Merül fel a kérdés a kedves olvasóban, mint ahogy bennünk is feltámadt a kérdés, amikor januárban leadtuk jelentkezési lapunkat a Raid des Cedres libanoni túrasí versenyre.

Sokaknak talán a híresen szépséges libanoni nők jutnának eszébe.

De mi nem ezért mentünk.

Másoknak a hírekben gyakran szereplő instabil közel-keleti politikai helyzet és az ország jelentős területeit kontrolláló Hezbollah ötölne fel ilyen kifejezés nincs is szürkeállományának gondolati funkciókért felelős területén.

Minket mégsem ez foglalkoztatott.

Mi a Földközi-tenger felett magasodó háromezres hegyekért és a kalandért keltünk útra.

A történet valahol ott kezdődik, hogy Gábor átmenetileg Jordániában dolgozott, így kézenfekvőnek hatott a régióban valamilyen túrasível megtámadható földrajzi egység felkeresése. 

Polyathlon és Polilyban

A szűkös internetes információk mind egy libanoni sportszervezet irányába mutattak: a nemzetközi Polyathlon szövetség tagkajént létrejött Polilyban lett kutatásaink elsődleges végpontja.

A Polilybant olyan lelkes libanoni fiatalok hozták létre, akik örömüket lelik abban, hogy hetente háromszor-négyszer túrasízzenek, miután csobbantak egy jót a tengerben, vagy éppen tekertek egy laza százast a hegyvidéken.

A Polilyban a svácji Polyathlonnal karöltve és a libanoni hadseregre támaszkodva idén harmadszorra rendezte meg a Raid des Cédres túrasí és hótalpas versenyt.

A verseny területét a hadsereg biztosítja, a nevezett versenyzők száma ezer (!) feletti. Köztük láthatjuk (max a rajtnál)a francia hadsereg hegyivadász különítményét, a legnevesebb síalpinista versenyt, a Patroulille des Galciers-t 2004-ben megnyerő Isabella Morettit, a Cseh Köztársaság, vagy Belgium libanoni nagykövetét is, és nem utolsó sorban a magyar csapatot.

 Az első magyarok, akik túrasível fedezik fel Libanon hegyeit, adott esetben egy többszáz éves cédrust.

A hosszas levélváltásokat és a még hosszabb előkészületeink után pár órányi repülőút után landolunk Beirutban, kellemes 20 fok körüli hőmérséklet fogad a tengerparti városban hajnali 3-kor.

Sok pihenésre -pedig igény az volna rá- nem marad időnk, reggel a kiadós étkezés során megismerkedünk a svájci és a cseh csapattal és főszervezőnkkel, Tinával. Az ismerettség elmélyítésére remek alkalom nyílik a katonai buszon, ami a közeli hegyekbe szállít minket.

Egy hetes programunk és a helyi hadsereg különös szimbiózist alkot: egy katonai busz és egy, a felszereléseinket és fegyvereket szállító Hummer szegődik társul kicsiny kompániánkhoz.

Európai és civil szemmel különös érzés a helyi erők fegyvertartási szokásainak megismerése, a raktérben lévő kerékpároknak gépfegyverek dőlnek, a síbakancsos lábam között pedig egy kala pihen...

Fegyver a lábak között

Persze Libanon ennél sokkal több. Rövid ott tartózkodásunk alatt, amellett hogy túrasíztünk, kerékpároztunk és versenyeztünk, igyekeztünk minél többet megismerni az ország középső, elsősorban keresztények lakta, részéből.

Beszámolónk következő része az országről szól, amely közel 7000 éves írott történelemmel rendelkezik, és mai napig pezsgő, ellentmondásokkal teli és sokszor komoly katonai konfliktusokkal teli mindennapokat él.