Fókablog

Fókablog

My way on the Highway

2011. június 17. - viktor.agoston

 Fejest ugrottunk a vertikális világ egy horizontális komponensekkel teletűzdelt metszetébe. (azaz másztunk egy jót, csak erős volt a reggeli kávém)

Míg az utazomos srácok az ausztriai Hochschwab-hegység déli részén vezettek kletter-túrát, addig mi a Bodenbauer feletti Hundswand végtelen sziklarengetébe vetettük be magunkat.

Előzetes információink szerint Hochschwab útjai kissé szellősebben nitteltek, mint amit Rax-on, vagy a rendszeresen meglátogatás tárgyát képező sportmászóhelyeken tapasztaltunk, így egy éksor és egy friendsor is hű társa lett hétvégi mászásainknak. És nem feleslegesen, amire a bizonyos utakban  5-6 métere szórt, húszéves, vagy annál öregebebb nittek által keltett gyakori pszichés alterációnk is utalt ("húzz be, húzz be! "nincs hova!"). Node ugye teher alatt nő a pálma.

Választásunk egy rendkívül izgalmas útvonalvezetésű mászóútra esett: Highway

 Luftig

A beszállást néminemű külső segítség igénybevételével találtuk meg, egy idősebb párt engedve magunk elé mindeközben. A parti férfi tagjáról pár perces beszélgetést követően kiderült, hogy 1993-ban  annak a négytagú csapatnak a tagja volt, akik az utat építették. Azaz abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy az út építőjével mászhattuk az utat. Legalábbis a második kötélhosszig, ahol kissé rákapcsolva elrobogtak mint a hetesgyors.

A 7- erősségű reibungtábla igazi in medias res kezdetet jelentett, amivel a következő kis traverzt egyben mászva jelentős időt spóroltunk meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6+ piaz igazi ínyencség a műfaj kedvelőinek.

A piaz végén a repedés jobbra kezd tartani és áthajlik, ami gondolkodásra késztetheti még a Kecskehegyen edződött acéllelkű mászókat is. A megoldás egyébként, hogy az áthajlás előtt balra kell kimászni a piazból (ezt utólag sikerült megállapítanom). Egy újabb kellemes 7 körüli reibung, majd egy 4+ traverz átvezetés után kezdődik az a rész, ami már itthon megindította pavlovi reflexünket a mászókalauz lapozgatása közben.

4 kötélhossznyi traverz két hegynyi szikla közé ékelődött repedésben mászva egy hatalmas áthajlás alatt és egy másik felett. 100 méternyi levegőoszlop a talpunk alatt. Pulzus emelkedik, légzés szapora, a kitettség hatással van ránk.

traverse.hu

Az áthajlás tetőként borul felénk, szinte érezni a kő végtelen súlyát, talpunk sima felületen támaszt végig, a repedés jól fogható, bár egyre kevesebb ujj fér bele, és a traverz első kötélhosszának utolsó méterein már csak az utolsó ujjperceket tudjuk bepréselni. A következő kötélhossz traverze egy hatalmas, 90 méternyi kéménybe torkollik, talán ez az út pszichésen leginkább igénybevevő része.

Át kell lépni a kémény egyik faláról a másikra, majd enyhe áthajlásban lemászni, sarkot akasztani és észervenni a nittet. Amibe persze onnan pont nem tudok akasztani, így pozíció csere, közben fütyül alattam 90 méternyi semmi, és obszén kifejezések tódulnak az agyam beszédközpontjába, hogy ezzel is erősítsék az út túlélésébe vetett határozott hitem expressz akasztásban manifesztálódni kívánó jellegét.

Remeg, zihál, akaszt, káromkodik, két mozdulat és stand.

Biztosítom Zsoltot, aki a kunszttal kapcsolatos, már felszabadult poénjaimat 8 napon túli sérüléssel járó testi fenyítés foganatosításának kilátásba helyezésével kívánja honorálni. Szerencsére erre nem kerül sor, így egy könnyű lefele traverzben jutunk el az ereszkedőstandig.

5 kötélhossznyi ereszkedést, tekintve hogy 2 db 60 méteres félkötéllel mászunk, 3 ereszkedésből oldjuk meg. A második ereszkedés során a fal egyre távolabb kerül, már a lában sem ér hozzá az utolsó pár méteren.

A hosszas ereszkedés következtében a középső stand, ami egy áthajlás alatt van, kb. 2 méternyi távolságba kerül az épp ereszkedőtől. 60 méter magasan a semmi felett, szolidan pörögve a kötélen igyekszem farkasszemet nézni a standall, majd finom hinta, előre-hátra, előre-hátra és végül egy ujj beakasztásával sikerül falat fogni. Erős szélben inkább több ersezkedésből ajánlott kivitelezni a lejutást!

Nemsokkal késöbb Zsolt is megérkezik, és negyedóra múlva a talajszinten állunk. Fáradtan, mosolyogva. Ezt a napot megint megcsíptük!

 További infók itt.

süti beállítások módosítása