Sítúrázni bárhol lehet. Persze mindennél jobb magyashegységben taposni a nyomot és hatalmas, érintetlen szűzhavas lejtőket megsíelni. Ezt adekvát inkább síalpinizmusnak hívni, hisz hasonló tudást, felkészültséget igényel, mint a hegymászás.

Ha dimbes-dombos területen, túristaösvényeken csinálod ugyanezt, az ég világon semmilyen technikai tudásra nincs szükséged. Ami marad, az egy nagyon kellemes, ritmikus, kardio mozgásforma.

Amióta szerdán leesett a hó, minden nap csúsztam egy órát. Oké, nincs nehéz dolgom, Verőcén lakom, a Börzsöny lábánál. Szó szerint a kertben csatolok, 2 perc, és az erdőben taposom a nyomot a megszokott túristautakon. Pont úgy, ahogy tavasztól őszig terepfutni járok ugyanide.