"Megállok lihegve: Börzsöny, Börzsöny,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandur-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:

Vár a Hideg s elrejt a Börzsöny."

Írta Az Ismeretlen Plagizáló Túrasíző verse

Elnézést kér szerkesztőségünk (én) ezúton is Ady Endrétől.

Mindenesetre van túrasíélet a hétköznapokban is. Legalábbis csütörtökön bebizonyítottuk újfent, hogy kicsiny hazánk vadregényes, alpesi tájai karnyújtásnyi távolságban tartogatják a síalpin kihívásokat.

 Börzsöny, hajnal, szűzhó

Kósza csapatunk mindennapi munkafeladatai végeztével útra kerekedett, hogy újfent éjjel, újfent túrasível meghódítsa a Börzsöny egy szegletét. Tavaly már számtalan tapasztalatról számoltunk be, pl. indultunk a Dögölj meg Börzsönyön síléccel, no az elég konkrét szívás volt, aztán véltük úgy is, hogy a NagyHidegHegyről ténleg csak egy ugrás Verőce éjjel, lecsúszunk oszt jó van.

Nos három órával később még mindig valami patakon bukdácsoltunk át keresve a hazafele vezető utat. Mentségünkre szóljon, hogy akkor már pár kisfröccsel megerősítettük magunkat az egyik faluban, a békés szombat esti kocsma közönség legnagyobb meglepetésére: amikor technikai öltözékben, túrabakancsban, léceket a kocsma oldalának támasztva rendeltünk a helyi italkimérésben ezt-azt, még ülőhellyel is megkínáltak minket.

Csütörtökön sem siettük el a dolgokat, este 9 volt, mire a havazásban felcsatoltuk síléceinek.

Szőrtelenítés, első látásra

Csendes erdő, mély hó, hóesés, majd szikrázó csillagok.

A hóval borított úton 2 óra alatt értünk a Hidegre.

Pálinka, bableves, száraz fehér bor.

Hajnalra a korábbi ónos esők miatt fagyott hóalapra 20 cm hó hullott, ami jobb hóviszonyokat eredményezett, mint amikor sokkal több hó van odafönt és elkezdődött az erdei élménysízés.

 

 Csend

 Jéghühelyben alszik az erdő