Az elmúlt hétvégén hőmérőink nem létező és biztonsági megfontolásokból betiltott higanyszálai előszőr verdesték a 20 fokos álom határt. Szedtük is a sátorfánkat, hogy túrázzunk egy kiadósat a Magas-Tátrában.

Haverok, buli, Tátra.

Persze gondolni kell arra, hogy ezévben még akarunk mászni,nyaralni, meg  sítúrázni nem keveset (a katamarán-projektről nem is beszélve!), szval péntek délután, a munkától friss undorral és menekülési késztetéssel búcsúzva pattanunk be a Paciba. Paci szeret menni, ezt ki is használjuk. Sötétedés után a Poprád-tavi parkolóba érünk: szikrázó csillagoktól roskadozó ég alatt lengedező, balzsamos tavasz-illatú esti levegő szokatlan még az elmúlt hónapok viharos, meg-, és lefagyós túráihoz képest. Felsétálunk a házba, másnap reggel indul számunkra a tátrai tavasz! 

Szombaton a Tengerszem-csúcs felé vesszük az irányt, ruházatunk egy poló, meg a feltűrt-kizippzározott nadrág, kb. 50 faktornyi naptej, napszemcsi, meg baseball sapka. A kabát a zsákban marad a túra végéig.

Folyadékigényünk a nappali hőmérséklet emelkedésével korrelál, 2 liter a camelbakban épp elegendőnek bizonyul. A nap tűz, a hó vakít, az ég mély kék, az éppen nyíló Rysy-ház előtt félmezetelen sítúrázók pusztítják a sört. 

A láncos útbetéten most egy fix kötél van, felfele kedves segítség, lefele inkább a kövek között ugrálok le.

Brit tudósok legújabb kutatásai szerint a sör fogyasztás igen jótékony hatással bír a szervezet redox-rendszerére, és serkenti az agyi plaszticitást, amit a kortikospinálisaxonok és gerincvelői motoneuronok fejlődése is alátámaszt....egy szó mint száz, tudományos igénnyel mi is elfogyasztunk egy-egy korsóval a hideg malátanektárból.

A regeneratív intervenciót követően még 300 méter szintkülönbség, és a csúcson üldögélünk. Alattunk Lengyelország, Szlovákia, és több ezer méternyi kőzet terül el. 

 A fix kötéllel biztosított szakasz (középen)

A lefelecsúszás kiváló, az olvadt tetejű, de kemény alapú hó jó támasztást biztosít a rövilendületek szakszerű végrehajtására tett törekvéseink megvalósulásához. Visszafele tombol bennem az energia, még két meredek hegyoldalra felcsoszogok, csak a lesíelés öröme végett.

Este szocializáció, tudományosan megalapozott társasági alkoholfogyasztás és sztrapacska.

Vasárnapra kissé felmelegszik az idő. A Tátra-csúcsot vesszük célba. Útközben találkozunk egy medveboccsal. Gondolat ébred: a kedves édesanyja már aátment az úton, vagy még most fog jönni? Szaporázzuk lépteink a választ az utókor tisztázatlan relytéjei közé taszítva.

A Sárkány-gerinc két oldala. A szubjektív hőérzet jó 30 fok körül.

 Az ún. Muhaahaaaa-sízés. Az ember síel, és közben azt kiabálja, hogy muhhahhhhaaaa.

Nő a forróság, csúszkálnak le a lavinák, a Sárkány-tavi torony mellett mintha megrekedne a levegő. A hó szinte teljesen visszatükrözi a fényt és a hőt, izzadság marja a szemem, hóval kell arcot mosnom, percenként iszom egy kortyot a camelbakből.

A hágóba érve mozdul meg előszőr a levegő, nomeg a hó is a Tátra-csúcs felől: csúszkál le folyamatosan a nedves hegyoldal. Itt pihi, alma, csoki, víz, aztán egy nagy rongyolás a házig. A háztól a Poprád-folyó/patak völgyében még jó hó van, így egész a parkolóig tudunk lesíelni az erdőn keresztül, annak ellenére, hogy az aszfalt uton már rövid nadrágban sétálnak a túristák.

 Balansz a meder felett.

Addig csúszunk, amíg a végén a folyó partján találjuk magunkat, léceket a zsákra rakva, kőről-kőre ugrálva sikerül az átkelés és a partraszállás.

20 fok van, zubog a víz, tűz a nap: szia Tátra!