Január 29-30. Dara és Hartopul Darei a Fogarasból.

Résztvevők: Ghita  (bakancsban), Corina, Dan és Ákos (sílécekkel)

 

Kicst váratott magára tél így hát csak január  végén került sor az első túrára.

A Fogaras-hegység egy kb. 70 km hosszú geinc nyugat-kelet irányban amint északra rövidebb de merdekebb míg délre hosszabb de lankásabb völgyek jellemzik.

Nagyszebent Brassóval összekötő útvonalon a fogaras északi oldalán rengeteg lehetőség van ahol fel lehet jutni a gerincre.

 

Mi a Szombat-völgyén indultunk fölfelé.

Az autót szinte teljesen a völgy aljában hagyjuk hiszen itten véget is ér az autóút. A mendékház ami 1401 méteren helyeszkedik el 2 és fél óra alatt értük el. Szinte végig a hátizsákon cipeljuk a síléceket hiszen elég kevés a hó.  Ami a menedékházat illeti, hát nem is tudom hogyan mondjam de bíztos hogy ez a legrosszab álapotban lévő fizetős menedékház a román kárpátokból és a többihez képest még drága is 30 ron-ért lehet aludni ottan. Nem az pénz sok hanem az amit kapsz érte.

Ghita csak eddig kísért minket, mi viszont úgy döntünk hogy a holnapi munkánkat megkönyítjuk és a gerincig felmegyünk hogy reggelre meglegyenek a nyomok. Három órába telt az út fel a gerincre a Szombat Völgyének Nagy Ablakán keresztül,  amit szinte telejesen léceken tudtunk megtenni.

A hó nagyon jó, az idő úgyszintén. 

Az utolsó 100 méteren kellet hágóvasra váltani mert már nem tudtunk léceken felfele haladni.  A gerincen fogadott minket a fogasra gerincére jelemző kemény és hideg szél.

Így hát nem sokat időztünk, szemügyre vettük a holnapi célkokat és egy-két korty tea után megnyúztuk a léceket és élveztük a kb 15 cm porhót.

Másnap reggel 7.20-kor hagytuk el a menedékházat. Tudtuk hogy hosszú út vár ránk így hát nem is időztünk sehol. A tegnapi nyomok nagy segítségünkre voltak hiszen alig 2 óra és 10 perc alatt értünk fel oda, ahova a tegnap 3 órára volt szükségünk.

Az idő az fantasztisztikus, szerencsénkre szélmentes napot fogtunk ki ami nem igazán jellemző a fogaras gerincére. A gericre felérve kelet felé fordultunk, nem sokat időzük, kisebb pihenések amiko egy pár korty tea és egy pár falt után már indultunk is tovább. A 15 cm porhó ideális a túrázáshoz a táj fantasztikus nyugatra athátunk mögött látszanka a fogaras magasabb csúcsai ahova reményeink szerint még ezen a télen eljutunk. Utunkban esik még egy kicsit sziklásabb rász is a Dara csúcs előtt és arra kenyszerülünk hogy hágóvasra váltsuk a léceket. De 200 méter után újra visszatértünk a lécekre és 13.50-kor felérünk a Dara csúcsra.

Egy két fotó egy kis földrajz a korülöttünk lévő hegyekről és már indultunk is tovább a Hartopul Dara felé ami kb 7 percre van a Dara csúcstól. Nem sokat időztünk hiszen ma este már otthon szerettünk volna aludni. 14.30-kor már pedáloztunk visszafelé. Már tudjuk mi vár ránk a gerincen végig a fokával megyünk hiszen vannak helyek ahol mászni is kell. Még az előző nap amikor a gerinc felé közeledtünk kinéztunk magunknak egy másik ereszkedési lhetőséget egy kimagasló csúcsot a szombat völgyénegy keleti részén. Cheia Bandei a csúcs ami 2400 méterren helyezkedik el és jó körülmények között lehetőséget nyújt hogy egésszen a menedékházig fojtonos ereszkedéssel 700 méter szintkülömbséget síeljünk. 2 órára rá hogy visszafelé indultunk megérkeztunk a Cheia Banda csúcsra.

A lejtő szöge ami 25-35 fok között váltakozik a kb.15-20 cm porhó és a 700 méter szintkülömbség  mind tökéletes volt ahoz hogy egy felejthetetlen ereszkedést nyújtson egy egész napos túrázas után.

10 órával az indulásunk után újra  menedékházban voltunk fáradtan de  elégedetten feltöltődve telel elményekkel. Csomagltunk és indultunk lefele a völgyön.  Kár hogy lentebb kevesebb a hó így nem tudtunk lesílni a völgyön de így is 1 óra alatt lent voltunk az autónál.

Úton hazafeel már a következő túrát tervezgettük. Hogy mi lett belőle.......?