Fókablog

Sítúrázás első hóban, október elején

2009. október 19. - hkristof

Hetényi Viktor beszámolója szombati túrájáról:

Már a hét eleje óta figyeltem a laviny.sk és a holidayinfo.sk adatait, amik elég hiányosak voltak, de az a hétvége közeledtével egyre biztosabbnak látszott, hogy a hó ha korlátozottan is, de alkalmas sízésre. Mivel a talaj még meleg volt amikor a hó esett, valószínű volt, hogy nem lesz alapja a friss hónak, és laza szerkezetű lesz. Ez a helyzet és a lavinaveszély leszűkítette a választható célpontokat,  de nem vette el a kedvem. Ráadásul korán haza is kellet érnem, fél hattól én kellet hogy vigyázzak a lányunkra, így a Nyugati Tátra a közel egy méteres havával kiesett a célpontok közül. Összességében egyetlen értelmes opció látszott, valamely még meg nem nyitott sípályán, esetleg környékén fókázni. Időközben kiderült, hogy a barátomék Ausztria felé veszik az irányt, így egyedül maradtam, de ez sem tántorított el.  Végiggondoltam, mi jöhet szóba. Alacsony Tátra, füves pálya 1000 m felett. Nova Holán kevés a hó, Jasna jónak tűnt, de messze van, Certovicáról sem adat, sem webkamera. Volt egy megérzésem, hogy mivel Certovica nyitott északra, lehet hogy az északi területeken esett nagyobb mennyiségű hóból jutott oda is. Így azt találtam ki, Certovicán át indulok Jasnára, ha szerencsém lesz, megállhatok a hágón. Így is tettem.

Besztercebányán négy fok volt, szakadó esővel. Hónak még nyoma sincs. Ahogy elkezdtem emelkedni Myto után, aggódva figyeltem az autó hőmérőjét, és az út melletti csekély vizes havat. De legalább már nem az eső esett, hanem havazott.  Jaraba után végre nulla fok alatt voltunk és a hó is többnek tűnt, de még mindig kevésnek. Aztán mínusz egy foknál állt meg a kijelző a hágón. Gyorsan kiszálltam, elszaladtam a parkoló mellé, beleléptem egy szűz részen a hóba, és örömmel nyugtáztam, hogy majdnem térdig süllyedtem. Már tudtam, hogy bejött a számításom. Miközben gyorsan nekiláttam beöltözni, megállt mellettem egy szlovák autó, és három sítúrázó szállt ki belőle, az egyikük hegyimentő. Na, ha ők is jönnek, nagy baj már nem lehet a dologgal, gondoltam. Öt perc angol társalgás után kiderült, hogy az egyik hölgy közülük felvidéki magyar, így aztán magyarul folytattuk a beszélgetést, majd elbúcsúztunk, ki-ki ment a maga útjára. Én lesiklásorientált túrázó vagyok, így a pályák feletti gerincnek vettem az irányt egy jó kis előszezoni porhavazás reményében.  A pályákat keresztező úton indultam felfele, ott kevesebb hó gyűlt össze, egész jól haladtam. Kiérve a gerincre aztán a hó is több lett, meg elkezdődött az első-havas aljnövényzetbe beszakadós móka. Lassabban, de töretlen jókedvvel mentem tovább, a táj egyre szebb lett, remélem ez a képeken is látszik. A felvonó felső állomását elhagyva tovább mentem a fenyőligetek szegélyezte lankás gerincen. Az első kis hegytetőt néztem ki célpontnak, 1486 m térkép szerint. Hamar ott voltam. Szendvics, tea, fotó, fóka le, új cipő bekapcs, az izgi első menet indulhat! Az első pár méter után lankásabb részre érve rögtön el is akadtam. Aztán ezután sokszor. Előre-hátra hintázva szabadítottam ki magam, addig játszva, míg elő nem bújt a lécem csőre. Húsz perc kínlódás után végre elértem a meredek pályák bejáratát jól leizzadva. Kis pihenés után nekiugrottam. Még nem találtam az egyensúlyom, így egy-két bukfenc befigyelt rögtön, meg volt hogy megálltam a fekete pályán esésvonalban, mert befutottak a lécek a hó alá. Aztán összekaptam magam, és egész jól ment a dolog. Nagyon nehezen sízhető alap nélküli laza hó volt, levegős aljnövényzettel. Iszonyatosan hátra kellett terhelni a folyamatos haladáshoz, a legmeredekebb helyeken is. Mire leértem, majd leszakadt a lábam. Megint kis pihi, szendvics és tea után visszaraktam a fókát és indultam fel újra. Most már csak a pályák bejáratáig másztam. A második lesiklás már hiba nélküli lett. Aztán újra felfókázva vissza másztam a hágóhoz, átkelve az úton elindultam felfele a Gyömbér irányában. Az időm már fogytán volt, így csak az ottani sípályák magasságáig tudtam menni. Felérve erre  a gerincre még nagyobbnak tűnt a hó. Rövid nézelődés után lefókázva egy rövid lesiklással az autóhoz értem és sietve indultam haza.

Viktor túrájáról képek itt.

A felszerelésemről röviden: Sí: Dynastar legend 4800, 178 cm, 1680 gr, kötés alatt 74 mm, R17. A sím ezen a havon kicsit kevésnek tűnt. Egy jóval szélesebb sível valószínűleg könnyebben boldogultam volna, főleg lefele. Egyébként nagyon szeretem ezt a sít, tömörebb friss hóban szépen lehet vele sízni, és feltúrt hóban különösen jó.  Amúgy pedig nagyon jó általános geometriával rendelkezik. Egyetlen hibája szerintem, hogy keményebb havon kicsit puha, elnyeli az energiát. Kötés: Fritschi freeride plus. Csak jót tudok róla mondani, én Silveretta Pure-ról váltottam át, és nagyon megérte. Erős, robosztus, jól osztja el a terhelést a sín. Én még a lábujj előtti forgáspontot is előnyként értékelem, sokkal jobban tudom így a sít irányítani mászás közben. Cipő: Dynafit Aero freeride. Most tettem rá szert, Garmont Endorphin után, illetve mellett, mert azt még árulom.  Eddig nagyon tetszik lábra melegítés nélkül is már nagyon kényelmes volt. Kicsit puhább mint a Garomont, de ezt nem éreztem negatívumnak. Egy furcsa sajátossága van a túracipőkhöz képest: döntve van a talpa előre, és a szára is erősebb dőlésszöget ad meg. Ez mászásnál jó volt, késöbb kellett emelnem a kötésen, mint korábban. Sízésnél inkább negatívumnak éreztem ebben a hóban, hátráltatott a hátra terhelésben. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a kötésem kicsit előre van fúrva. Átlagos körülmények közt várhatóan már jó lesz, kemény havon ez a hátrány meg előnybe vált át. Fóka: kék colltex, 68 mm egyenes. Egyetlen hibája, hogy nem carving. Oldalazásnál vizes laza hóban szenvedtem már vele. Most nem volt ilyen gond. Összességében a felszerelésem egy nagy hátránya a súlya. De hát valamit valamiért. Azért vannak ötleteim erre vonatkozólag is, és ha sikerül megvalósítanom őket, szívesen megosztom majd a tapasztalataim. Nekem nagyon nagy gondot jelentett, és utólag sok pénzbe is került, hogy nagyon kevés értelmes tanácsot tudtam összegyűjteni, amikor elkezdtem az első sítúra felszerelésem összeállítását.

Végül magamról pár szóban. 35 éves vagyok, ez a harmadik szezonom sítúrázóként. Hobby szintű sífutó versenyzői, és erős pálya és pályán kívüli lesikló háttérrel kezdtem el ezt a sportot három éve. Egyelőre lassabban haladok vele a tervezettnél, mert az időközbeni nősülés-gyerek-építkezés-munka szindróma radikálisan lecsökkentette az idő és pénzbeli lehetőségeimet. Az említett okok miatt főleg az egynapos tátrai és börzsönyi akciókat tervezek erre a szezonra is, remélem jó hó lesz, és kicsit több időm, mint tavaly.