Fókablog

Wellnessvenediger

2013. április 09. - hkristof

A Venedigerről négy éve lepattantunk: olyan vihar lett, hogy a Defreggerhaustól se volt vicces lejönni. Most hétvégén sikerült mindent bepótolni, a legjobb fajta tavaszi gleccsersízésben volt részünk.

 

Pénteken 4 fele felértünk a déli úton 2120 méteren található Johannishüttébe. Másnapra innen csúcstámadást terveztünk. A vacsoráig hátralevő 2 órában gyakoroltuk a hasadékból mentést, a lavinakereséshez hasonlóan ezt se árt néha felfrissíteni. Vacsora után mindenki elájult, a hajnali ébredés és a hosszú út megtette hatását.

Szombaton fél nyolc felé nekiindultunk: plusz 5 fok, köd, nulla légmozgás - nem jó előjelek. Jó tempóban hamar elértük a gleccser bejáratát, egy kilencfős partival nagyjából egyszerre. Rövid tanakodás után úgy töntöttünk, hogy a sűrű ködben kár erőltetni a dolgot, pláne hogy másnapra szebb időt vártunk.

Így a ködben egy közeli 3400-asra, a Hoher Zaun-ra mentünk föl. Később láttuk, hogy aznap minden parti ezt a megoldást válaszotta. Vacsora közben láttuk, hogy változik az időjárás és száll fel a köd, juhhé!

Másnap reggel megint csak ködben indultunk el, de jóval hidegebb volt és szél, így reméltük hogy mégis szerencsénk lesz. Lett is, a Defreggerhaustól (3000) tiszta időben, szikrázó napsütésben indulhattunk tovább.


Fél 11 fele értük el a gleccsert, kevéssel előttünk három parti. Négyen összekötve is elég jó tempóban haladtunk tovább.


A csúcs alatti lejtőn összeszedtk a kötelet, így két kötélpartit megelőzve fél egykor a csúcson álltunk - verőfényes napsütésben és szélcsendben, álmodni se lehet jobb körülményekről.


Lefelé pazar sízés volt a jutalmunk a gleccseren, majd következett a tavaszi délutánokon jellemző corn harvest, azaz olvadthó-sízés.


Valfurvai értelemben volt jó, na.