Hiszen Észak-Ameikában kisebb a gravitáció (kék), míg az öreg kontinesen igen erős (sárga).

Mindis is sejtettem, hogy van valami turpisság a dolog mögött!

Merül fel a kérdés a kedves olvasóban, mint ahogy bennünk is feltámadt a kérdés, amikor januárban leadtuk jelentkezési lapunkat a Raid des Cedres libanoni túrasí versenyre.

Sokaknak talán a híresen szépséges libanoni nők jutnának eszébe.

De mi nem ezért mentünk.

Másoknak a hírekben gyakran szereplő instabil közel-keleti politikai helyzet és az ország jelentős területeit kontrolláló Hezbollah ötölne fel ilyen kifejezés nincs is szürkeállományának gondolati funkciókért felelős területén.

Minket mégsem ez foglalkoztatott.

Mi a Földközi-tenger felett magasodó háromezres hegyekért és a kalandért keltünk útra.

A történet valahol ott kezdődik, hogy Gábor átmenetileg Jordániában dolgozott, így kézenfekvőnek hatott a régióban valamilyen túrasível megtámadható földrajzi egység felkeresése. 

Polyathlon és Polilyban

A szűkös internetes információk mind egy libanoni sportszervezet irányába mutattak: a nemzetközi Polyathlon szövetség tagkajént létrejött Polilyban lett kutatásaink elsődleges végpontja.

A Polilybant olyan lelkes libanoni fiatalok hozták létre, akik örömüket lelik abban, hogy hetente háromszor-négyszer túrasízzenek, miután csobbantak egy jót a tengerben, vagy éppen tekertek egy laza százast a hegyvidéken.

A Polilyban a svácji Polyathlonnal karöltve és a libanoni hadseregre támaszkodva idén harmadszorra rendezte meg a Raid des Cédres túrasí és hótalpas versenyt.

A verseny területét a hadsereg biztosítja, a nevezett versenyzők száma ezer (!) feletti. Köztük láthatjuk (max a rajtnál)a francia hadsereg hegyivadász különítményét, a legnevesebb síalpinista versenyt, a Patroulille des Galciers-t 2004-ben megnyerő Isabella Morettit, a Cseh Köztársaság, vagy Belgium libanoni nagykövetét is, és nem utolsó sorban a magyar csapatot.

 Az első magyarok, akik túrasível fedezik fel Libanon hegyeit, adott esetben egy többszáz éves cédrust.

A hosszas levélváltásokat és a még hosszabb előkészületeink után pár órányi repülőút után landolunk Beirutban, kellemes 20 fok körüli hőmérséklet fogad a tengerparti városban hajnali 3-kor.

Sok pihenésre -pedig igény az volna rá- nem marad időnk, reggel a kiadós étkezés során megismerkedünk a svájci és a cseh csapattal és főszervezőnkkel, Tinával. Az ismerettség elmélyítésére remek alkalom nyílik a katonai buszon, ami a közeli hegyekbe szállít minket.

Egy hetes programunk és a helyi hadsereg különös szimbiózist alkot: egy katonai busz és egy, a felszereléseinket és fegyvereket szállító Hummer szegődik társul kicsiny kompániánkhoz.

Európai és civil szemmel különös érzés a helyi erők fegyvertartási szokásainak megismerése, a raktérben lévő kerékpároknak gépfegyverek dőlnek, a síbakancsos lábam között pedig egy kala pihen...

Fegyver a lábak között

Persze Libanon ennél sokkal több. Rövid ott tartózkodásunk alatt, amellett hogy túrasíztünk, kerékpároztunk és versenyeztünk, igyekeztünk minél többet megismerni az ország középső, elsősorban keresztények lakta, részéből.

Beszámolónk következő része az országről szól, amely közel 7000 éves írott történelemmel rendelkezik, és mai napig pezsgő, ellentmondásokkal teli és sokszor komoly katonai konfliktusokkal teli mindennapokat él.

 hutte.blog.hu

Az idei Freeride World Tour versenyen Chamonixban és Verbierben két súlyos baleset is történt, szerencsére mindkettőt megúszták a versenyzők komolyabb sérülés nélkül.

Az új-zélandi versenyző, Maria Kuzma egy olyan oldalon esett, ami az előtte síelőt ugyan még megbírta, de az esés miatti plusz megterhelésnek már nem tudott ellenállni. Az oldalon deszkalavina indult meg, ami a versenyzőt is magával sodorta.

Az eset rámutat arra, hogy a síelés technikája, a kanyarok elhelyezése, az esetleges esések is mennyire lényeges szerepet töltenek be az emberindított lavinák keletkezésében.

Ludo Lovey pedig egy függőlegeshez közeli hegyoldal tetején bukik, majd több száz métert zuhan. A súlyos bukást vállficammal úszta meg a sportoló.

 Ha már nem maradt hely az önkifejezésre a házak falán és a gyártelepek oldalán, fejezzük ki magunkat a természetben, például fővárosunk egy közkedvelt mászóhelyét rondítva össze ezzel!

A művészet nagyon fontos. És tudom azt, hogy alapvetően velem, meg természetszerető, természetjáró barátaimmal van a baj, amikor nem vagyunk képesek értékelni a graffitti térnyerését. Bizonyára művészettörténeti fordulóponthoz érkeztünk azzal, hogy az alapvetően urbánus megjelenésű, sokak által nem értékelt művészeti stílus végre képes kitörni szociokultúrális és egyben földrajzi keretei közül. És ha nagyobb belelátással rendelkeznénk, talán azt is értékelni tudnánk, hogy a művészek egy természedvédelem alatt álló, gondozott sziklamászóhelyen találják meg ars-poetic-ájuk kitörési lehetőségét.

Ez akár új értelmet adhat az általuk kifejezni kívánt értékek, érzések és mélységes mondanivaló megélésében.

Akár.

Mindazonáltal a legmélyebb tisztelettel szeretném kifejezni abbéli kívánságomat, hogy száradjon le a kedves művészek keze, lehetőleg tőből, lehetőleg máma még (vö. Karinthy).

A természeti értékeinket a tisztelt művészeknél fontosabbnak érző mászók napok óta próbálják szabadidejükben rehabilitálni a falat.

A galéria

Metamorfózis

Majdnem a régi

Mögöttes tartalom és take home message

Ezúton is köszönjük a kedves művészeknek a színvonalas alkotásaikat, amennyiben esetleg egy következő alkalommal a helyszínen találkoznánk velük, úgy nem fogjuk elmulasztani a személyes gratuláció lehetőségét sem. 

 Tudjuk, hogy a hegységekre kiadott lavinajelzések inkább tendenciát, általános veszélyességet jelölnek, és a terepre érve merőben más stabilitású lejtőkkel találkozhatunk, mint ahogy a lavinaszolgálat jelentéséből az következne.

A lejtó kitettsége, domborzati jellemzői, az uralkodó szélirány, a növényzet nagy mértékben befolyásolja, hogy a lejtő mekkora terhelést fog elbírni.

Így jogosan merül fel az a szükséglet, hogy túráinkon valamiféle saját tesztet alkalmazzunk, ami megbízható és elkészítésével és kiértékelésével nem is telik el a fél nap.

Túlélőkészlet hóprofil-vizsgálathoz

Azzal a céllal, hogy megtaláljuk az időigény, megbízhatóság és egyszerűség lavinatesztekre vonatkoztatott metszetét, elméleti és gyakorlati szempontokból, tudományos és felhasználói oldalról vizsgáltuk túrázási szokásainkat és a Deres déli lejtőjét.

Seres Anna (Miskolci Egyetem, Geográfiai Intézet) elemzi a hótakarót

Olvadás-fagyás átalakulás: a hószemcsék lekerednek, összetapadnak

Felszíni dér. Bár az alsóbb régiókbn erős olvadás kezdődött, 1800 méter körül jól megfigyelhető a hófelszínen kialakuló, rétegződő dér. Egy hirtelen havazás esetén könnyen gyenge réteg alakulhat ki ebből is.

 2-es lavinaveszélyben ártalmatlan meredekeség

 Útvonalválasztás, mert ezen múlik a legtöbb

Az általunk végzett tesztekről, értékelésről és a traverse.hu Tudásbázis-ában olvashattok bővebben nem

Március 5-6. Zirbitzkogel (Seetaler Alpen, Ausztria)

 A rendezvény a sítúrázás iránt érdeklődők találkozója is.

Megközelítés egyénileg: Budapest – Kismarton (Eisenstadt) – Semmering – Bruck an d. Mur – Zeltweg – Obdach – Alpengasthof Sabathy (útvonaltól függően 415-475 km, kb. 5–6 óra).

Indulás: március 4-én, pénteken bármely időpontban, vagy szombaton a korai órákban.

A Zirbenwaldhütte nem áll rendelkezésre, szállás az Alpengasthof Sabathy tetőtéri szobáiban van lefoglalva. Autóval a hegyi szálló bejáratáig fel lehet menni. Hóláncot kötelező vinni!
A ház GPS koordinátái: N47 05,227 E014 35,983

Program

1. nap, március 5. szombat:
Fakultatív sítúra a résztvevőknek, a rendezőknek pályabejárás. Jó idő esetén javasolható a Zirbitzkogel (2396 m) és a Scharfes Eck (2364 m) különböző sítúraútvonalain való elérése.

2. nap, március 6. vasárnap:
A szükséges tudnivalók (verseny útvonala, limitidő stb.) ismertetése a versenyzőkkel. Az előírt felszerelési tárgyak meglétének ellenőrzése.
Tömegrajt 9 órakor az Alpengasthof Sabathy parkolójától. A LEGGYORSABB NYER!
Eredményhirdetés a versenyzők beérkezése után 1 órán belül, várhatóan a kora délutáni órákban.

Szállásköltség:
Az Alpengasthof Sabathy többágyas szobáiban 28 euró/fő/éj a szállásköltség, kiadós reggelivel.
Lehetőség van (más árért) külön szobákban való elhelyezés megrendelésére is.

Jelentkezési lehetőségek:
– Tengerszem (Bp. VII., Dohány u. 29., +3613221606, dohany[kukac]tengerszem.hu)
– Kunos Gábor, +36309508047, kunos.gabor[kukac]gmail.com

Nevezési díj: 3000 Ft/fő (előzetes nevezés esetén), vagy 4000 Ft/fő a helyszínen fizetve.
Előnevezési határidő: március 1.
 

 Mert hogy csütörtökön repülőre szállunk, és irány Libanon!

Tehát itt az ideje pakolni, de mit is rakjunk el? Meleg lesz? Hideg? Túllépjük a súlyhatárt?

Lehet alkoholt kapni arrafele... és megannyi égető kérdés merül fel az utazóban ilyenkor.

Ha nem is a teljesség igényével, de segít a szervező Polilyban listája.

Az az igazság, hogy március elején elugrunk a Közel-Keletre. Túrasízni.

Pontosabban túrasí versenyen részt venni.

A Raid des Cédres a legmagasabb túrasí verseny a Közel-Keleten, bár megvallom, nem tudom, hogy milyen  szervezett túrasí megmérettetések vannak a régióban, ha egyáltalán.

Colin Haley, a BlackDiamond mászója szólózik egyet a Fitzroy csoportban, Patagónoiában. Fején POV VIO kamera

Hazánkban először, a traverse.hu szervezésében, hegyi elsősegély tanfolyam került megrendezésre. Az Országos Mentőszolgálat által hitelesített, a hegyekben előforduló speciális egészségügyi helyzetek, megbetegedésekkel kiegészített alapfokú elsősegély és újraélesztő tanfolyamon a FTSK EXcelsior SE oktatói és a traverse.hu túravezetői vettek részt és tettek sikeres vizsgát.

Tovább olvasom.

 Mert versenyezni jó. Az adrenalinszint felszökik, egyre  szaporább a légzés, nő a pulzus. Vér áramlik az izmokba, kitágul a pupilla és a élesednek az érzékeink.

Aztán eldörren a rajtpisztoly, és versenyzők százai robbanak a hegyoldalba. Kiélezett küzdelem, lihegés, rohanás.

Reméljük lesz még ilyen túrasí verseny is hazai szervezésben.

A vasárnapi XVIII: Síalpin Rally ugyan nem volt ennyire nagyszabású, viszont annál családiasabb, meghittebb légkörben zajlott.

A szervezők választása a Chata Magurkára esett, amely olcsó, kényelmes szállásnak bizonyult. A hely nimbuszát külön emelte, hogy a Kelt márkájú sör korsóját 1.20 Euróért mérték. És mint azt tudjuk, a barátságos árképzés motiválólag hat a fogyasztási aktivitásra.

A silány hóviszonyok (3 centi hó a 3 centi jégen, vagy fordítva) ellenére jó kis versenyt jártunk meg.

Köszönjük a szervezőknek, a kísérőknek, és gratula minden versenyzőnek! Köztük lánglelkű blogszerkesztőnknek, aki 5. helyezést harcolt ki magának a vérre menő küzdelemben!

Az eredmények

1. Hajtó Dénes (1:49:02)

2. Néda László (1:54:39)

3. Sándor Áron (1:55:36)

4. Gerely Gábor (2:00:03)

5. Ágoston Viktor (2:03:41)

6. Szabados Mihály (2:09:37)

7. Prokopp Erzsébet (2:31:57)

8. Sélley Éva (2:52:50)

9. Hámornik Balázs (3: 02:06)

A verseny útvonala:

Magurka- Alacsony-Tátra főgerinc- Durkova-ház- Magurka

Google Earth.

Például az USA nyugati partvidékén, Washington államban. Like.

A hétvégén magyar mászókat sodort el a lavina a Magas-Tátrában.

A magyar hegymászók a Lomnici-csúcson tett túráról ereszkedtek le a Kartárik völgykatlanba. A négy magyart a lavina a völgy felső részében érte, majd legörgette őket egészen a völgy alsó felébe. A sérültek mobiltelefonon azonnal segítséget kértek. A helyszínre 12 hivatásos és önkéntes mentő vonult ki. A mentési munkálatok az esti órákig tartottak.

A túrát vezető mászó a helyszínen életét vesztette, két társa súlyosan, egy pedig könnyebben sérült a balesetben.

Az aktuális lavinajelentés szerint 2/3 lavinaveszély volt. Azonban a kuloárban a szél által felhalmozott, lazaszerkezetű hó stabilitása ennél jóval kisebb lehetett.

A tragédia mentéséről szóló cikk a hegyimentő szolgáltat honlapján

A TV2 videóriportja:

 Balázsék csosszantak és írtak is róla. 

A – már szokásosnak nevezhető – ünnepek közti túránknak 2010-es célja a Dachstein volt, mert áprilisban nagyon megtetszett a vidék.

A Wiesberghausban foglaltunk szállást, ahogy korábban is. Első nap gondoltuk, nem rohanunk olyan nagyon kifelé, s délután csak szépen felsétálunk Hallstatt-ból (Lahm) a házig. Ezt azért kicsit benéztük. Valahol – a térképen jelzettektől eltérően haladtunk (a nyomok után), így volt egy kis félsz is, meg fotózás, bámészkodás, és egyáltalán magunk miatt kicsit elnyújtottuk a kb. 1300 m szintkülönbség leküzdését. Sikerült végül fejlámpával, sötétedés után megérkezni a házba.

Bepakolás után egyből beloptuk magunkat a házigazda szívébe; meglátván ahogy a szobában falatozunk, „kájn suc-puc” felkiáltásokkal udvariasan megkért, hogy lent együnk az étkezőben. Okl, ez nem egy gyönyörű barátság kezdete. Oldottuk kicsit a feszültséget és megkérdeztük, hogy megérkezett-e az egyik ÖAV kártyánk, amit idekértünk. Nincs árengedmény. Jó. Most már biztos, hogy nem leszünk puszipajtások – gondoltuk – és kicsit szomorúan megittunk néhány Szegedi Ászokat. Csak úgy suc-puc.

Másnap mégis béke lett a monarchián belül. Ehhez csak annyi kellett, hogy lássa, mennyire amatőrök vagyunk. Későn indulva, ott megtudva, hogy a gleccserre nem lehet rámenni (mivel vagy túl sok, vagy túl kevés volt a hó, ebben nem egyeztek meg a helyiek egymással), kérni néhány apró részletet a hiányos felszerelésünkhöz azt gondolnánk az utolsó csepp a pohárban egy ilyen helyzetben. Ehelyett olyan áldozatot tett, amit szerintem legutóbb a nem annyira közeli múltban letett érettségijén: angolul szólt! Meg is hatódtunk. Aztán fogtuk a motyónkat, és nekiindultunk, hogy a napot legalább a gleccser közelében a tanácsoknak megfelelő területeken töltsük. Egy szép napot -15 fokban, valahol a Wiesberghaus és a Simony hütte közt síeléssel, mászkálással. Néhány lejtőt „bevettünk”, sétáltunk egyet, kihívás, illetve megpróbáltatás nem volt sok, de az előző napi traumák után nem is vágytunk sokkal többre.

Szerelmünk lángja visszaérkezésünkkor is égett még Richardban, (ebből következtethetünk arra, hogy reggel nem csak annak örült, hogy valószínűleg kinyiffanunk hamarost) így a szállás ára a mitglieder árfolyama alá ment.

Harmadnap jött a megérdemelt jutalom. Sok helyen síeltünk már, de ez nagyon különleges volt. A hó, a „pálya” lejtése, hossza mind nagyon közel volt az ideálishoz, így fantasztikus koronát helyezhettünk a túránk elején kicsit viszketős fejére. A lesiklás vége, ami egy (elvileg) lezárt autóúton vezetett egy barlanggal a patakparton meg is állapítottuk: Jó, hogy végre tényleg tél van (kár, hogy ilyen messze).

 A Csanádi Sándor Sí-alpinista Emlékverseny 2011. évi rendezvénye, ami egyben a XXVIII. Magyar Sí-alpinista Rally, ismét kétfordulós versenyként kerül megrendezésre.
Részletes kiírás hamarosan!
Az I. forduló Szlovákiában, a Magurka ház körzetében (Alacsony-Tátra) február 12-13-án kerül megrendezésre, a II. forduló pedig Ausztriában lesz ...(tervezett időpont március … a … körzetében).

 A hétvégén Szlovéniában megtapasztaltuk, hogy hiába 2-3 méter hó, a túrasízés feltételei nem feltétlenül adottak. Nyáron jártunk már ezen a területen, akkor egy kitűnő kletterstieg túrát csináltunk. Ennek persze semmi köze a hóhelyzethez, csak szeretném, ha olvasnátok a korábbi bejegyzéseket is :-)

Kellemesnek induló túránk 38 fokos jégfal mászásába, és megsíelésébe torkollott...

Távolról szép havas lejtő, közelről fagyott, göröngyös, 38 fokos lavinalejtő

Kicsiny csapatunk persze nem adta fel (egy darabig), így a fagyott oldalban némi tarverzálásba fogtunk; hátha az a távolabbi hó folt alkalmas lesz a lecsúszásra. Az nyilvánvalóvá vált, hogy a felmeneti utunk erre teljes mértékben alkalmatlan.

Mint kiderült a második akaratlan szaltó után, választott lemeneti utunk sem teljesen tökéletes az önfeledt síelési aktivitás maradéktalan megvalósítására.

Örökérvényű tapasztalat: a fagyott jégtömbökből álló lavina síelni nem jó.

Síelni nem jó, és gombócból is sok.

Fel: sárga és piros (a piros hágóvasas, a sárga léces-firnvasas iskola)

Le: kék

A közel sem kellemes lecsúszás végén még maradt bennünk annyi szuicid motiváció, hogy egy környező dombocskára felnézzünk, aminek lemeneti útja nagyban különbözött az eddig tapasztaltaktól: nem 38, hanem 45 fokos volt a jéglejtő. Summa summárum csákány elő, léc le és szégyenszemre visszamásztam a kötéllel történő biztosítás szépségein elmélkedve.

A méltán híres és közkedvelt fokacsoport oldalon mások is beszámolnak hétvégi kalandozásikról:

F.GY.: Mi Ausztriában voltunk, a Wildalpe és környékén. Síelhető volt a hó. Volt egy kemény réteg, rajta 20cm friss porhó. 
Akkor lett volna még jobb, ha fél méterrel több lett volna, mert akkor semmilyen kiálló kő nem lett volna. Így azért kellett kerülgetni, de jót síeltünk.P. D.: A Gyömbér környéke nem rossz.Néhány helyen még összefújt friss hó is van.Amúgy meg firnes vagy hócementes.Egészen a Trangoska parkolóig síelhető.Addig amíg nem esik nagyobb ho, marad ez a környék.10-ből 6 pont.K.L.: Magas-Tátra: siralmas :( A Lomnici-nyeregből akartunk lesíelni a Kis-Tarpataki-völgybe kb. 10 cm hó volt a kuloárban. Csak a pályán lehetett csúszni. Sítúrázásra teljesen alkalmatlan a hegy.

Így tesztelik felszereléseinket.

Azért nagyon rossz érzés látni, ahogy elszakad egy kötél a csomónál, pl. 

A Baldface Lodge 130 négyzet-kilométeres terület, amelyet átlag 2-3 méternyi hó fed.

Az íróasztalomtól nézve egyedtlen hátránya csupán, hogy Kanada egyik nyugati államában, British Columbiában található. Jól sikerült szűzhavas videó a TNF-től

View Larger Map

  MTI

Öt síelőt maga alá temetett egy lavina kedden a francia Alpokban: négyen életüket vesztették, az ötödik személy sértetlenül megúszta a balesetet - közölték a helyi hatóságok.

 Ha már unod a pályákat, meg a megszokott freeride lejtőket, miért nem mész inkább az Antarktiszra?

Miért éppen Alaszka Antarktisz?

Mert ott van.

A srácok belehuppantak a hajóba, vittek elég sört meg elhívták a lányokat is, aztán irány a messzi dél!

Chapter 1: "Antarctica" from UnofficialNetworks.com on Vimeo.

Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy Greg Hill napjaink egyik legnagyobb sportembere, legalábbis a síalpinizmus területén.

A 2010-s év 365 napja alatt 609 kilóméter szintet küzdött le,átlagosan 2250 méter (!) szintet mászott és csúszott egy nap alatt.

77 olyan nap volt az évben, amikor 3000 méternél több szintet tett meg.

Decemberre kicsit bele kellett húznia, hogy kitűzött célját elérje: egy hónap alatt 80 000 méternyi szintet teljesített.

Külön növeli a teljesítménye értékét, hogy Greg Hill emellett napi 8 órás irodai munkát végez és minden második nap istápolja a betegeket egy kuala-lumpuri szegényházban, illetve neveli 8 saját, és 4 kölcsönkapott gyermekét. Na jó, nem.

 Amikor Kristóffal augusztusban az olasz oldalról mentünk fel a Punta Gnifettire (4560 m, Monte Rosa csoport), épp legalsóbb testnyílásainkon próbáltunk levegőt venni, amikor találkoztunk egy kutyával és egy magyar párral, na ők voltak azok.

Péter ekkor a Cho Oyu (8201 méter) megtámadására tréningelte a vérképző szerveit, mi pedig békés agyödémában szenvedve hápogtunk le a hegyről. Az akklimatizáció életet menthet!

Egy kis zene azé jó lenne alá

 A Fóka ezzel a kedves kis Haute Route videóval kezdené az évet!

Köszönjük Balázsnak!

A hét részes online lavina-kurzus második darabja.

egy-két dolgot azért kiemelnék:

1. Sosem túrázhatsz egyedül; az egyetlen esély lavina esetén a társaidban rejlik
2. Ha a társaid (és te is) gyakorolják a lavinakeresést rendszeresen, 70 %-al nő az eltemetett túlélési esélye
3. A lavinarádió nem ad biztonságot, csak egy eszköz, hogy keressél, és hogy keressenek
4. A lavinabaleset első 15 percében a túlélés 90%! Ennyi idő egy gyakorlott csapatnak elég, de gyakorlat nélkül rendkívűl kevés!

 A videók tanulságosak, sok hasznos információt tartalmaznak, azonban nem helyettesítik, csak kiegészítik a szervezett lavinatanfolyamokon való részvételt, az önképzést és a rendszeres gyakorlást!

 Kedves férfitársaim és hölgyolvasóink!

Aki hidegben bringázik,fut, vagy sífut, és/vagy túrasízik, gyakran átéli azt a kellemetlen érzést, hogy legnemesebb, a testünk perifériáján található ,mégis életünkben központi szerepet játszó, multitasking-ra is alkalmas szervünk összetöpörödik, kihül, és ha nem is fagy meg, mindenesetre rendkívűl fázik.

Mint az közismert, hideg hatására a szervezet belső, állandó hőmérsékletének megőrzése céljából a széli területek erei összehúzódnak, és ez bizony periféria a javából.

Nos itt a megoldás, a thermo pöcs intimterület-melegítő.

 A felhelyezés lépései pedig:

Nos a családi béke és jó lét érdekében tegyétek meg a szükséges lépéseket!

:-)