A síelés a szervezet egészét igénybevevő időtöltés. Bár többségében rekreációs tevékenységként űzzük, a szervezetet, különösen az ízületeket és izmokat nagymértékben megterhelő mozgásmintázatról van szó. Relatíve nagy sebesség érhető el a lejtőkön, ami balesetekhez, és jellemző sérülési mechanizmussal járó traumatológiai elváltozásokhoz vezet. A kötés és a bakancs a sérülések kis hányadát tudják kivédeni. Az esetleges törések 4-8 hétnyi kényszerpihenőt, munkából való kiesést és következményes anyagi terheket jelentenek. A megfelelő sürgősségi ellátás, hazaszállítás körülményeinek megteremtése, és annak kivitelezése lényeges szereppel bír a későbbi ellátás sikerességében, és a beteg felépülésében.

 

 

 

 

A síelés rekreációs és idénysport jellegéből adódóan annak űzői gyakran megfelelő felkészülés nélkül vágnak bele a pár napos, egy hetes intenzív sporttevékenységnek. Izmaik, csontjaik sérülékenyebbek, a kisebb esések is húzódással járhatnak, mozgásbiztonságuk kisebb. A baleseti statisztikák tanúsága szerint a súlyfelesleg komoly rizikótényezőként értékelendő.

 

 

 A síeléshez, pihenéshez gyakran társul különböző mértékű alkoholfogyasztás, ami a reakcióidő növekedésével, veszélykereső síeléssel párosulva sok baleset kialakulásáért tehető felelőssé a sípályákon. Sok baleset történik a síelés első napján, amikor a szervezet még felkészületlen a terhelésre, illetve a napi utolsó csúszások alkalmával, amikor pedig már fáradtabb. A síelés pihenés, az azt szükségszerűen jellemző szociális aktivitás-növekedéssel, ami a sítábor pár napja után már kifejezett álmatlanság képében növeli a sérülés esélyét.

 

 

 A gyorsan változó látási viszonyok, a képességeknek nem megfelelő pályaválasztás, és a pályák nem megfelelő gondozottsága mind baleseti kockázati tényezőnek értékelendők. A sífelvonók sok esetben még tapasztalt használó esetében is okozhatnak sérüléseket. Nem ritka az ülőliftek székkávája által okozott izomsérülés, a lift alá szorulás, liftből kiesés sem.

 

 

A leggyakoribb és legegyszerűbb sérülések a bőr felszínes horzsolásai. Ellátásuk sebtoilette-t követően steril fedéssel történik. A gyógyulást gyorsítják a fertőtlenítő és hámosító Zn-hyaluronát tartalmú krémek. A síbakancs viselése fájdalommal és bosszúsággal járó feltörést okoz a lábon. A feltörést gyulladás, és a hámhiány területének növekedése követi a sorozatos mechanikai terhelés hatására. A bőrben hasadékok keletkeznek, amelyeken savó és intersticiális folyadék áramlik ki, folyadékkal teli hólyagok keletkeznek. A hólyagok víztiszta szöveti nedvet/savót, vért, és gyulladásos izzadmányt is tartalmazhatnak. Fontos a gyulladás megelőzése, fájó/feszülő hólyagok esetén az elváltozás steril leeresztése, a bőrfelület steril fedése, majd hámosítása a teendő. Komolyabb elváltozás, súlyosabb, elhúzódó gyulladás esetén sebészi ellátás és tetanusz-toxid injekció preventív alkalmazása is szükségessé válhat.

 

Eséseknél a testet érő tompa behatások zúzódásokat, véraláfutást eredményeznek. Leggyakoribb helyei a comb, fartájék, térd és könyök. Általában szakellátást nem igényelnek, a sérülés tompa, hideg tárggyal történő lenyomása, suffusio, haematoma esetén Venoruton-, Phenylbutason-, Heparin-kenőcs alkalmazása jótékony hatású..

 

A hámszövet, a bőr és a bőralja folytonossági hiánya járhat hajszálere-, vénás-, és artériás vérzéssel. A sérült terület nyugalomba helyezését követően a seb kitisztítása és a vérzéscsillapítás az első lépés. Erősen szennyezett sebeknél hidrogénperoxidos tisztítás ajánlott, egyébként Betadine oldattal tisztítunk. Hajszáleres vérzések esetén steril fedőkötést alkalmazzunk. Sötétvörös, egyenletes vérzés esetén vénát is ért a sérülés, ekkor steril gézzel, több gézmenet alkalmazásával nyomó kötést helyezzünk fel. Artériás vérzéskor a beteget fektessük le, az érintett végtagot emeljük a test szintje fölé és az ismert artériás nyomási pontokra nyomást fejtve csillapítsuk a vérzést, illetve helyezzünk fel szorítókötést a sebtől proximálisan a szív fele és lássuk el a sebet. Amennyiben a definitív ellátásig hosszabb idő telik el, kb. 1-2 percenként lazítsunk a kötésen a végtag keringésének megőrzése érdekében.

               

A síelők traumás sérülései jellemző baleseti mechanizmusok révén jönnek létre

1. Táblázat (12.)              

A traumás sérülések típusai testtájanként a következőek:

 

 A sérülések leginkább nagyobb sebességeknél, 16-28 éves korosztályban, és a kevésbé tapasztalt síelők esetén gyakoriak. (13.)

 

 

A síelés közben szerzett fejsérülések járnak a legtöbb maradandó és szélsőséges esetben letális következménnyel. Lineáris acceleráció és deceleráció révén létrejövő fejsérülések legfőbbképpen skalp sérüléssel, törésekkel és fokális agykárosodással járnak. A rotációs mechanizmusok pedig a le, -és felszállópályák nyírásos sérülést és diffúz agykárosodásokat okoznak. A fejsérülések kiváltásában a különböző nagy energiájú ütközések (tárggyal, másik személlyel, földdel) játszanak szerepet (14.).

Az arcon leginkább az os zygomaticus, az orbita és a mandibula törései gyakoriak. A 6 és 30 éves korosztály között a dentoalveoláris trauma a leggyakoribb, míg ha a 10 és 50 éves kor között vizsgáljuk, az arccsonttörések veszik át a vezető helyet.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

 A fejsérülések létrejöttében 45%-ban az esések játszanak szerepet, különböző tárgyakkal való ütközések csupán 8%-ban, míg más személyekkel történt ütközések mintegy 23%-ban tehetők felelőssé a sérülésekért. Ez utóbbi estekben ráadásul legtöbbször valamely arccsont törésével találkozunk. (17.) A sérülések ellátásában az általános csonttörés ellátás szabályaira hivatkozunk; a terület nyugalomba helyezése, és a minél hamarabbi, de legalábbis 6 órán belüli baleseti sebészeti ellátás megszervezése lényeges a későbbi gyógyulás szempontjából.

Szerencsére a komolyabb, agykoponya sérüléssel járó balesetek viszonylag ritkák. Legfőbb hiba, ha a baleset után nem értékeljük megfelelően a tünettant. Mindig érdemes a baleseti mechanizmust alaposan feltárni. Az agykoponya zárt sérülésénél a területen horpadást, körülírt duzzanatot tapinthatunk. Nyílt sérülésnél a beteg általában eszméletlen, vénabiztosítás, intubáció, a sérülés laza fedése szükséges, még erős vérzés esetén is.. Az agyalapi sérülés fontos jelei az orrból, fülből, vagy garatba történő vérzés/liquor-szivárgás, illetve sokszor csak a vérzés megnőtt alvadási ideje tájékoztat. Erősen ráutaló tünet lehet az orbita környéki haematoma, illetve ha a beteg a koponya kopogtatására fájdalmat jelez. Azonnali traumatológia ellátás szükséges! Az esetek egy ötödében agyrázkódás, egy ötödében intracraniális vérzés a baleset következménye(15.). Bár a legtöbb esetben a sérülések enyhék és nem járnak maradandó károsodással, a fejsérülések mintegy 10 %-ában a GCS 8 alá csökken, ami komoly maradványtünetekkel járó agysérülések kialakulására utal. (16.) A sípályákon egyre inkább elterjedő sisakok használata a sérülések nagy részét kivédi, egyes országokban a gyermekek számára már kötelező jelleggel előírják a védősisak használatát.

 

A fej-, és gerincsérülések a havas sportok sérüléseinek 4-28%-át teszik ki Komoly neurotrauma esetén ezek a sérülések válnak a meghatározó halálozási okká. Érdekes kimutatás, hogy az USA-ban 1995-ben a síbalesetekből származó permanens gerincvelő károsodások kumulatív társadalmi és személyes anyagi ráfordítása meghaladta az 500000 dollárt.(18.) A snowboardozás egyre nagyobb térnyerésével gyakoribbá válnak a súlyos fej-, és gerincsérülések is. A sérülési mechanizmusokban az esés vezet, míg fejsérülések esetén a hátraesés és az oldalra esés a leggyakoribb ok, addig a gerincsérüléseket az esetek felében az előreesés okozza, illetve az esetek egy ötödében a hátraesés. A síelők nagyjából egyenlő arányban esnek előre és hátra is, míg a hódeszkázók között a hátraesés a fő sérülési mechanizmus. A gerincsérülések több mint 70%-a törés, aminek 18%-a cervicálisan (C2, C6, C7), 34%-a thoracalisan (T8, T11-12) 41%-a pedig lumbalisan (L1-3) helyezkedik el. A törések legnagyobb része kompressziós törés és nyúlványtörés (14.) A snowboardozóknál cervicális törésekkel jár inkább a baleset, míg a síelők gerincének thoracolumbális szakasza hajlamosabb károsodni, conus és cauda equina kompresszió pedig csak ez utóbbi csoportnál fordul elő. A gerincsérüléseket esések és ugrások okoznak, az ütközés viszonylag ritka (19.) A kompressziós törések anterior-posterior terhelésre, a burst-törések axiális erőhatások következményeképpen történnek meg. A rotációs mechanizmusok diszlokációval és nyúlványtörésekkel járnak. Érdemes megjegyezni, hogy a downhill síelés, és snowboardozás során a gerincre ható energiaáttevődés iránya megegyezik a maximális momentum vektorával, azaz ventrodorsalis irányú, ami kedvez a kompressziós törések kialakulásának. (14.). Gerincsérülés gyanújának fel kell merülnie enyhe tünetek esetén is, amennyiben a baleseti mechanizmusból az következhet! Gerincsérülés megalapozott gyanúja esetén a beteg mozgatása tilos, szállításának megszervezése sürgős feladat. Vénabiztosítás indokolt, amennyiben van, Stift-neck, vákummatrac alkalmazása ajánlott, gerincvelői sokk kialakulása esetén nagy-dózisú szteroidot adjunk. (20.)

 

 

Tompa ütések hatására jön létre. A sérült rövidebb-hosszabb ideig dezorientált, memóriazavara van, szédül, feje fáj, hányingere van, vagy hány. Látás-, hallászavar léphet fel. A pupillák renyhén reagálnak. Amennyiben eszméletlenségre utaló az anamnézis, vagy a heteroanamézis, még teljesen kielégítő állapot esetén is kórházi megfigyelés szükséges.

Jellemzően kinyújtott karra, vállra zuhanás, a kart emelni általában nem képes a beteg, a csont tapintása legtöbbször elég a diagnózisalkotáshoz.

Síelés közben bármely része törhet a felkarcsontnak, főként direkt behatásra, például ütközéskor. Kórós alakváltozás, mozgathatóság, mozgatásra jelentkező fájdalom jellemzi. A könyöktájékra lokalizálódó törések izületi bevérzéssel és nagy könyöktájéki duzzanattal járhatnak. Háromszögletű kendővel, Desault-kötéssel rögzítsük a kart a mellkashoz, illetve a nyakhoz

Zuhanáskor, ütközéskor előretett védekező kar gyakran sérül. A csukló a ráesés következtében hiperextendálódhat. Rögzítsük fiziológiás helyzetben, a dorsalis oldalra helyezett sínekhez, amelyek a metacarpusoktól a könyökizületig érjenek.

 

Szintén a védekező reakció eredményeként törhetnek a metacarpusok. Jellemző a kifejezett kézháti duzzanat, az ujjak mozgatására a beteg erős fájdalmat jelez, Közepesen hajlított ujjakkal rögzítsünk.

Az előbbiekhez hasonló mechanizmussal gyakran találkozunk az ujjpercek törésével. A törött ujjakat az ép ujjakhoz, vagy gézköteghez sínezve, félhajlított állapotban rögzítsük.

A vállövi sérülések az esetek több, mint 90%-ában esés következményeként jönnek létre. A sérülések egy ötöde a rotátor köpenyt éri, kb. ugyanekkora arányban anterior glenohumerális diszlokáció, vagy szubluxáció történik, gyakori a clavicula és az acromioclaviculáris ízület sérülése is. A sérülések általában úgy következnek be, hogy esés esetén a síelő nyújtott karra érkezik le, így az esés energiájának jelentős része átterhelődik a vállízületre. Bizonyos esetekben ezen felül a nyújtott kar körül rotálódik is a test. A síbalesetek 10%-a, a snowboard balestek 15%-a vállsérüléssel jár (14.)

 

A síelő nyújtott karra esve, annak tengelye körül fordulva ki pattintja a humerust a vápából. Különösen fájdalmas sérülés. Jellemzően anterior diszlokáció jön létre, a felkarcsont feje a vápa előtt és alatt helyezkedik el. Felismerése egyszerű, a beteg óvatosan mozogva, akar minimális mozgására törekedve közlekedik, a sérült oldalra dől enyhén, a váll alakja abnormális. Kutatások utalnak arra, hogy a vápá történő visszahelyezés nem kíván feltétlenül megelőző röngten-vizsgálatot. Az anterior luxációk 90%-a visszahelyezhető a Kocher-technikával. Sikeres visszhelyezést követően három hét immobilizáció, majd gyógytorna szükséges a regenerációhoz. A későbbi diszlokáció esélye 85%. (21.)

 

Külön említést érdemel a rotátor köpeny izmainak, szalagjainak sérülése, mert sokszor a síelő nem fordul orvoshoz a tünetekkel, illetve nem ritkán nem kerül felismerésre az elváltozás. Hosszabb időszak után azonban a rotátor köpeny izmainak következményes sorvadása nehezen visszafordítható zavarokat okoz a kar mozgatásában.(23.) A diagnózisalkotás mindamellett egyszerű, amennyiben a beteg nem képes a 90 fokig addukált karját önerőből, lassan leereszteni, hanem a végtag „leesik”, biztosak lehetünk a rotátor köpeny sérülésében (drop-arm test). A fájdalom maximumát a váll felső és elülső részén jelzi, nem tud aludni az érintett oldalon. A végső diagnózist röngten és MR-lelet segítségével állítja fel a traumatológus. (14., 22.)

 

A felkarra, vagy vállra történő direkt esés hatására sérülhet a ligamentum acromioclaviculare, és következményes szubluxáció jöhet létre.

A beteg medencetájéki fájdalomra, járásképtelenségre, fájdalmas ülésre panaszkodik. Medencetörésnél mindig gondolni kell a medencében helyet foglaló szervek (bél, húgyhólyag, nemi szervek) sérülésére is. Vákummatrac, vénabiztosítás, fájdalomcsillapítás az ellátás első lépése.

 

Töréséhez nagy erőbehatásnak kell érnie a szervezetet. Az érintett láb megrövidült, abnormális helyzetben fixálódott, vagy kórós mozgathatóság lép fel. A beteg fájdalmat jelez. Jelentős vérveszteséget okozhat, a terápiát ennek megfelelően kell végezni.

 

A több irányban oldódó kötés típusok elterjedésével ritkább lett a lábszár csontjainak töréses sérülése. Létrejöttében leginkább rotációs mechanizmussal játszik szerepet.

 

Gyakran kevés panasszal jár, főként ha a lábszár felső harmadában következik be. Könnyen sérülhetnek a környező ér-, és idegképletek, így gyanúja esetén mindenféleképpen röngten-felvétel szükséges.

Könnyebben felismerhető, járásképtelenséggel, nagyfokú duzzanattal és fájdalommal jár.

A snowboard felszerelés sajátosságai miatt a hódeszkázók sérülései eltérőek. Nagyobb eséllyel sérül a felső végtagjuk, mint az alsó. Kétszer gyakrabban törnek súlyosan csontjaik, mint a síelőknek. Töréseik között vezető helyen a csuklótörés áll. (14. 25.,26.)

 

 

A nyílt törés mindig műtéti indikáció, megfelelő korai ellátása meghatározó a későbbi gyógyulásban! A törést sterilen el kell látni, vérzést kell csillapítani és sterilen le kell fedni.

Az ellátás lényege a további szövetkárosodások elkerülése és a lehető legjobb vérellátás biztosítása a helyszínen és természetesen az egyidejű fájdalomcsillapítás. A teendők a következők:

1.       diagnózisalkotás

2.       sebellátás, rögzítés

3.       nagyobb csontok törése jelentős vérveszteséget okozhat, ezért vénabiztosítás, folyadékpótlás

4.       fájdalomcsillapítás: igény szerint pl. 100-200mg Tramadol iv,

5.       helszínen a kihűlés megakadályozása (izofólia, ruházat)

6.       a szállítás és a kíséret megszervezése

 

 

 

Ütközések hatására sérülhet a mellkas és has. A baleseti mechanizmus értékelése ad legtöbbször támpontot a sérülések gyanújára. A tünetek gyakran diffúzak, a beteg sápadt, verejtékezik, szédül, hányingere van, gyenge, pulzusa szapora és könnyen elnyomható, légzése felületes. (24.)

A mellkasi sérülések közül a bordatörést kell kiemelnünk. A síelő általában a sérült oldalon fekszik, tachypnoés, légzése felületes, és légzésdependens szúró fájdalmat jelez a sérülés oldalán. Fontos megvizsgálnunk, hogy a mellkas stabil-e, van-e pneumothorax? A mellkast sokszoros gézmenetekkel stabilizáljuk, csökkentsük a fájdalmat. Gyors állapotromlás esetén készüljünk fel a ventil-ptx ellátására. Egyenlőtlen légzési hangok, szubkután crepitatio esetén vénát biztosítsunk, és lélegeztessünk oxigént. Gondolnunk kell a bordasérüléseknél mindig a máj, illetve lép sérülés lehetőségére is!

 

A szerv anatómiai viszonyainak köszönhetően előfordulhat a kétszakaszos vérzés jelensége. Míg az első szakaszban a máj tokjának feszülése komprimálja és enyhíti a vérzést, addig a további nyomásterhelésre a tok spontán megszakadhat és fatális kimenetelű vérzés alakulhat ki. A májsérülések esetén a beteg jobb oldali hasi fájdalmat panaszol, ami kisugározhat az azonos oldali váll irányába (4.) A máj tapintásra érzékeny lehet, megjelenhet defense musculaire az érintett területen. Lép esetében szintén kétszakaszos vérzéssel találkozhatunk, a fájdalom a baloldali bordaív alatt kifejezett és a bal vállba sugározhat. (24.)

 

A síelés során legnagyobb megterhelésnek kitett ízület a térdizület. A sérülés gyógyhajlama nagyban függ a végső, általában sebészi ellátáson kívül, a korai felismerésen. Az új kötéstípusok a térdízületnek nem nyújtanak elegendő védelmet, így a térd csontos képleteinek, ízületi szalagjainak és meniscusainak sérülése az összes sísérülés 30-40%-t teszi ki. A carving sítechnika elterjedésével a térdsérülések incidenciája nőtt, mivel itt a fordulási kararkterisztika következtében a térdet csavaró és nyomó erőhatások megnövekednek (ski-injury.com) Kezdőknél általában a medialis collateralis szalag sérül, mivel a quadriceps nem képes egy időn túl ellensúlyozni az ízületet érő fokozott mechanikai terhelést. Haladóbb síelőknél a párhuzamos léctartásnak köszönhetően nagyobb sebesség, fokozott ízületi megterhelés és súlyosabb károsodások lépnek fel. (26.) A térdízület sérülését követően a térd gyorsan és nagymértékben bedagad, mozgása akadályozottá válik, fájdalmas. A két órán belül megjelenő fokozott dagadás általában haemarthrosis-ra utal, amihez 75%-ban az elülső keresztszalag sérülése társul. (14.,19.)

 

Az összes sérülés 20-25%-a, kezdő és közép haladó síelőknél jellemző. Mechanizmusában a hóekézés játssza a fő szerepet. A térdízület valgus pozicióban terhelődik.

Diagnózis: terhelésre és nyomásra fájdalmat jelez a beteg a szalag felett. Amennyiben a fájdalom megengedi, valgus állásban a térd 30 fokos flexiója mellett, a lábfejet medial fele rotálva jelentkezik a fájdalom, a z ízület nyitható. (valgus-teszt) (27.)

 

A balesetek 10-15%-a, gyakran társul meniscus sérüléssel, általában esés miatt következik be. Jelentkezhet egyensúlyvesztett állapotban, amikor a síelő megpróbál visszakerülni a megfelelő pozícióba, a léc hátsó felére történő leüléskor, a terhelt láb másik síelő által történő elgázolása miatt, vagy ugráskor, „hupplizás” közben extendált térdre terhelve. Az érintett ízületben a haemarthrosis kialakulása nagyon gyors, kb. 1 óra alatta feldagad a térd, asztalfiók-tünet pozitív. A térd extenzója nem teljes, a beteg fájdalmat jelez a térdhajlatban, az ízület instabillá válik.

Általában nem önmagában sérül, a balesetek 5-10%-ában találkozunk meniscus károsodással. Többnyire a lateralis meniscus sérül a térd valgus irányú csavaró megterhelése következtében. Jellemzően a hajlított térd csavaró megterhelésénél sérül, például rosszul terhelt, erős kanyarban. Duzzanat kevésbé gyakori, a beteg nem tud ráállani az érintett végtagra. Mozgathatóság csökken, főként a teljes extenzió utolsó pár fokán szembeötlően. Az ízületi mozgás el is akadhat, ha a meniscusból levált darab beékelőd, és gátolja a nyújtást. A térdízületi sérülések terápiája általában arthroszkópiás intervenciót kíván meg.

 

Akkor jönnek létre, ha nem fiziológiás irányba viszonylag nagy erőbehatás éri az ízületet. Az ízület alkotásában résztvevő csontok kissé elmozdulnak, majd eredeti helyükre visszaugranak, ami közben az inak sérülnek, rostozódnak, kisebb szakadásokat szenvednek. A sérült   erős fájdalmat panaszol, az érintett ízület duzzad a kialakuló vérömleny hatására, mozgáskorlátozottság tapasztalható. A környező izmok ereje csökken. Az ízületet rögzíteni, hűteni kell (27.)              

 

A csontok az ízületben eredeti helyzetükhöz képest tartósan elmozdulnak, az ízület alakja megváltozik, mozgása és mozgathatósága korlátozott, fáj. A környező izmok gyakran reflexesen spasztikussá vállnak, az ízületi rés megnő, a terület zsibbadhat.Visszahelyezése (általában röngten kontoll mellett) minél hamarabb történjen meg. (4., 27.)