Még a nézésétől is megizzad a tenyerem

Welsh Connections - Pembroke. Award winning short film - Rock Climbing from Bamboo Chicken Productions on Vimeo.

 Addig is

 És persze a következőkben nem építési technológiákról lesz szó.

Hanem a több kötélhosszas sziklamászó utak világáról.

Lehet, hogy egy 5-6 kötélhossznyi utat nem kellene nagyfalnak neveznem, de egyrészt jól esik, másrészt biztosítás technikailag közelebb áll a többszáz méteres vertikalitás kimeríthetelen élményformáló világához, harmadrészt akinek nem tetszik, az meg kommenteljen lelkesen alább.

Szóval az egy kötélhossznyi sportutak utáni minőségi ugrásról esik éppen szó. Itt a sikeresen kitolt szakasz után nem ereszkedés, leeresztés és bőséges vállveregetés történik, hanem standépítés, lógás a magasban megannyiszor kényelmetlen testhelyzetben. Az adrenalinszint alapból magas, és a magasság nomeg a kitettség pszichés hatásai állandó készenléti szintet tartanak fent az agyban.

Rendkívül kényelmes függőstand.

Tekintve, hogy Anita még nem mászott ilyen kihívásokkal nehezített utat, a Peternpfad-al kezdtük.

Kedves, könnyed tavaszi út 70 év körüli nyugdíjas osztrák pároknak, közepesen terhelő vasárnapi ebéd után. 

Még épp időben jöttünk partra, nem sokkal később Bft 6-os szelet mér már Dani szélmérője, ami az esetünkben leginkább úszást jelent a hajó mellett. Előbb-utóbb. 

 Tehát a mappa:

picasaweb.google.com/turasizok

És a sítúrázók csoport:

groups.google.com/group/siturazok

Emil:

turasizok@gmail.com

Balázsék, ugyan a maguk sajátos módján, de túrasízni mentek.

Például április végén, május elején még nem sítúráztunk. Idén azonban így volt időnk, ezért április 29-én este, kis Pozsonyi kanyarral, kimentünk Tomival a Dachstein déli oldalán található lift állomásához. Ezelőtt még nem aludtunk a felvonó alatt, valamennyit a parkolóban, kicsit az autóban.

Megaztán csalni se szoktunk. Legalábbis nem megyünk felvonóval a tervezett túra legmagasabb pontja alá, 300 méterrel. De most mégiscsak igénybevettük ezt a szolgáltatást is, kb. 5, osztrák sporttárssal együtt. Mivel a felvonó „javítás alatt” volt, ingyen tehettük mindezt.

Odafent a Skywalkon töltött rövid bámészkodást követően, elindultunk a csúcs felé, ami a felvonó felső állomásától egy kényelmes 30 perces fókázás. (Nekünk persze valamivel több volt)

Letettük a léceinket a sziklák alatt és nekiláttunk, hogy elsajátítsuk a klettersteig alapjait, szponzorunk eszközeivel felszerelkezve (köszönjük még egyszer!).

(nem örökbe adtam vazze- a szerk. megjegyzése) 

Részben a hó instabilitását, a kötél hiányát, az időjárást illetve a gazdasági válságot ürügyül véve visszafordultunk kb. 1/3 távon, így csúcsfotót nem tudunk mutatni. Azóta is sajnáljuk, de a döntést helyesnek véljük.

Megfutamodásunkat követően lesíeltünk a csúcshoz vezető oldalon, két gleccserhasadékot megcsodálva. A hó okozott némi szenvedést, de inkább a közelmúlt esőzései miatti színe volt egy kicsit lehangoló, és volt már rosszabb is.

 A leratrakolt „osztrák nemzeti túraútvonalon” a Wiesberghausig csúsztunk, néha kicsit felhalszálkázva (jé, ezt a szót ismeri a Word!), ahol szállást foglaltunk. Még szerencse, hiszen rajtunk kívül még legalább hárman voltak a házban és ebbe a személyzetet is beleszámolom. Kb. 1 órakor értünk a házhoz, ahol a nem várt nyugalom, szendergő házigazda és hideg sör fogadott. Délutáni csendes pihenőnk után (újabb prömier), felsétáltunk a Simonyhütte alá,

majd piepset ástunk be-ki, időre. Egy sztrapacska, és a távolban vakuzó vihar elhesegetése után megmosdottunk a csapban és aludtunk egy kiadósat a matrazanlagerben (ÖAV nélkül 9.50 EUR).

Másnap a háziaknak beígért korai indulás ötletét elmosta az eső, de jól is esett egy kicsit tovább aludni. Ugyanott mentünk fel,

 ahol előtte való nap lefelé, és 4 és fél óra elteltével már meg is érkeztünk újra a felvonóhoz, ahol az Edelgrieskar felé vettük az irányt. Az északi pálya aljáról nagyon körülményes, vagy nagyon drága lett volna eljutni a kocsiig, és a korábban megkérdezettek hetyke bólogatását figyelembe véve választottuk a kockázatosabb útvonalat.

 Meg is másztuk a létrát, átmentünk a barlangon és elindultunk a kötéllel biztosított meredek hegyoldalban a „pálya” felé, de a köd, a törött lécem és a csúszkáló lavinák miatt még ürügyre se volt szükségünk. Szépen (hogy értsd = morogva) visszafordultunk.

Lefelé valahogy több lépcsőfok került a létrára, vagy magasabbról indultunk, de nekem hosszabbnak tűnt.

Felsétáltunk a felvonóhoz, és szerencsénkre a 17:00-kor induló munkásjárat be is vállalt minket. Ingyér ismét, amire mondhatnánk, hogy rendes tőlük, ha nem hagytak volna ott minket a megbeszéltek dacára. Persze pontosabb német-nyelvtudás, illetve a felvonóházban jobb helyezkedésünk esetén, talán nem kellett volna kézzel lábbal integetni a távolodó kabinnak. Mindegy, az aranyos tőlük, hogy visszafordultak.

 Összefoglalva, a hó minősége, a kudarcaink és a kényelmetlenségek ellenére, nagyon jó kis hétvége volt. Szép idényzáró túra volt.

 Pár link:

http://www.derdachstein.at/dachstein/en/winter/Ski_Tours.html

jó kis oldal, nagyon sok hasznos infóval, de ne vegyetek mindent szó szerint!

http://bcspk.blog.hu/2010/04/19/dachstein_turaleccel

Kócosék előttünk jártak arra 2 héttel, északról támadtak, többet mentek, 1 nap alatt, és ami fáj, hogy csúcsfotójuk is lett, bár nekik nem volt beülőjük, így nyilván könnyebb! Ja, és nekik is elfogyott a vizük, ahogy nekünk is. Erre a jövőben nagyon kell ügyelni…

 Ha nincs hó, akkor sem áll meg az élet...

Szombat este kieveztünk a Kristóf és Erzsó által felújított, több évtizedes kiel-boattal a Szentedrei-sziget spiccére. Itt egy kellemes vadkempingezést követően vasárnap reggel csobbantunk (neoprén sortiban) a nagy folyóban.

 Július

Köszönet a Kisoroszi önkörmányzatnak, akik szépen rendben tartják a területet, van wc, ivóvíz, fűnyírás és vízállás, bár ez utóbbi valószínű nem tartozik a polgármesteri hivatal hatáskörébe.

index.hu

 Öt sherpa és egy kínai hegymászócsapat kereste a magyar hegymászót, akit lavina sodort el április 26-án. Csütörtök délelőtt befejezték a keresést, szerintük nincs esély, hogy élve megtalálják. Jamie McGuiness új-zélandi hegymászó száz méterről látta, ahogy Várkonyi Lászlót elsodorja a Csomolungmán a lavina.

 Jamie McGuiness szemtanúja volt Várkonyi László és Klein Dávid balesetének

Azalanarnette.com-on közölt levél a baleset szemtanújától:

Hi Alan,

I have just spoken to Jamie McGuinness who actually saw the accident from a distance of 100m, he was just below the two Hungarian climbers when at 12:20 pm 26th April 2010, Nepal time a small serac in the middle section of the North col route collapsed sending down ice debri across about a 30m front.

Those who know the route will remember the section as about half height on a slight rising left to right traverse section which is fairly easy going and one of the flattest sections of the route.

The debri was ICE, not rock, not slab avalanche. It was not extensive but with so many climbers on the route even a small block can be deadly.
Unfortunately two climbers where struck, the fixed ropes for 30m-50m pulled out and one was swept down slope into a crevasse which was then filled in with ice debri. The other climber was injured (torn backpack and harness!) and was evacuated to ABC but was in good enough condition to call family on the satellite phone – no other update on his condition. A third Hungarian team mate in the Asian Trekking party had already returned home via Kathmandu for reasons unknown.

The ONE missing climber is presumed dead but until now their is not final confirmation.

Increasing snow falls and disturbed weather and another smaller chunk of ice falling has deterred others from using the route until now except for the people already above who walk quickly down through this section. The Chinese/Tibetan mountaineering school tasked with fixing the ropes will assess the situation and make necessary repairs or re-route the ropes from later today.

None of our climbing team or Sherpas have been injured. ALL western members (Chessell Adventures and Adventure Dynamics) are either at ABC or BC. ALL our Sherpas are carrying loads to 7,900m as we speak and have been staying at the north col for the last couple of nights ferrying loads to the high camps in mixed conditions ahead of a snow event of unknown quantity expected to hit late on the 28th April. We are expecting our Sherpa team to descend on the 28th April to ABC and BC for a rest for 3-4 days whilst the weather settles some what and we can take stock of the North Col situation and any other issues that might arise with a possible 3 day snow storm in terms of potential avalanche conditions. We have plenty of time and will tread carefully on our way to the summit.

Duncan Chessell

From Rogbuk BC  5,200m
Expedition leader Chessell Adventures/ Arun Treks 2010 Everest

A Mount Everestet oxigénpalack nélkül meghódítani szándékozó magyar hegymászókat baleset érte.

Klein Dávid és Várkonyi László, északról, a tibeti normál útról támadta a csúcsot.

Klein Dávid nyilatkozata, 2010. április 27. 16:28
Tegnap délben az Északi Nyeregből (7000 m) tartottunk lefelé az Előretolt Alaptáborba (6400 m), amikor félúton, viszonylag könnyű terepen jégomlás történt, ami annyit jelent, hogy a felettünk lévő jégfal leszakadt. Engem is és Konyit is elsodort a jég. Engem a jég ledobott egy jégfalra, át egy peremen, és a függőleges falon lógva álltam meg, a rögzített kötélen. Nem tudtam, Konyival mi történt, ő mögöttem volt. Reméltem, hogy őt elkerülte a lavina.

 Várkonyi László

Engem később felülről, kötél segítségével kiemeltek, ekkor tudtam meg, hogy Konyi eltűnt. Tegnap és ma nagy erőkkel keresték, de nem került elő a teste. Szemtanúk szerint amíg engem sodort a lavina, Konyit 15-20 méterrel mögöttem elkapta, és direktbe rázuhant a jég.

Klein Dávid

Nekem a jobb karomon van több helyen zúzódás, már itt a hegyen egy mexikói orvos rendbe tette.
Holnapután hajnalban fogok lejönni a hegyről.

Seregi Tamás az expedíció harmadik tagja is leírja  a történteket: 40 órán át keresték Konyit, de hiába.

"Dear Friends, Fans, Followers, Everybody, I could write a lot about the chronicle about the past 40 hours, but I can not. An avalanche hit my friends while they were descending from the North Col. I lost one friend, Laszlo Varkonyi. He was the grandfather of Hungarian expeditioning, with 35 years of experience from deep sea diving to extreme mountaineering. A great guy, always in a good mood, sharing everything, helping everyone out with his tremendeous experience. One of his last feats was repairing an inverter in basecamp while we were comfortably having lunch. He took the broken inverter to pieces, fixed it and even improved it by designing a make shift water cooling system. All this with whatever he could find at hand in base camp. All this just so that the whole team could have electricity. I'm very deeply schocked, we tried everything to run a rescue operation but so far nobody could find him. After over 40 hours berried in snow and ice our hopes for finding him alive are dying.
I'm sorry for all the social entrepreneurs in the world not to be able to carry their flag where it belongs but I'm sure you understand the situation. I'm hoping perhaps someone would set up a website for all kinds of expeditions (mountaineering, sailing, paragliding, etc.) that could blog and spread the word about all...  the fantastic social entrepreneurs in the world.
 

Just days ago his daughter was having her 18th birthday. We were having fun in Hotel California teasing Konyi how she would celebrate. I can't believe this has happened. Thanks to all of you for your support. I close this blog here in memory of Konyi. Namaste, Tamas"

Forrás: http://salamandra.blog.hu/

Klein Dávid sokadszorra próbálta meg az Everest oxigénpalck nélüli meghódítását, erről többet itt olvashatsz:

dopamin.blog.hu/2010/03/28/everest_oxigen_nelkul_18_97_az_esely_a_sikerre

Az idei szezonban számos magyar lavinabaleset történt:

http://foka.blog.hu/2010/02/03/ujabb_magyar_lavinabaleset

http://foka.blog.hu/2010/01/09/eross_zsolt_a_legjobb_maszo_is_teved

http://foka.blog.hu/2009/11/26/a_jeg_temethette_ala_a_magyar_maszokat

Marmint ha kapunk szallast a Vignettes hazban, mert ha nem le kell csusznunk meg tegnap Arollaba, ahol befejezzuk utunkat. Ha megis megszannak a haziak, egy igazan hosszu nap var rank, 3 hago, 7 gleccser, 1100 meter fel, es rengeteg meter le, 30 km hosszan. A varhato menetido 10-12 ora.

A haz egyebkent arrol a fole magasodo jegesesrol kapta a nevet, ami leginkabb teraszosan muvelt szolore emleleztet

Tekintve, hogy delig at kell kellni a Col de Valpelline-n (3557m), fel 6 elott kell indulnunk. Igy meg viszonylag vallalhato hoviszonyok kozott tudunk lecsuszni.

Fel a Col de l' Eveque hagoba, majd ujbol le a Haut Glacier d' Arolla-n, a Bouquetin haz bal kezre esik, ahogy megtamadjuk a Col du Mt Brule-t.

A Col du Mt Brule igazi lavinas, meredek, kitett atjaro, itt esszel es labon kapaszkodunk mind magasabbra. Ha itt rossz ido fogad, menekulni erdemes Arolla iranyaba, vagy a Bouquetins Ref. menedekhaz iranyaba.

Mont Brule

Ha 11:30 ig elerjuk a Col de Valpelline-t, jo hoviszonyok kozott selhetunk le, es meg a lavinakok sem bantanak annyira. Tul jutottunk az utlso hagon!

A Stokji gleccser szabdalt felszine azonban meg ovatossagra int, mely hasadekok csalogatjak a figyelmetlen turasizot.

A Matterhorn eszaki oldalan csuszunk le, a keson kelok, es a kemeny mag a tavaszi mezok es fenyofaligetek kozott setalhat meg kb masfelorat a varosig, a gyengek, koran kelok, gazdagok es a turasizessel eppen szakitani kivanok pedig a siliftet hasznalhatjak Zermattig.

A nap nagy kerdese, hogy meg tudunk-e szallni a Vignettes hazban, ha igen, ugy jo eselyunk van a klasszikus varians teljesitesere, ha nem, akkor sajna le kell csusznunk Arollaba. Barhogy is alakul, szep teljesitmeny es gyonyoru tura van a hatunk megett.

A sok varians kozul a Brenay gleccseren megyunk fel a Pigned' Arolla meghoditasara. A csucs 3796 meterevel hivogato, es mi ennek a hivasnak nem is allunk ellen. Az alpok egyik legszebb panoramaja tarul elenk.

Pigne d' Arolla 3796 meter

Bar nem ez a leghosszabb nap, azonban a Plateau du Couloir traverze, a Col du Sonadon megmaszasa kozbeni atertekelese elhivatottsagunknak, es a Mt Durand gleccseren lefelesizes komplexitasa valodi kihivasokat tartogat.

A hazbol sileccel indulunk neki jo hoviszonyok eseten, azonmab nemsokara eljon az a pillanat, amikor leceinket hagovasra kell cserelnunk.

A meredek, jeges traverz megkovetelheti a koteles biztositast is, amit leginkabb lecekbol epitett standdal szokas megvalositani. A terulet igen kitett es lavinaveszelyes, bar az 5o foknyi meredekseg miatt komolyabb lavinak allitolag ritkan fordulnak elo.

At a hagon, majd 800 meter downhill, a kulcstraverz evrol-evre valtozik, de vhol 3260 es 3350 meter kozott van. A Mt Durand borjadzo fuggo gleccserei alatt haladunk at. Majd ovatosan lecsuszunk a Cabane de Charionhoz 2464 meterre

Harom kicsi pontocska

A turakonyv azt irja, hogy ha a hegymaszo egoval megaldott turatarsak szenvedtek a Val d' Arpette hosszu lesiklaslatol Champexba, akkor most ez az o napjuk lesz. Verejtekben azo, kemeny felmenet var a turazora, es a kitett szakaszok miatt a korai, 6 orasi indulas javalt. `

Var rank a Haute Route egyik kulcsszakasza, a Plateau du Couloir.

6-8 oranyi kaptatas kozben ertekelhetjuk at viszonyulasunkat a vilag nagy dolgaihoz, a hegyekhez es a kb. 1600-1800 szint felfele elegendo lehetoseget nyujt arra, hogy feltegyuk magunknak a kerdest: mi a fenet is keresunk itt?

Alvas a Valsorey hazban, Insallah

Felettunk olyan kellemes dombocskak magasodnak, mint pl. a Grand Combin (4184m)

Tarsaim az Utban!

Rank virradt a nagy nap, ami nem igerkezik konnyunek, mondjuk ebben nem kulonbozik kovetkezo par naptol.

A Refuge d' Argentiere-ben ebredunk, a gleccser szelen haladva jutunk el a Chardonnet gleccser toveig. A gleccser jobb oldalan haladva 3323 meteren kelunk at a Col du Chardonnet-en, a tuloldal meredek, 55fok feletti, itt szepen lecbol standot csinalva, kotellel biztositva ereszkedunk.

Keresztul a Saleina gleccseren, majd lathatova valik a Fenetre de Saleina (3267m).

Ezen is atevickelunk, majd a Trient hazra ra se nezve atkelunk a Col des Escandies-en, es lecsuszunk 1300 szintet Champexba. No itt nincsen szallasunk, szoval keresunk egyet.

A Klasszikus utvonal sajnos tartalmaz egy par kilometernyi aszfaltot is, amit busszal szandekszunk hosiesen teljesiteni Bourg St. Pierre-ig

Elkezdodik az ut!

Kora reggel irany Argentiere. A szukseges csokik, aszalt gyumolcsok, almaszirupok es tartalek elemek beszerzeset kovetoen felvonoval a Grand Montet-re jutunk fel.

Innen a szabdalt felszinu Argentiere gleccser keresztezesevel jutunk esti szallasunkhoz, a Refuge d' Argentiere-hez.

A Col d' Chardonnet, a hago ahol a kovetkezo nap atvagunk.

De mara meg mas terveink vannak. A Refuge mellett, a Amethyste gleccser bal oldalan felmegyunk a Col du Tour Noir iranyaba, kedvunk, no meg aktualis kondink fenyeben addig megyunk fel, amig jol esik, aztan csuszas lefele!

Korai lefekves, mert nehez nap var rank!

A csapat lassan osszeall.

A mai nap delelottjet a CERN szigoruan orzott teruletn toltjuk, es mig Dezso dolgozik, Judit tanul (hiszen munkanelkuli), Andras pedig repul, en posztolgatok a metematikai enciklopediak, a naprendszer reszecskeirol szolo konyvek, meg vilagito ozek tarsasagaban, es varom hogy kialakuljon az a nagy fekete lyuk, amivel a paranormalisok ijesztegettek a jonepet a nagy reszecskegyorsitas hajnalan.

Jelentem meg nem nyilt meg a vegtelen ur mindent magaba szippanto feneketlen melye, es a ter-ido kontinuum is erintetlennek tunik szamomra. Remelem, hogy ez igy is marad, hiszen delutan bemelegito tura gyanant a kozeli Reculet/re kivanunk felszaladni.

A Reculet 1718 meterevel a Jura hegyseg masodik legmagasabb csucsa (vagy a legmagasabb, e tekintetben meg mindig versenyben all a Cret de la Neige-vel). A hegycsucsrol szep panorama tarul elenk, lathato a Genfi-to, Genf, es olyan kevesbe jellegzetes csucsok is, mint a Mont Blanc es a Matterhorn.

De a kihívásban pont ez a szép, a vágyainkat nehezítő körülmények csak még inkább erősítik bennünk az eltökéltséget, és felértékeli a sikert. 

Hétfői bemelegítő túra után, április 13-án indul négyfős csapatunk a Klasszikus útvonalon.

A minap egy osztrák kisvárosi síboltban jártam, ahol túrabakancsokat próbáltam.

Az eladó nagyon készséges volt, a lábaim előtt térdelve igazgatta rám a cipellőt. Egyszer csak kiszúrta, hogy van egy kis lúdtalpam. Térült, fordult, hozott egy talpbetétet, amit máris behelyezett a bakancsba.

Láss csodát, a térdem abban a minutumban beállt középre. Megoldódott egy régi problémám, mivel eddig élre helyezve a sílécet túlságosan bedőlt a térdem.

A hosszanti és a haránt boltozat süllyedésével a boka befelé mozdul, a térd ezt követi, nem marad meg a középvonal mentén. Ez okoz egy kis instabilitást, ezért sokkal nagyobb izommunkát igényel egy-egy mozdulat kivitelezése, mint ahogy az szükséges lenne. 

A talp egészséges hosszanti és harántboltozata biztosítja a járás rugalmasságát, gördülékenységét, a láb folyamatos teherbírását.

Ha ezek az ívek lelapulnak, a lábon lévő kisízületek más helyzetbe kerülnek, mint anatómiailag vagy funkcionálisan optimális lenne.

Ennek az lesz a következménye, hogy a tartó szaqlagocskák megnyúlnak, és az izmok műküdési hatékonysága csökken, gyengülnek, nem tudják megtartani saját erejükből a boltozatot.

Ettől bedől a boka, befordul a térd, ez kihat a csípőízületre és a gerincre is.Így aztán idővel elkezdhet fájni a  talp-, a vádli, a comb külső izomzata és a derekunk is.

A megoldás egyszerű: rendezni kell a statikát, az izomegyensúlyt. Nagyobb terhelés esetén érdemes lúdtalpbetétet viselni, bár ezzel a tornát még nem lehet megúszni...

Snowtime 5. adás from andraskollmann on Vimeo.

2000 október 7.-én, Davo Karnicar felcsatolta a lécét, amiben önmagában még semmi különös nem volt, csak két dolog: a tengerszint feletti magasság és az hogy ez egyben a helyszínt is egyértelműen meghatározza. 

8848 méter.

A 38 éves szlovén hegymászó, síalpinista 4 óra 40 perc alatt, megszakítás nélküli síelt le az Everestről. Az első pár száz méter szint viszonylag könnyű lesíelést hozott,  a Hillary-lépcsőt tömött, stabil hó fedte. Körülbelül 8300 méter magasságban arra lett figyelmes, hogy két fagyott láb ál ki a hóból. Később kiderült, hogy az 1996-os vihar egyik aldozatának teteme fekszik a felszín alatt. "Rájöttem, hogy pontossan a mellkasán álltam meg."-nyilatkozta Karnicar.

12:45-re leért az 5430 méteren fekvő alaptáborba, beírva magát lenyűgöző teljesítményével a hegymászás történelmébe.

Davo 18 éven keresztül készült szisztematikusan a síléces meghódításra. 1996-ban a hírhedt vihar idején, amikor 12 csúcstámadó halt meg a hegyen, ő is elvesztette két ujját fagyás következtében.

Riszpekt.

Untitled from Jonathan Shefftz on Vimeo.

18. FUNDANGO Snowboard és Sí Magyar Bajnokság Murau 2010 from andraskollmann on Vimeo.

Hetényi Viktorék is megjárták a Börzsönyt. Mert ez a mi hegyünk, mert hó van rajta és mert szép (mármint a Börzsöny)!

Amíg nem vesszük vissza az ezeréves ülősliftjeink labancföldről

2010.03.17

 A reggeli órákban a Salzburg tartományi Kesselspitze keleti lejtőjén egy pár lavinabalesetet szenvedett. A nő halálos sérüléseket szenvedett, míg a férfi a lavina tetején maradt.

A lejtő keleti fekvésű, 35 foknál meredekebb, a lavina kb 250 méter hosszan jött le, az eltemettség fél méter körül.

 A lavina indítási zónája, a lavina feje. Megfigyelhető, hogy a fák alatt szakad le a hó. Ezek a fák, tekintve, hogy ritkásan állnak, inkább gyengítik a hó szerkezetét. Környezetükben a hó vastagsága például kisebb lehet, ami a nagy hőmérsékleti grádiens miatt (kisebb hóvastagságra jut ugyanaz a hőkülönbség) lokális gyengeséget okozhat a hószerkezetben.

Ezért is érdemes pl. az ilyen facsoportok, sziklák felett megállni inkább, mint alattuk.

A teljes lefutás és megtalálási zóna.

 Forrás: www.lawine.salzburg.at