Anna amellett hogy a lavinák bizonyos aspektusainak tudományos kutatója (erről lesz még a közeljövőben szó, de most csitt!), kutyaszánt is hajt, sőt mindezek ellenére a foka.blog.hu olvasója is.
Talán kevesen tudják (pl. én mostmár igen), hogy hazánkban a '80-as évek óta élénk kutyaszánhúzó sportélet zajlik; több mint tizenöt éve rendeznek hazai versenyeket.
Akit bővebben érdekel ez a sport, itt olvashat róla bővebben.
De most szóljon Anna a fóka szájából! (ez egy jelentős képzavar, ami mondjuk tőlem nem meglepő, főként amikor a sziámi macskánk kényelmesen elhelyezkedik a tarkómon)
November 27-én reggelre leesett az első hó. A szombatot a kinti gyönyörű, hófehér, tiszta, csillogó hókristályokkal díszített erdőt magunk mögött/fölött hagyva barlangászással töltöttük.
Az első barlang után a kinti tiszta hóban, az agyagos ruháktól megszabadulva, valahogy még a szokottnál is agyagosabbnak, „piszkosabbnak” érezte magát az ember. Jó volt levenni a vizes, agyagos cuccot és még nagyobb élmény volt a következő barlangnál ezeket az addigra már csonttá fagyott ruhákat, overallokat, kesztyűket visszavenni és felkészülni egy kis olvadékvízben hason csúszásra. Azért szeretjük a barlangokat is :-).
Viszont a kinti friss hó nem hagyott nyugodni. Muszáj volt benne járni, nézni a csillogását, hallgatni a ropogását, beszívni az illatát. Miután egy szombati havas Tar-kő éjszakai túra majd levezetés szaunázásra nem sikerült túratársat találni (nem tudják az emberek mi a jó!), eldöntöttem, másnap kutyaszánozás!
Vasárnap tehát előszedtem hosszú nyári pihenése után a szánt, bepakoltam a kocsiba, mellé 4 kutyát (alaszkai huskyk) és irány Bánkút. Az otthon hagyott másik 4 kutya kicsit szomorú volt, ők is nagyon lelkesen jelentkeztek, hogy ők is jönnének, de ennyike hóban a szán fékje nem túl hatékony, úgyhogy nem mertem bevállalni 4-nél többet.
Bánkúton kb -4°C és 20 cm hó fogadott, amit pechemre a megszokott útvonalamról eltoltak. Miért kell már egy pár centi hó miatt is végigtolni az erdei utakat?? Alternatív útvonalat kellett választanom, ami turistaösvények és egy használaton kívüli dózerút kombinációjából állt. Közben lassan besötétedett és a hó is elkezdett sűrűn esni, így szemüveg hiányában a fejlámpa fényénél, a hótól hunyorogva sokszor a kutyákra kellet bízni magam és remélni, hogy rohanás közben mindig a jó irányba fordulnak. Általában így is történt. Egy szép 15-20 km-es kört tettünk a fennsíkon. A kutyák és én is nagyon élveztük a szezon első havas hétvégéjét és várjuk a folytatást!
Köszi a beszámolót! És persze minden utalás nélkül, szinte csak mellékesen, megemlítem, hogy mi még sose próbáltuk a szánozást.
