Zag az új lécem. Örököltem. Az előző gazdájával sok világot megjárt, így Zag nekem már egy önálló lényként érkezett az életembe. Tanít síelni. Viktor azt mondta, amikor egy nyakig érő szűzhavas oldalon indultunk lefele: ne aggódj, Ő tudja, mit kell tenni, erre született...

Rita kézbevette a síoktatásomat, mert jószerivel egy éve kezdtem el újra a síelést. Van még mit tanulnom, mert hát a freeride és a randonné nem pályasízés.

Szóval Zag tegnapelőtt meglepett. Olyan volt, mintha egy ló nyugtatná lovasát, akit éppen elragadott: take it easy, csak kapaszkodj, én viszlek! És vitt. Kanyarról kanyarra, hihetlen élmény volt úgy beleszántani a hómező felszínébe, mint mikor kissé megpuhult vajba mélyedsz egy késsel.