Miért éppen Haute Route?
A vizigótok nyelvén ez annyit tesz, mint Magas(lati) Út.
És hogy miért magas? Mert Chamonixból indul, és Zermattban ér véget. Mindeközben a lelkes és egyre fáradtabb túrasíző körülbelül 100 km utat tesz meg, a felfele szint pedig csaknem 6500 méter.
Bár az útvonalat nyáron már a 19. század közepén sokan teljesítették, az első téli, léccel történő meghódítás egészen 1903-ig váratott magára. Ekkor kapta az útvonal a költői Haute Route nevet a hegyi nyomvonalak keresztségében.
A számtalan útvonal variáns közül a Klasszikus útvonal Zermatt-Saas Fee távval kiegészítve a leghosszabb. Ez 23 gleccsert keresztez és az összszint eléri a 10 000 métert, ami az Everest 8849 méteréhez képest már nem is elhanyagolható.
Miért olyan ismert és népszerű az Haute Route?
Mert egy traverz, ami a francia hegymászás bölcsőjéből, Chamonixból indulva átszeli a Pennini Alpok legszebb részeit, beugrik egy pár lépésre Olaszországba, hogy aztán a hírhedt/híres Matterhorn északi oldalánál ereszkedjen le.
A másik ok? Az hogy vadságukban hihetetlenül szép tájakon vezet.
Gleccserek, hágók, három- és négyezres csúcsok szegélyezik az utat. Felkészültségben pedig nem csupán a kondi számít, hanem technikai kihívások tömkelegével is meg kell tudnia birkózni a lelkes túrázónak.
A gleccserek vékony, sokszor olvadt hóval fedett, több tíz méteres mélységű hasadékokat rejtenek, a délutáni napfény elindítja a függő gleccserek jég-, és a kitett fekvésű lejtők hólavináit.
Az idő gyorsan változik, egy felhő beúszása akár tízfoknyi hőmérsékletesést, és a látási viszonyok drasztikus romlását eredményezheti.
De a kihívásban pont ez a szép, a vágyainkat nehezítő körülmények csak még inkább erősítik bennünk az eltökéltséget, és felértékeli a sikert.
Hétfői bemelegítő túra után, április 13-án indul négyfős csapatunk a Klasszikus útvonalon.
