A fókablog évek óta hangsúlyt fektet az általunk is olyan hűen kedvelt kültéri, alias outdoor, sportok lehetőségekhez mérten biztonságos űzésére. Ez egy jól sikerült mondat volt. Amennyiben vállaljuk a kockázatot, hogy felálljunk a tv elől és kilépjünk az ajtón, és neadjisten másszunk, túrázzunk, síeljünk, felmenjünk, lejöjjünk, belebújjunk, alámásszunk stb, legalább ezt kellő körültekintéssel tegyük. A biztonság tudásba van kódolva, a tudást pedig nálunk tapasztaltabbaktól a legkönnyebb megszerezni.
Így minden, általunk érdekes és/vagy hasznosnak ítélt tanfolyamról ajánlót teszünk közzé. Ingyen, mert üzleti érzékünk sajnos nem nagyon van. Hát ez már csak ilyen.
Fogadjátok szeretettel eheti befutónkat, a beszédes nevű Guanó Barlangjáró Csoport Alapfokú Barlangjáró Tanfolymát!
Ehune egy kis ajánló:
Hegyi sport mint a sziklamászás, magashegyi alpinizmus vagy a síelés. Itthon talán a legrégebbi hagyományokkal rendelkező. Sokszor keresztezi valamelyiket, sokszor hasonló. Természet közeli,kalandos és gyakran viszontagságos. Ellenben legalább ennyire másmilyen is. Folyamatosan sötét, akár napokig; legtöbbször nedves, vizes; mély, meglehetősen elzárt és gyakran "koszos". Persze ezek mellett lenyűgöző és csodálatos. Nem utolsó sorban pedig az utolsó "földi" világ, ahol a mai napig jelentős felfedezetlen területek vannak, mind itthon, mind külföldön. Szóval gyertek velünk barlangászni! A guanó pedig a wikipédia szerint:
A guanó (a spanyol guano [ˈgwano] szóból, melynek végső forrása a kecsua wanu ’trágya’) műtrágyaként alkalmazott, magas foszfor- és nitrogéntartalmú madár- vagy denevérürülék, afoszfátos üledékek közé tartozik.[1] József Attila versében egy érdekes költői képben is szerepel: „A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon, mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon.”[2]
