Fókablog

Magyar honvédek, sítúra, osztrák Alpok.

2009. december 11. - viktor.agoston

Magyar honvédek osztrák sítúra felszereléssel hóditják meg  Ausztria végtelen havasait. Záró akkordként:"Az egyébként igen jó hangulatú versenyt lövészettel és gránáthajítással tették színesebbé." 

Lehet hogy a mi sítúráinkat is fel lehetne jobban dobni még egy kis gránáthajigáló versennyel?

Azért elindul a fantáziám:

Viol pl így írna erről:

"Egy álmom vált valóra, mikor ebből a menedék házból lőhettem a hegyoldalt a barátaimmal a Venedigeren."

Kristóf ekkép tudósítana a felkészülésről:

"A Fóka csapata egyelőre az új szezonra történő tervezés, felkészülés a eszközbeszerzés fázisában van, bár a fegyver arzenálunk még korántsem teljes."

Olvassuk, hogy Hetényi Viktor barátunk vajon miképpen számolna be túrájáról:

"Helyenként térd felettig érő hó van, de elég beszakadós, és lesiklásnál maximálisan hátra kell terhelni, hogy ne akadjon el a sí, a nagyobb buckákat viszont megelőzően M224 típusú, 60 mm-es aknavetővel semlegesítettem a taktikai útvonaltervezés során.

Az, hogy ez az egész miért is jutott eszembe, azt majd az obertauerni posztban olvashatjátok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Finn sítúrázók 1939-ben

 

 De nézzük csak, hogy mit kerestek honvédjeink az Alpokban:


2005. januárjában 74 fős kontingens utazott kéthetes kiképzésre Hochfilzenbe, a Bundesheer magashegyi kiképző táborába. A ZMNE felderítő szakirányú hallgatóin és tiszti állományán kívül egri, hódmezővásárhelyi felderítők és szolnoki ejtőernyősök is részt vettek a magashegyi kiképzésen. 
Az állomány először Wiener Neustadtba utazott, ahol a Mária Terézia Akadémián felvette az osztrák fél által biztosított téli felszereléseket. Az eszközök felvétele után indultunk Hochfilzenbe. 
A bázisra érkezvén olyan téli viszonyok (sűrű hóesés és mintegy másfél méteres hótakaró) fogadtak, amiket ritkán tapasztal a magyar ember idehaza. A körülmények a kiképzés első négy napjában semmit sem változtak, sőt a hótakaró vastagsága még egy jó méterrel növekedett. Ezek az extrémnek is mondható, igazi téli viszonyok még realisztikusabbá, életszerűbbé tették a kiképzést.


Az Alpesi sí-kiképzés

Az osztrák síoktatók három csoportot hoztak létre az előzetes sí-tudás felmérése alapján. Azok, akik még sohasem vagy csak néhányszor vettek sílécet a lábukra, automatikusan a kezdő csapatba kerültek. Az alapokkal rendelkező, felvonót használni tudók a középhaladó csapatban folytathatták a kiképzést. A már megfelelő sí-tudással illetve sí-tapasztalattal rendelkezők kerülhettek a haladó csoportba.
Az oktatás ideje alatt a néha orkán erejű szélben, a sűrű hóesésben, a kemény hidegben, illetve a pályát borító mély hóban való sízés, komoly erőpróbát és pszichés megterhelést is jelentett minden katona számára.
A Bundesheer síoktatói a hagyományos alpesi sí-technikák metodikáját követték. Az alapiskola tematikáján belül a felszereléssel való ismerkedést a szálláshelyül szolgáló barakkok előtt kezdték el a katonáink. Elsőként a sítúra-kötés működését, beállítását tanulták meg, majd sík területen az alaptartás begyakorlása, járások és csúszások következtek. E gyakorlások után juthattak csak el a kezdő sízők a környező sípályák tanulólejtőire, ahol folytathatták az alapiskola gyakorlatainak elsajátítását.


A katonai sífelszerelés

A síléc beépített kantnival készült, 170 cm hosszú, fehér felületű, teflon talpú sporteszköz, amely akár speciális mentő-tepsivé is átalakítható. Talpára, fókaszőrt lehet felcsatolni a hegymenetben való haladáshoz. A sí kötése alpesi túrakötés, amely lesiklásra és sífutásra is könnyen átállítható. Az alumíniumból készült normál, hagyományos síbotot hótányérral látták el. 
A hegymászásra és túrázásra egyaránt alkalmas sícipő duplafalú volt: kemény külső műanyag héjból és egy puha, akár sziklamászáshoz is használható belső cipőből állt. Felépítéséből adódóan hágóvasat és sílécet is lehet rögzíteni a talpára, síelésre azonban – a rövidke szára és a lábfej „lebegése” miatt – csak korlátozottan volt alkalmas. Lesikláskor folyamatosan törekedni kellett a síléc merőleges terhelésére, mert ha ettől csak kismértékben is eltért akár előre akár hátra valaki, azonnali korrigálásra volt szükség (emiatt óvatosabbá váltak a haladó síelők is: kerülték a nagy sebességgel történő lesiklást, valamint lassabb, enyhébb ívű rövid lendületeket hajtottak végre). Komoly sérülésveszélyt rejtett magában a mély hóban történő sízés is. A felkészülésnek köszönhetően komolyabb sérülés a kiképzés ideje alatt nem történt.
A kezdők oktatásának tematikájában a hegymenet, ezen belül a lépcsőzés, fél-lépcsőzés, és a halszálka lépés elsajátítása illetve az egyenes siklás begyakorlása következett. A kezdőknél elsősorban a megfelelő egyensúlyi helyzet kialakítása okozta a legnagyobb nehézséget, de a lécek párhuzamos vezetése sem tartozott az egyszerűen végrehajtható feladatok közé. Nagy jelentősége volt a hóeke helyes végrehajtásának, hiszen ennek a technikai elemnek a tökéletes elsajátítása után lehet elkezdeni a forgatást, az élezést és a helyes terheléseket. 
A tematika következő – egyben a négynapos sí-felkészítés utolsó – gyakorlata a hóekeív elsajátítása volt. Ennek megtanulása után válik lehetővé a csúszás közben az irányváltoztatás. (A civil sí-táborokban kezdő szintről 4–5 nap alatt általában el kell jutni az alaplendület végrehajtásáig. Sajnos a mi kezdőink nem érték el ezt a szintet.) 


Terepi mozgásmódok, terepsízés

Az oktatók a gyakorlati oktatás folyamán ismertették a fókaszőr helyes és eredményes használatát, illetve a sílécre való gyors fel- és leszerelés módját. Ez után elindultak az egységek a meredek emelkedőn felfelé, a hegy csúcsa irányába.
A túrán kiemelt fontossága volt a helyes bothasználatnak (erre készültünk fel a szárazedzéseinken, amikor meredek rézsűn gyakoroltuk a páros botozást). A néhány kilométeres sítúrát követően szakképzett, gyakorló hegyi mentők oktatták az állományt a lavina jeladó (lavina bipsz) és a kutatáshoz használt hó szonda helyes használatára. 


A lőfeladat végrehajtása

A kiképzés során a Bundesheerben rendszeresített lőfegyverekkel (MG-74 típusú, 7,62-es kaliberű géppuska; STG-77 típusú, 5,56-os kaliberű gépkarabély; Glock típusú pisztoly) a bázishoz tatozó hegyi lőtéren hajtottunk végre lövészetet. 


Téli túlélő feladat

A korábbi elméleti felkészítés során megtanultuk, hogyan kell és hova lehet egyáltalán hókunyhót (biwakot) ásni. 
Elkövetkezett a vizsga napja! A túlélő kiképzés helyszínét körülbelül 5 kilométeres sítúra után értük el. 6–8 fős csapatok álltak neki a saját hókunyhójuk kiásásához. A munka során a legfőbb motivációt a napnyugta közeledtével fokozatosan csökkenő hőmérséklet jelentette. Az igazi túlélési gyakorlat azonban a hóbarlangban a hideg és a bezártsági érzés elviselése volt.


Sí-járőr verseny

A kiképzés záróakkordja a sí-járőr csapatverseny volt. Az osztrák kollégák csodálatos pályát jelöltek ki, a hochfilzeni biatlon világbajnokság színhelyének közelében. Az egyébként igen jó hangulatú versenyt lövészettel és gránáthajítással tették színesebbé. 
A záróünnepségen adták át a téli, magashegyi túlélő kiképzést igazoló oklevelet, illetve a sapkára felvarrható havasi gyopárt azoknak a katonáknak, akik eredményesen abszolváltak minden kiképzési feladatot. 


A stressz-helyzetek hatékony kezeléséhez fontos az egészséges, érett, megfelelő rugalmassággal, nagyfokú szociabilitással és belső kontrollal rendelkező személyiség, az aktivitás, a feladatorientált megküzdési stratégiák mozgósítására való képesség. Ugyancsak nélkülözhetetlen az egészséges önbizalom. 
Szélsőséges körülmények között a negatív pszichés következmények (a depressziós, szorongásos tünetek, a stressz-betegségek stb.) kialakulásával szemben, védelmet jelenthet a társas kapcsolódás megőrzésének képessége, a magasan motivált, szilárd bajtársi közösség kialakítása. A magyar katona számára extrém körülményekhez való alkalmazkodás, nem csak megfelelő fizikai állóképességet igényelt a kiképzendőktől, hanem lelki felkészültséget is. 
A legkorszerűbb haditechnika vagy a legbonyolultabb fegyverrendszerek sem érnek sokat a pszichikailag és fizikailag edzett katonák nélkül. Ez az eredmény csak folyamatos, hatékony és minél realisztikusabb körülmények között zajló kiképzés útján valósulhat csak meg. A magashegyi, téli, túlélő kiképzési gyakorlatok jelentősen hozzájárulhatnak a fizikai és a pszichikai állóképesség fejlesztéséhez. Így mindez részévé válhat a korszerű harcra, a XXI. századi hadviselésre való felkészítésnek.