Fókablog

Paklenica mászónapló: 3. nap

2009. október 26. - viktor.agoston

 De jól elfáradtam. Meg azt hiszem mindannyian.

A mai utunk: Karamara sweet temptations (P. Pezzolato, M.Tagliavini)

6a+, 110 m. 

agoston.viktor: 3.4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Messziről is látszik a vérnyom: a mászó Ariadné-fonala.

A beszállás mocskos, csúszós, vág. De szerencsére ez csak 2 méternyit tart.

Utána szépen vezetett vonalú út repedés-reibung-tábla kombinációval. Kulcsrésze egy kellemes traverz, ahol -legnagyobb meglepetésemre- hirtelen egy helyre került majd az összes végtagom.

 

agoston.viktor: 3.1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vérmókusok a falban. (Követtek egész nap)

 

agoston.viktor: 3.2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magasságban rejlő mélység-élmény. Vagy a mélységben lévő magasság-élmény. Esetleg az élményben rejlő magasság mélysége, a mélység magasságának élményszerű rejtekezése.

Majd ugyanezen a falon ereszkedünk 100 métert. Az ereszkedés során fellépő, kellemtelen, de közel sem szokatlan problémával Violának, majd Gábornak kell hősiesen megküzdenie.

 

 

"A tériszony a mélység vonzása által kelltett késztetés, hogy leugorjunk."

 

Vagy legalábbis leereszkedjünk...

 

Viola beszámolója az ereszkedésről:

Az utolsó ereszkedés

60 métert szándékoztunk ereszkedni a mai utunk közepéről. Rendben ledobtuk a kötelet, úgy tűnt földig. Én indultam elsőnek, s mint ki jól végezte dolgát nem vittem magammal extra felszerelést, csak ami egy átlag ereszkedéshez elengedhetetlen. Nagy léptekkel haladtam lefelé, mikor egyszer csak elfogyott az egyik kötél, ami hurokba kunkorodva észrevehetetlenül felakadt, s így alá ereszkedtem. Megpróbáltam kiszabadítani, de úgy beszorult egy kő mögé, hogy meg se moccant. Felszóltam a fiúknak felmászom érte, de amint kiszereltem volna magam, felmértem mennyire veszélyes manőver magamat biztosítva travizni 5 métert, majd felfelé megtenni ugyanennyit... Szétnéztem, egy nittet találtam mindössze. Egy pont nem pont, de azért kitettem magam egy kantárral. Aztán beiktattam a standba egy sziklatömböt és egy fát. A szép az egészben az, hogy a parti összes kötélgyűrűje nálam maradt, plusz egy szóló karabiner. Ebből lett egy három pontos standt. Kiszedtem magam a kötélből, Gábor elindult lefelé és kiszabadította a beakadt hurkot. Leereszkedett, majd követtem. Tanulság: folyton figyelni kell a kötél útját lefelé menet, nem szabad alá menni, s mindig ki kell magunkhoz rögzíteni, hogy ne távolodhasson el tőlünk.