákról, így egy sör elfogyasztásával vagyunk kénytelenek csökkenteni a ránk leselkedő objektív veszélyforrások fenyegető garmadáját.
Délután, már egyedül, célba veszem a Vörös-torony-hágót (Priečne sedlo 2352m, N49011'15", E20011'12"). A nyári túraútvonaltól eltérve, a Pfinn-kilátót (Pfinnova kopa) délről kerülve, részben a Kis-Nyereg-hágó-völgyben (Dolinka pod Sedielkom) haladok. Kb. másfélóra alatt a hágó közepére érek, ahol le is csatolok, és gyalog folytatom tovább az utat a hágóig az energiatakarékosság jegyében. Csoki, fotó, információgyűjtés a helyi csókáktól, aztán meg kezdetben óvatos, majd vaddisznó zuhanás a jeges hóban lefele. Tekintve, hogy a tátrai terepeken a gyalogszerrel közlekedők nem vigyáznak a sítúranyomokra, és annak ellenére, hogy lényegesebb könnyebb a már meglévő nyomokban haladni föl, összevissza közlekednek, a lejtők néha nehezen síelhetőek a mély nyomok és jégtömbök nagyvonalúan szerteszórt káoszában.
Este römiparti, knédli egy újabb variációban, rumostea (egy csöppnyi teával), és skót felföldi viszki szegődik pár fős társaságunk megfáradt tagja mellé. Alvás az alsó konyhában, hideg kövön 3 polifoam, nyári hálózsák, brrrrrrr.
3. nap Új nap, új ígéretek
Lélekben megerősödve, testben akklimatizálódva vágunk neki a Zöld-tavi hágónak. A nap laposan tűz hátunk mögött, a jégpáncél alatt szunnyadó tó hideg hátán árnyékaink óriásira nyúlnak. A külső hőmérséklet mínusz 14, a belső 36.5 körül (ezért jó állandó testhőmérsékletű élőlénynek lenni). A hágó fele szép, Z-alakú nyomfektetés segítségével növeljük helyzeti energiánkat. Figyelemre méltó, hogy mennyire képes rászokni a szervezet egy típusú terhelésre: minimális energia befektetéssel, sebesen haladunk. Persze lehet, hogy Viol édesanyja által rendelkezésünkre bocsájtott libazsír is számít ebben, amit étkezések előtt, amolyan aperitif gyanánt kortyolgatunk, természetesen kenyérre kenve.
A hágóban a Zöld-tó és környékének elkápráztató látványa kíséri oxigénraktáraink újratöltését, majd a csúcs felé följebb mászva ásunk magunknak szálvédett napozóteraszt.
A vakító napsütésről, a szikrázó hóról, a Tátra fényben játszó csúcsairól, meg a levegőben milliónyi gyémánt szemcséről nehéz írni. Ez jó. Ezért érdemes. Kiürít és feltölt .Ez beleégeti magát az emlékezetbe.
Újabb szűzhavas csúszás a meredek hágóból, majd némi pihenő után még felnézek a macska-katlan fele. A napközben napsütött hó naplementére fellazul, tervem, hogy a Fecske-tornyok közé felmásszak, majd a néhol 2-3 méteresre szűkülő kuloárt megsíeljem, halálra ítélt ötletnek bizonyul. A meredekebb részem lecsatolom a léceket, felrakom a hátizsákra és túracsákányomba kapaszkodva igyekszem feljebb jutni a sziklák között. Miután a laza hó alatt megbúvó szikla felszínen bakancsom többször is kicsúszik, és kezdődő gyorsulásomat a mélység felé csak hevenyészett balett mozdulatok segítségével tudom a kontroll megőrzésének léha látszata nélkül megállítani, a visszafordulás mellett teszem le a voksot. Ebben az a nehéz, hogy nem sokkal könnyebb, mint fel. Végül mégis kikeveredem a sziklák gyűrűjéből, felcsatolok és egész a vacsoráig lesíelek.
Rumostea, sör, és meglepő módon valami knédlinek nevezett dolog színesíti a ház gasztronómiai palettáját ezen az estén.
4. nap Vörös-torony-hágó, Nagy-tar-pataki-völgy-Tarajka-Ótátrafüred-haza
Hosszú, és fárasztó nap áll előttünk, így hatkor már serényen pakolunk. Gyors reggeli, búcsúzkodás után irány a VTH a fagyott hegyoldalban. A tegnapi nyomok annyira összefagytak, hogy új nyomot vágunk a firnes hegyoldalba. Előkerül a firnvas is, de még sokszor ezzel is csak pilates-mozdulatokat megszégyenítő izolációs technikákkal és testkontrollal tudjuk az oldalirányú kicsúszást megakadályozni. A hágó meredek részéhez érve lecsatoljuk léceinket, és elszöszmötölünk kissé, engedve, hogy a tegnap este még dajdajozó szlovák kollégák nagy nehezen, beelőzzenek és méterről-méterre izzadva törjenek új lépéseket a meredek falba. Becsatlakozva utánuk a hegyimorál egy éktelenül visszataszító és veszélyes megsértését vagyunk kénytelenek elszenvedni mindannyian: a hágó túloldaláról érkező sítúrázók megkezdik ereszkedésüket a felettünk, gyermekfejnyi jégtömböket rúgva fejünkre. Még annyi időt sem hagynak, hogy oldalra húzódjunk. Haragunk a jégtömbök méretével arányosan nő, így először angolul, majd szép magyar anyanyelvünk gazdag indulati szó-kincsestárából merítkezve osztjuk meg jól megalapozott véleményünket. Mindezek ellenére nemsokára elérjük a hágót, ahol a szikrázó napfényben elénk tárul a Nagy- tar-pataki völgy hóborította katlan rendszere.
Némi napozást és elemózsia fogyasztást követően megkezdjük csúszásunkat a változatos terepen. 2353 méterről ereszkedünk 1010 méterre először nagy szűzhavas lejtőkön, majd keskeny katlanban, végül törpefenyvesben íveket vágva a fehér anyagba érjük el a turista utat. Innen hosszú és sokszor keskeny úton érjük el Tarajkát, majd onnan az aszfaltutat borító havon a szánkózók között le egészen Ótátrafüredre.
