Fókablog

Gelber Riss, Höllental legritkábban mászott útja

2016. július 04. - viktor.agoston

Jármai Gergő tollai..

Ez a story messzire nyúlik vissza. Aki valaha is mászóként érkezik ki Rax - Schneeberg körzetébe megszáll vagy megáll a kaiserbrunni kempingnél. A Kempinggel szemben, bent a vadon felett, van egy falszakasz két vízeséssel. Az én sztorim is itt kezdődött. Valamikor 2004 körül jutottam el totál kezdőként raxra. Rögtön megakadt a szemem a falon (neve: "Wasserofen") és a két barna sávon, ami a vízeséseket jelzi. Már lentről is látszik, ez nem csillogó, szép vízesés, hanem nyúlós, mohás, barna fertelem. Rögtön megnéztem a Behm kalauzt megy-e arra valami út. Négy "kiépített" utat jelez a kalauz. 1. "Jenseits von Eden" 7+ aminek a megmászásáról Babcsán Gábor is írt a Függőleges Birodalom című könyvében. Ezúton is köszönjük Gabának a pár jótanácsot. Fontos infókat kaptunk a megközelítés, a fal szerkezete és a falban található viszonyokról. 2. "Wasserofen Diagonal" 8-as, 3. "Adlerfirst" 7+ (nincs topo) illetve a 4. "Gelber Riss" 6+, 210 m trad út. Ezt az utolsót szemeltem ki magamnak, hogy egyszer megmászom. Így 12 év múlva végül sikeresen teljesítettük, hármas partiban.

Mászók: Kicsiny Viktor, Ágoston Viktor és én. 

 

Galéria: katt a képre

Mászóidő: 7,5 óra

Felszerelés: 60 méteres dupla kötél, 14 köztes, éksor, friendsor, tricam sor; hevederek, kevlár kötélgyűrűk, 4 db szeg és hozzá kalapács (ezt csak megutaztattuk  )

Szombat reggel 5:20 körül indultunk teljes menetfelszerelésben a lezárt terület felé. A megközelítést a kalauz a Stadelwand nyergén keresztül írja, de az brutális lenne. Mi Gaba tanácsára a lezárt területen keresztül közelítettünk a fal alá. Szerencsére könnyen tudtunk haladni. Kitaposott ösvények (vadászlesek miatt) és egy patakmeder pont irányba állított miket. A beszállás végén kellet csak egy közel 150 m törős, füves szakaszt leküzdeni 2-3 "mászásért"
A beszállást nem lehetett eltéveszteni, mutatta az irányt a vízlefolyás. Vicces de nagyon egyedül voltunk a raxon tapasztalható tömeg ellenére. Látható a környezeten, hogy erre csak a zergék járnak (és tényleg)!

Az útról.

13508871_10153834314894426_2953956691597220840_n.jpg

1 kh. 40 m, 6+; Már itt látható volt, hogy a fal szinte szűz. A kalauz leírása alapján 1967- ben nyitotta Kurt Reha és Roland Rochefort. Ugyancsak itt olvasható, hogy 5-10 (!!!!) évente másszák. A 2006 kalauzban található bejegyzés alapján, Thomas Behmék 2003 mászták talán utoljára és elhelyeztek benne 4-5 új szöget. Ebből mi 3 találtunk meg, a későbbiekben kiderül miért. 
Szóval már az első hosszban lehetett látni, ez nem lesz egy sétagalopp. Iszonyat oda kellet figyelni minden fogásra, lépésre. Mivel nem másszák az utat, minden mozgott, tört, szakadt. Ehhez még nehezítésként hozzá jött, hogy rengeteg vegetáció is található az útban. Az első hosszban egy szeget találtunk, de a repedéseket könnyen lehetett biztosítani és 2 homokóra is megfűzhető állapotban volt. Én másztam előre.

2 kh. 25 m, 6+, Rövid, de velős hossz, 3 szeggel, és egy iszonyú morzsalékos kunszttal. Kicsiny Viktor mászta előre.

3 kh. 30 m, 6+ Nagyon szép, szinte teljesen trad hossz, egy áthajlás kunszttal. Gyönyörű volt ami a végén tartogatta a meglepetést. A stand konkrétan egy sasfészekben volt. Csak utólag tudatosult bennem amit a kalauzban olvastam, hogy csak akkor mászható az út, ha a sasfészek üres. Nem erre szoktam egy útnál koncentrálni. A fészek akkora volt, hogy mind a hárman kényelmesen elfértünk benne. Tele volt kisállat csontvázakkal, gyűrűzött madárlábakkal. El sem hittük, hol vagyunk 
A hosszt Ágoston Viktor mászta előre.

4. kh. 40 m, 6+ Utólagosan ennek a hossznak adtuk a kulcshely jelzőt. A fészekből bal traverzben kellet kimászni egy áthajláson. A nehéz nem a mozgás volt, hanem hogy minden tört, mozgott, összemorzsolódott a kezem - lábam alatt. Estem is egy szép 3 - 3,5 métereset benne, miután a lábam és a kezem alatt egyszerre tört ki minden. Ezt az esést szegény Ágoston Viktor érezte meg, akit a falnak rántottam a kényelmes fészek standból. Utólag is bocsi!! Az esést követően kellet egy kis idő, míg a kunszt letisztítottam a mozgó kövektől. A felső szakasza már stabil volt, szép mászás a vízmarta kövön. A stand azonban maga volt a horror. Egy 1967-es vasszeg, ami teljesen víz alatt volt. Egy gyökér ,ami teljesen el volt száradva, és egy elvált pikkely mögé betett 0.75 friend (a pikkely kongott). Szerencsére nem kellet terhelni a pontokat. Én másztam előre.

5 kh. 25 m, 4+, A vízesésen át!! Ettől féltünk a legjobban, mert nem tudtuk milyen a terep. Hááát nem volt nehéz, csak parás, mert innentől semmi nem volt az útban. Vizes, mohás, nyúlós sziklát biztosítani ékekkel, friendekkel és tricamakkel nagy biztonságérzetet ad. Vagy nem. Ennek ellenére aránylag hamar átjutottunk. Kicsiny Viktor mászta a hosszt. A következő stand egy homokóra és 3 friend volt. azonban innentől jött a fekete leves.

6 - 7 kh. Állítólag 2 * 30 m és állítólag 5+. Állítólag kellet volna lenni benne új 2003-as szegnek, de csak egy szeget találtunk, azt is a föld alól kikaparva. Amúgy botanikus mászás volt, kis elkeveredéssel, aminek a hatására egy mászó teljesen máshol ért ki az útból mint a másik kettő.  Ezt a két hosszt közel 2 - 2,5 óra alatt tudtuk le. Nyakunkon a viharral, ami szerencsére csak a Sparban kapott el minket. De ez már nem érdekes..... Ja és rajtam kívül mindenki mászott elöl benne!!! 

A fal tetején 15:20 körül álltunk.

A kalauzt alapul véve elképzelhető, hogy a 10 megmászás körül vagyunk, és lehetséges, hogy első magyarként. Információ az útról nagyon a neten sincs.

Szóval nagy kaland volt!!! Köszönöm Ágoston Viktor és Kicsiny Viktor !!!

Kereshetjük a következő nagy kalandot!!

Jármai Gergő

A síalpin eldorádó

Franz-Senn Hütte, Stubaital

img_5055_copy_2.jpgSzokásunkhoz híven a pár napos ünnepre való tekintettel egy kicsit távolabbi célpontot szemeltünk ki március idusára. A fővárusonktól kb. 8 órányi vezetésre található tiroli Stubai-völgy Franz-Senn hüttéjét céloztuk meg.

Minden évben szervezünk egy hetet, ami csak a síalpinista örömök maximális kiélvezésére fordítunk. Pár éve ennek keretében volt szerencsénk a Franz-Senn hütte völgyében, többnyire tíz méteres látótávolság mellett, szemerkélő esőben, túrázni. Mondanom sem kell hogy akkori síalpin hetünk csúcspontja nem ez a pár nap lett -hanem inkább az arcoi napsütötte mászások és a Valfurva sítúra-találkozó Bormio mellett. Mindenestre egyértelművé vált, hogy ide vissza kell jönni a perspektívák rendületlen lelkesedéssel megvalósuló kiaknázásának érdekében. Írhatnám azt is, hogy síelni egy jót. 

Tovább

SnoProfiler

Az EAWS (European Avalanche Warning Services) SnoProfiler egy újonnan fejlesztett online eszköz a hóprofil elemzések dokumentálására. Minden regisztrált hóprofil publikus és letölthető. A program lehetővé teszi, hogy a felhasználók feltöltsék a hóréteg elemzéseiket, amik grafikus formában jelennek meg, illetve letölthetőek pdf kiterjesztéssel. A felhasználó tájegység, térkép, illetve időpont alapján tud szűrni a jelentések között, így amellett hogy az aktuális hószerkezetről kap információt, egy adott terület hószerkezetének szezonbeli változását is nyomon tudja követni.

A kezdeményezésnek két fontos, potenciális hozadéka lehet: egyrészt kiváló adatbázis épülhet, ami a lavinakutatások és elemzések fontos hajtómotorjává tud válni, másrészt -és egyszerű felhasználóként talán ez a legfontosabb- tanulásra, helyszíni tesztek elvégzésére ösztökélheti a havas közegben mozgókat.

 The SnoProfiler a Weather stations és Avalanche incidents információs szolgáltatásokkal együtt a LAWIS (Lawinen-Informations-System) project része. A szolgáltatás a www.avalanches.org vagy a LAWIS platformon (www.lawis.at) keresztül érhető el.screen_shot_2016-02-10_at_10_19_54_pm.png

Mérőállomások, és a mért adatok

 

screen_shot_2016-02-10_at_10_20_31_pm.png

Idő és tájegység szerinti keresés a pofilok között

snowprofile_3116.png

snowprofile_3118.png

És két általunk készített profil.

Magyar Mt. Nun Expedíció 2015

Az 1934-es és 1937-es sikertelen próbálkozást követően végül 1953-ban sikerült egy Francia-svájci-sherpa csapatnak megmásznia a Himalája egy távoli szegletét, Kashmir tartomány legmagasabb csúcsát, a 7135 méter magas Nun-t.

2015 nyarán egy 8 fős magyar csapat indul útnak, hogy a csúcs első magyar megmászását kísérelje meg. Nos, ezek lennénk mi.

screen_shot_2015-07-28_at_10_57_27_pm.png

Nun és Kun és a mászás útvonala az északnyugati gerincen.

Július 29.-án indulunk Budapestről, majd Isztambul érintésével Delhibe repülünk. Innen India Kasmir tartományába vesszük az irányt. A valaha volt nyugat-tibeti ősi Ladakh királyság központjából, Lehből szervezzük meg az akklimatizációs túra és a csúcsmászás logisztikáját- merthogy alaptábori szolgáltatás nincs, mint ahogy más expedíció sem lesz a környéken. Az engedélyek szerint augusztus első felében mienk a hegy megászásának lehetősége, azaz nem kell osztoznunk a hegyen, másfelől magunkra is vagyunk hagyva, azaz mindent nekünk kell megoldanunk.

2000px-india_jammu_and_kashmir_locator_map.png

 India és a kínai-pakisztáni viharsarokba ékelt Jammu és Kashmir tartomány

Az akklimaticációs trekról, élményeinkról, viszontagságainkról kövessétek a blogbejegyzéseink.

 

És pár szó a tervezett csúcsmászásról

Mt.Nun, 7135 méter

Hegység: Himalája

Nehézség: 5A, Russian Grade System

Leírás: a méterek szintkülönbségben értendőek

  • Alaptábor-C1

500 m moréna- és sziklalejtő, 

200 m  50° jég

200 m  30° fokos hólejtő

4 km  (horizontális) hómező

  •  C1-C2

600 m kevert havas, jeges, sziklás terep, 30°-50°

  • C2-C3

250 m  30° hó

50 m 45° jég és hó

100 m hó

  • C3-csúcs

300 m 40°-60°jég,

csúcsgerinc – 300 m  40°-50° hó

 Stratégia 

2011-ben egy észt csapat sikerrel mászta meg a hegyet, anyagaik hasznos alapnak bizonyultak a tervezéshez.

A mászás során két stratégia szerint próbálunk a csúcsra feljutni.

Alpesi stílus: 3 fő, táborlánc és fix kötelek kiépítése nélkül, a lehető legkevesebb táborhely igénybevételével szabadon mászva tör a hegy magasabb régióiba.

Táborlánc-expedíciós stílus: 5 fő, táborlánc kiépítésével és a nehezebb szakaszokon fix kötelek lerakásával halad előre. 

Az utóbbit szépen illusztrálja az észt expedíció grafikonja

screen_shot_2015-07-28_at_10_58_04_pm.png

  Ez a stratégia fokozatos, jobban biztosított haladást tesz lehetővé, viszont több időt kell eltöltenie a mászónak nagy magasságban, ahol szervezete regenerálódási képessége fokozatosan csökken, illetve jobban érvényesülhetnek a magashegy objektív veszélyforrásai.

Az alpesi stílus kevesebb cipeléssel jár, minimalistább megközelítés, azaz jó idő esetén nagyobb haladási sebességet jelenthet, viszont egyszeri nagyobb megterhelést is. Kicsit olyan mintha lapot húznánk 19-re.

Az elkövetkező hetek sok élményt és kihívást tartogatnak számunkra, kövessétek utunkat, és szorítsatok, hogy augusztus 20.-a környékén magyar zsászló lobogjon a kashmiri Himalája legmagassabb csúcsának tetején. 

 

Támogatóink:

nun_tamogatok.jpg

Piz Bernina, Biancograt

Mert magyarember nem akkor mászik amikor szép az idő, hanem akkor amikor raér.

Ami persze nem egy jó ómen, és ezt újból alátámasztani látszott az elmúlt hétvégi mászásunk.

Kihívásunk tárgyául a svájci St. Morritztól nem messze fekvő Piz Bernina négyezres csúcsát szemeltük ki, a csúcsra hosszú, kitett gerinc vezet, ami szép időben igen népszerű mászótúra. Gyakoriak a tömegjelenetek egy-egy ereszkedő stand környékén, így ésszerünek tűnt a hivatalos szezon előtt megmászni a hegyet.

Biancograt 3, 45 fok, AD

img_0464-effects.jpg

 

Csütörtök este kanyarodik fel az autópályára négy fős csapatunk, Laci akivel a Biancogratot tervezzük, Dávid és András, akik a Piz Palü egyik technikás pillérére terveznek mászni.

 Akklimatizáció mindenek felett.

 Péntek reggel szállunk ki a kocsiból, Lacival a Tschierva-völgyben indulunk neki az útnak. A gravitáció állandó jelenlétére való folyamatos utalásként hátunkat 15-17 kilós zsákok terhelik. Bivakra készülünk, azaz nálunk van minden, derékalj, mászócucc, hálózsák, kaja. És hát fizikai állóképességünk edzése gyanánt ezzel a súllyal is tervezünk mászni.

 A Tschierva házban ismételten és számomra megszokhatatlan módon alkalmam nyílik a svájciak hirhedt vendégszeretetével történő örvendetes találkozásra, mintha zsigerből, szinte már genetikailag meghatározott módon áradna a házigazdából a mindent átható idegen-, és világgyűlölet. Pedig csak vizet töltöttem volna a kulacsomba. Persze a csapok leszerelve, a WC-be pedig utánam jön, nehogy sikererrel járjon a vízszerzésre irányuló szatellita terrorakcióm. Mindegy az egész hegyoldalban vízesésések zúdulnak alá, megoldjuk. Az éjszakát egy 2800 méteren a gleccserfelé kiszökellő párkányon töltjük. Luxusbivak, luxuskilátás. A lemenő nap fényesugarai mint gyöngyvászon terítőre cseppent mézen, úgy csillannak meg a gleccser hegyekbe fagyott jégtömbjeinek felszínén.

 

Bevallom most először életemben doppinghoz nyúltam: tekintve, hogy akklimatizációra igen csekély idő jutott, és nem akartam újra hegyibeteg lenni, acetazolamidot szedtem be (Huma-Zolamide 250 mg, 2x1 az utazás elött, majd 1x1 azt azt követő napon). Hegyibetegség nem volt, ujjbizsergés viszont annal inkább, a sokak által panaszolt fémes szájíz viszont nem jelentkezett.

A fehér gerinc

A luxus bivakban hajnali 3-ra kértük a szobaszervíztől az ébresztést. A fejlámpa fényénél felhők gomolyognak fel előttem a völgyből: ha kinyújtom karomat, kezem beleér a gőzszerű hideg áramlásba, lehet hogy mégsem lesz szép időnk ma?

6 után szállunk be az útba, havas-sziklás kitett terep, néha egy-egy hosszabb havas gerincbetéttel. Szinkron mászunk, jól haladunk. Nemsokkal 8 előtt bekúszunk a felhőbe, a felhővel az egyre erősödő szélbe, akkor még nem tudjuk, de ez a két tényező társunk lesz az elkövetkező két napban. Mínusz 8 fok, 50-60 km/h szél. Hurrá nyaralunk!

A csúcsot retrospektív módon érjük el: amikor a gerinc ködbevesző siluettjén haladva tartósan lejteni kezd a mászás, rájövünk, hogy már túlhaladtunk rajta. Egy gyors jeges szelfi és haladunk tovább. Arcszőrzetem féloldali lefagyása hivalkodó módon utal az uralkodó szélirányra.  

Még vagy két órányi lemászás és egy ereszkedést követően nulla látótávolságban érünk le a Spallagratra és az alant fekvő gleccserre. Ködben, gleccseren haladni jajdejó dúdolgatom magamban, majd jobb lábam csípőig beszakad egy hasadékba. A gyermekkoromban nézett Chuck Norris filmekből ellesett ninjakungfukarate ugrással vágom magam oldalra, és a hasadék széléről tekintek le a keskeny, de annál mélyebb, sötétkék jégfallal szegélyezett sötétségbe.

Galéria 1.

Eszembe ötlik Greg Child  mászó-író egyik novellája, ami az üregemberekról szól. Az üregemberek a sziklák belsejében, a gleccserek sűrű, kemény jégfelszíne alatt élnek, és leselkedve várják, hogy találkozzanak és egyesüljenek a felszínek felett élő alteregójukkal. Minden hegyet járó embernek van egy ilyen üregember társa, és ha találkoznak és egyesülnek, akkor az egyik megszabadul a bezártság poklától, míg a másik a földi életétől. Talán most én is közel kerültem egy pillanatra a saját üregemberemhez? Mindenestre gleccseren nem túlzott óvatosság összekötni magad társaddal, amit mi most elhanyagoltunk.

A telefonom Ortovox Alpine Tour alkalmazásával találjuk meg a Rif. Marco e Rosa ház winterraumját. A ház belsejében minusz 4 fok, nem fűthető, de legalább a széltől megóv minket egy éjszakára.

Galéria 2.

Másnap a köd időnként szakadozik, viszont a szél még erősebb. A sokszor 70 km/h-s széllökések jócskán lelassítják mozgásunkat. A tejfel látótávolságban bolyongunk órákon át, amig eljutunk a gleccser szövevényes labirintusán keresztül a Fortezza gerincig. Itt vezet le utunk. A gerinc jól jelölt, mászható, mi a gyorsaság kedvéért nem ereszkedünk, inkább mászunk lefele.

A srácok közben már aggódva keresnek bennünket, a ködben hosszú órákat navigáltunk, jócskán kifutva az időből.

Így a több mint 4 kilóméternyi mászás, kb. 45 kilóméternyi túra után egészen kézzelfogható jelentést nyert számomra Laci kijelentése: a Piz Bernina nem fogja könnyen adni magát. De megadta, és mi szívesen fizettük meg az árát.

 

screen_shot_2015-06-22_at_9_46_57_pm.png

 

 Felszerés:

  • 60 méteres félkötél
  • beülő, HMS, biztosító eszköz
  • tech. jégcsákány
  • pár kisebb friend 
  • hevederek
  • hágóvas
  • derékalj, hálózsák, bivakzsák
  • főző
  • ruházat, pehelydzseki
  • sisak
  • napszemüveg
  • topo

 

Fotók: Sz. László és Á. Viktor 

Jégcsavar meeting – avagy hosszú 7vége a Poprád tavi ház környékén

Január első hétvégéjén az ország téli mászói, pontosabban az FB-n szerveződő Jégcsavar-csoport találkozót szervezett a Poprád tavi házhoz, melyet mi lelkesen megtoldottunk még 2 nappal. 

 

Csütörtök 2:50-kor csörgött az óra - kávé, indulás! Viktor stílusos olvasnivalót hozott az útra: a kihűlt betegek ellátásáról. Remélem, nem rajtunk fogja gyakorolni J. 10-re értünk fel a házba; egy mászóútba beszálláshoz későn, de egy rövidebb sítúrához még épp időben. A sítúra-döntést nem is bántam nagyon, mivel a -nekem- új, dinafit-kötéses léc várt rám! Egyből mélyvíz: új léccel, kötés-típussal irány a Tátra! A ház előtt csatolás, 1-2 perc oktatás, aztán megcélozzuk a Pokol-kuloárt! Tuti az új léc+kötés, csak suhanok a havon! Viktor nyomot tapos, én mögötte, Jenő hátul. Havat jobbat se lehetne kívánni, szikrázó napsütés, tökéletes körülmények.

Hamar elértük a megcélzott kuloár alját, de sajnos felfelé egyre instabilabb lett a hó, folyamatos tanácskozás, gondolkozás után kb a felénél inkább visszavonulót fújunk. A hegy megvár… gyakran ismételgetjük ezeket a mondatokat, de inkább sokszor korábban, mint egyszer is későn! A csatoláskor jön a hidegzuhany, szerencsére nem hó, csak lecke formájában: az, hogy otthon a szőnyegen 3-szor beleléptél az új kötésedbe, és a ház előtt is simán (na jó, ötödszörreJ) ment a csatolás, nem jelenti azt, hogy ez a mozdulat egy lavinalejtő közepén, ferde terepen, kötésbe potyogó hóban ugyanígy fog menni! Sőt… már a lecsatolással is gondok vannak… Hogy is kell kicsatolni ezt a kötést??? A jogos lecseszést bezsebelve végül kemény küzdelmek árán sikerül átszerelni, csúszás lefele! Na, itt nem szabad elesni!!! Mi leértünk, a hó fennmaradt! Kellemes csúszás vissza a házba, a srácok leülnek sörözni, tátrateázni, nekem még feladat van mára: következik a ház környékén léc fel-le csatolási, fókázási gyakorlat. Még jó, hogy a régi lécemet otthon hagytam, különben elgondolkoznék, hogy visszacseréljem!

mara_ennyi_a_hegyoldalon_hagyjuk_a_havat.JPG

Másnapi célpont: Jenő régi terve, a Tupán a Superculoir. Este tervezés, pakolás, korai alvás! Az időjárás-előrejelzés biztató, késő délután lesz csak hóesés. Reggel korai kelés, már épp fejlámpa nélkül indulunk. Viktor tapossa a havat, mi a nyomában. Az első 2 kötélhosszon csak felsétálunk, majd stand. Kényelmes hópárkányt taposunk magunknak, Jenő, mint legtapasztaltabb megy előre. Az idő jó, a felmenetben kellemesen kimelegedtünk. A 3-as mászás előnye, hogy a standban lehet dumálni, szóval nem is unatkozunk. Elkezd esni a hó - még fel sem tűnik, hogy ezt csak délután 5-re ígérték. Hamarosan elfogy a kötél, Jenő standol. Itt jön a kulcsrész, Viktor lelkesen megy előre. Vagyis menne, de kiderül, hogy csákánnyal, hágóvassal, elölben, saját köztessel ez nem is olyan egyszerű feladat, pedig nyáron, mászócipőben egy pillanat műve lenne. Kb háromnegyed óra küzdelem után feladja, átkötözködés, Jenőé a lehetőség. Direktben neki sem sikerül, de kicsit lejjebb talál megoldást, így halad tovább. A havazás kitartóan folytatódik, a stand röviden kényelmetlen, a lábujjaimat nem érzem, a vádlim zsibbad, de itt vagyok a Tátrában, mit nekem egy kis kényelmetlenség & vacogás! Ennyit megérnek a hegyek, ez a végtelen nyugalom, ami itt van, és hát nem sokan másznak télen! Örülök, hogy betársulhattam a srácokhoz, bár hideg van, a nyakamba esik a hó, de Jenő mindjárt standol, aztán megyünk utána! 

Tovább

Hó helyett kávé!

 Andrásék Valaisban toltak egy szép kis túrát.

Szombaton megpróbáltunk sítúrázi a Valais-i Alpokban, klasszikus sítúrára sikeredett: fele útig a hátunkon a síléccel túráztunk. A túra Le Caffe nevű faluból indul, a helyiek felvilágosítottak minkett, hogy Lö Kaff és nem Lö Kaffé. Ezek szerint mégsem a kávézásról nevezték el a helyet. Innen megy föl az út a Pointe Ronde (magyarul Ronda Pont?) nevű csúcsra, onnan egy északi tájolású kuloáron lehet lejönni, ami S4. A hó kicsit vicces volt, keményre fagyott jég kérgen 10cm lazán kötött porhó, finoman kellett terhelni, különben a mögöttünk jövőnek semmi nem jutott a jégen kívül. A kuloár után kellemes könnyű lesiklás a kéregre szórt porhavon. Útleírás 

Ha neked is van élményed, történeted, amit megosztanál a magyar túrasí közösséggel
a fókablognak ezen a címen írhatsz

TÚRASÍ – SZABADSÁG FELTÉTELEKKEL

Ha megkérdeznénk pár túrasízőt, hogy mit is jelent számukra ez a sport, milyen kép, esemény, jelenet ugrik be róla, valószínűleg mindenki merőben más emléket idézne fel.

skitour1.jpg

Lenne, aki könnyed lejtőt képzelne maga elé, amelyen felcsoszogva egy hóval fedett menedékházhoz, annak kandallója előtt melegedve forralt bort szürcsölnek az emberek. Más viszont 45 fokos kuloárban, lécüket a hátizsákjukra erősítő, hágóvassal és túracsákánnyal utat törő freeride csapatot lát. A meredek kuloár tetejére érve a srácok a hágóvasat széles lécekre cserélik, a túrabakancsot keményre állítják, majd ugrálva kanyarognak le a méteres porhóban. A harmadik pedig 150 kilométeres átkelést lát maga előtt Chamonix-ból Zermatt felé, az Alpok számtalan gleccserén és hágóján keresztül; napfelkeltét, csípős hideget, hajnali forró kávét 3000 méteren, egy cabane verandáján.

Ez a mentális diavetítés is tanúbizonysága a túrasí és síalpinizmus sokszínűségének. Nincs két ember, aki ugyanazt érti rajta, mégis a sport lényegi részének hasonlósága feloldja a fentebb vázolt, látszólagos ellentmondást. A túrasí különböző vállfajainak metszete egy rendkívül egyszerűen megfogható jelleg: a sípályáktól való elszakadás.

Ez nem a fűtött francialiftek, hütték falára szerelt hangszórókból terjedő, északi-tiroli akcentusra adaptált Beatles-slágerek, hóágyúzott és ratrakolt lejtők világa. A túrasí esetében kiszemelt hegyeink megkérik meghódításuk árát. Minden méterért verejtékkel törlesztjük adósságunkat, izmaink fáradnak, légzésünk és szívverésünk felgyorsul. A megsíelni vágyott hegyoldalt nem megkapjuk, hanem megküzdünk érte.

Letudva a kötelező vámot azonban a sícentrumok világától merőben idegen ajándékot kapunk cserébe; a hegyek vad, sokszor félelmetes, a természet szabályai által uralt, mégis korlátlan szabadságát. Mindazonáltal ennek a szabadságnak feltételei vannak, amelyeket a felszerelés sajátosságai és a lavináktól való jogos félelmeink köré rendezve fogok tárgyalni sorozatunk első cikkében.

A cikk folytatását itt olvashatod az Overmagazin online-on.

 

Új helyek: Kis Fátra

Ahogy járjuk a hegyeket egyre több emberrel ismerkedünk meg, akiktől egyre több új ötletet is kapunk, hova kellene még elmennünk túrasízni. Ha van neked is ötleted, szívesen vesszük, ha megosztod a nagyérdeművel. Olvassátok Balázs és Mariann közös beszámolóját a Kis Fátráról!
  • 4 óra Pestről
legegyszerűbb útvonal: Bp-Ipolyság-Korpona-Zólyom-Besztercebánya-Dóval/Donovaly-Rózsahegy-Sutó/Sútovó falu fölé a parkolóba
  • Akik voltak:
Csupor Mariann és Hámornik Balázs 2 napra
Ágoston Viktor, Ádám Gábor, Mihalik Zoli 1 napra (szombatra amikor a nap sütött…)
  • Kellemes hegyek. Sok sízhető rész, kevésbé sziklás, max 1700m magas. Sok hó van most
Déli parkoló (GPS: Zajacová: N49.15879° E19.05456° ) borzalmas úton közelíthető meg. (Északon a Vratnai sípalya van, onnan egyszerűbb lehet). 
Chleb, Nagy Krivan, Kis Krivan csúcsok.
img_9253.JPG
Túra:
1. nap
B:
Parkolóból a patakvölgyben fel (nehezebb terep, de az úton hiányos volt a hó) onnan ház, onnan Chleb, kellemes tavaszi havon csúszás a Nagy Krivan aljába, aztán Nagy Krivan fel, és a kisebbik kuloárban le: kemény, tavaszi hó. Kellemes meredekség. Második kör: Nagy Krivan, szélesebb kuloar, kemény hó, a déli szélen viszont kellemes porhó és nem fagyott. Napsütötte örömsízés… már ha elég vastag a léced.
M: 
A parkolóból való induláskor kellett az optimizmus, havat nem nagyon láttunk, a lassacskán érkező helyiek fele túrabotot vett elő, de a másik fele lécet - ez bizakodásra adott okot. Az első kb 200m szint hátizsákon léc-sétáltatós tavaszi túrának tűnt, plusz mazochizmusként síbakancsban; de még mielőtt megvertek volna a fiúk az uticél-javaslatért, megtaláltuk a havat. Csatoltunk, és már csúszva haladtunk tovább.  
img_6914-1_copy.jpg
A turistaút könnyű, kezdőknek is vállalható, cserébe a patakvölgy szebb, de ha a patak nincs (teljesen) befagyva, akkor kezdőknek nem ajánlott, könnyű belecsúszni! Pár helyen tartottam tőle, hogy fürdés lesz a vége. Az út először szűk völgyben halad szorosan a patak mellett / felett, aztán kitágul a völgy, és meglátod a köréd magasodó havas hegyeket, és rajtuk a sí-nyomokat.   img_6913-1_copy.jpg
A ház előtt napozás, Radler, ebéd, majd irány a Chleb, és a Nagy Kriván kétszer is. Lefelé szuper csúszások, jó hóban. 
Végül a háznál kettévált a csapat, mi maradtunk Balázzsal, a többiek hazaindultak. 
M: 
Este Martintól (ő a hegyimentők oktatója, és 2 hét múlva a lavina-tanfolyamon minket is ő fog oktatni) kaptunk kölcsön térképet és GPSt - amit ekkor túlzott óvatosságnak gondoltam, de másnap beigazolódott, hogy nem az volt. Martin a térképen mutatott és berajzolt nekünk egy másnapi túra-javaslatot, ami a környék 3 legjobban túrasízhető hegyét tartalmazta: Maly Kriván déli oldal(a lavinaveszély miatt max délig), Velky Krivan nyugati oldal, Chleb. Végül a másnapi köd meghiusította a tervet, a 20m-es látótávolság miatt inkább az előző napról ismert helyeken csúsztunk.
2. Nap
B:
Felhős, közepesen szeles idő. Látási viszonyok rosszak. A szlovák önkéntes hegyimentő csapattal lavina mentés gyakorlatba szálltunk be: 1,5m-es 4 eltemetett emberes (hátizsákos:) helyzet. 20 fős mentő csapat. 3 áldozatnak van piepse, egynek nincs. 
Martinnak segítettünk előkészíteni a pályát: hátizsákokat elásni, 1,5m mélyre, rá a hó, erősen letaposva, a környék felásva. Felszerelések elhelyezése: lécek, botok megadott helyen. 
2015-03-22_09_19_15_1.jpg
M: 
az elképzelt szituban a hegyimentők bázisa a turistaház, ott kapták a riasztást. Először a pár fős, gyors csapat érkezett, a nagy csapat kicsit később.  
Első pár fős csapat csapat piepssel keres, és talál áldozatokat gyorsan (ez sikerült is).
B:
A nagyobb mentő csapat ekkor érkezik, 15 fő.
Ők kezdik az elszórt felszerelések alapján a szondás keresést azok miatt, akiknek nincs piepse. Egymás mellett 15 ember, egyszerre leszúrnak  és lépnek tovább, vezényszóra. Kell egy ember aki irányít, kell egy ember aki az esetleges későbbi lavinákat figyelni.  És ”jött” második lavina: futás, mindent eldobni. Tovább a szondázás: aki talál, az szól, és mögé lépnek akik ásnak. A sor halad tovább és váltásban ásnak. A szonda leszúrva marad ott ahol találat van, h jelezze a pontos helyet. Oldalról érdemes ásni, hogy ki lehessen húzni az áldozatot. Végül a sor legszélén Mariann találta meg a pieps nélküli áldozatot (hátizsákot).
35 perc volt, úgy hogy 20 ember kereste: akinek van piepse az gyorsan megvan. Akinek nincs annak NINCS ESÉLYE sem túlélni.2015-03-22_09_23_05.jpg
M: 
Ha csak 1-gyel kevesebb ember keresett volna szondával, akkor nem 35 perc a megtalálás, hanem a 3-szorosa!!! A lavinamező felét - 1/3-át értük át ennyien, és nagyjából a felénél találtuk meg! Tehát végigmentünk volna a tetejéig, és utána a második körben találtuk volna csak meg. --> Jeladó nélkül nincs esélyed, vagy marha nagy mázli kell, hogy ott legyél, ahol a keresést kezdik!
Nagyon kedves szlovák csapat, mindenki jófej volt, mindenféle (jel-)nyelven kommunikálni lehetett velük. Jó tapasztalat, hogy tudtunk együtt keresni szondával. Utana ők sílécből csináltak betegszállítót és ennyi volt. (elméleti oktatásuk volt még, ez egy 3 napos tréningjük volt)
img_6928-1_copy.jpg
Ház: (Chata pod Chlebom http://www.chatachleb.sk)
B:
Előny: Kaja, hely, és hangulat
Olcsó, jó kaja szép, rendezett belső. Horec és halusky finom. Nagy buli van este: gitár és pálinka van bőven, és olcsón. Hangosbemondón mondják be ha kész a kaja mint a strandon (és az emberek is olyanok kicsit …). 
Hátrány: Szállás, és zsúfoltság
Matrac láger (8€): szűk, nagyon zsúfolt padlás. Mindenki össze vissza fekszik. Későn, és elég részegen esnek be az emberek (nem tudom elítélni azért;). Inkább bulizni járnak fel mint sportolni a legtöbben. Sokkal többen vannak, mint amennyi ülőhely van az ebédlőben, és az sem tiszta hány helyet adnak ki a lágerben ezért totál káosz van: emberek és cuccok össze vissza. A Gyömbér háznál kisebb sokkal, de több az ember. Csapatépítőnek ideális hely, nyugis túrához érdemes előre szobát foglalni :)
Egyébként mi voltunk a házban az egyetlen magyarok, szóval elég nyilvánvaló volt ha “magyarokat” emlegettek az kinek szólt:)
M:
a házban töltött éjszakához jól jött a koleszos múlt meg a füldugó. Kicsit meglepett, amikor arra ébredtem, h a matrac-szomszéd (akit feltámogattak) rámesett, aztán később még valaki, aki kettőnk között találni vélt még egy hálózsáknyi helyet. Lehet, csak pár Horec hiányzott nekem is:-)2015-03-21_15_53_58.jpg
Itélet:
Több napos túrára ideális hely, jó hóviszonyok. A patakvölgy a legnehezebb szakasz fel, de ha van hó az erdész úton akkor kezdőknek is könnyű terep.
Sok lehetőség maradt még, amiket Martin mondott, és felírt a térképre. Vissza kell menni.2015-03-21_14_20_03.jpg

Az évszázad lavinája

2009 márciusában egy addig még sosem látott intenzitású és nagyságú lavina zúdult a Zsári-völgyre a Liptói Tátrában. 

Öt évvel ezelött, 2009 március 25.-án, Zsári-völgyben (Ziarska dolina) gigantikus lavina szakadt le. A Ziarska menedékházat több mint 2 méter vastagságú hó fedte el, a völgy több részén a lerakódott hóréteg meghaladta a 20 métert is.

 A lavina az elmúlt száz év legnagyobb hógörgete volt a környéken, Ezekben a napokban összesen 7 lavina zúdult a völgyre letarolva az útjába kerülő ősfenyveseket.

 Abban az évben 150-200 cm hó esett le, és az erős, sokszor a 45m/s sebességet is elérő északi, északnyugati szelek a friss hó jelentős részét a dél-keleti fekvésű oldalakra halmozták fel. A lavinaveszély március második felére 4-, mad 5-s szintűre emelkedett.

 A legnagyobb lavina 10 és 11 óra között indult meg, a 1.5-2 méter vastagon meginduló hó szakadási vonala mintegy 2000 méter hosszú volt a Prislop, Javolecká-hágón át a Ráztoka irányában. A lavina törmelék mintegy 2 km hosszú volt és 3.5 km mélyen hatolt le a a völgy mélyére.

foto_dolina.jpg

Tovább

Jégcsavar meeting, azaz hogy vitte el Maxwellt a lavinajeladó?

Nemrégiben Jégcsavar néven keresztséget kapott, a téli mászás kedvelői által elindított kezdeményezés találkozóján vettünk részt a Magas-Tátrában. Amellett, hogy egy mászós-sítúrázós hétvégét töltöttünk odafent, megismertük a lavinajeladók müködésének igazi esszenciáját, és pár lavina is átmosott a fejünk felett. Bár mindkét élmény érdekes volt, az utóbbinak kevesbé örültünk.

Tovább

Szilveszter St. Moritzban

ph000272.jpg

Egy Svájcban élő barátomnak régóta adósa voltam egy látogatással, ezt elég pofátlan módon egy közel egy hetes csövezéssel róttam le a st moritz-i lakásában. 900 km önfeledt autókázás (Bécstől szakadó hóesés, 100-110 km/h-s átlagsebesség) után kipihenten elfoglaltuk a szállást, házigazdám pedig megkezdte egyhetes couchsurfingét saját otthonában.

Tovább

Elbrusz, not fit to fly

A Kaukázus főgerince felé mintegy 1500 méterrel magasodó, 5642 méter magas Elbruszt mászta András, itt egz kis itiner arról hogyan is érdemes.

Az utazás péntek este 10 körül, a bécsi reptér orvosánál kezdődött számomra. Gyógyszert kértem, hogy megússzam a repülést hányás nélkül. Ugyanis indulás előtti éjszaka összeszedtem egy jó féle gyomorfertőzést. Kaptam két bogyót és egy papírt, hogy “not fit to fly”. A bogyók jól működtek, mert csak az ételosztásnál terjengő erős kajaszag volt kritikus pillanat, a papír pedig később hasznos volt, mert annak a hátuljára írtuk költségelszámolásunkat.

Tovább

ÚJ MÁSZÓISKOLA A KIS-SVÁB-HEGYEN

Screen Shot 2014-04-16 at 6.15.45 PM.png

ÚJ MÁSZÓISKOLA A KIS-SVÁB-HEGYEN

Örömmel tudatjuk a sportolni vágyókkal, hogy több évig tartó előkészítő munka után megnyílt Budapest legújabb mászóiskolája a Kis-Sváb-hegyen!

Figyelem, a főváros XII. kerületében található kőfejtő magánterületen van! Megközelítéséhez még véletlenül se vegyük igénybe a Gaál József útról nyíló magánutat!
A bányát gépjárművel megközelíteni szigorúan tilos! Autóval érkezők az Álom utcai parkolót használhatják; innen, a Trencséni utca 4-gyel szemben induló,
mászófigurával jelzett úton, 3 perces sétával érhetik el a bányát. A terület 2012 óta a Kis-Sváb-hegy helyi természetvédelmi terület részét képezi, ezért rendkívül fontos,
hogy a számunkra kiadott engedélyben foglaltakat betartsuk és annak betartására sporttársainkat is figyelmeztessük! Ilyen mászóhely nem lesz egyhamar a fővárosban,
tegyünk meg mindent azért, hogy a miénk is maradhasson!

Tovább

Hochkar Challenge - felkészülés a hegyi triatlonra

A túrasí szezon végére beiktattunk egy versenyt, a Hochkar Challenge-et. Tavaly Koleszár Zoli mesélt róla, már akkor megjött hozzá a kedvünk. Ez a verseny egy hegyi triatlon, ami terepfutásból, hegyi kerékpározásból és túrasízésből áll, az alábbi bontásban:

1. terepfutás 6 km, 250 méter szintkülönbséggel

2. mountain bike 8 km, 700 méter szintkülönbséggel, aszfalton, de slick gumi használata tilos

3. túrasí fel-le 400 méter szintkülönbséggel

Tovább

Preber, Síalpin rally, Großglockner

Az úgy volt, hogy menni kellett a Síalpin Rallyra. Ha pedig már olyan messzire elautózunk, csináljunk mást is. A program részemről végül így alakult:

03.08 Szombat: Preber - verseny előtti átmozgató túra szigorú pulzuskontrollal, versenyszett élesteszt

03.09 Vasárnap: Síalpin Rally - versenyfutam, ami a csövön kifér

03.10 Hétfő: Großglockner megmászása Kalsból

 

 1. nap - Preber (GPS LOG)

Pénteken kiautóztunk a Preberseehez Ágoston Viktorral és Tari Viktorral, hogy másnap csináljunk egy nem túl kimerítő, bemelegítő túrát. A tó partján a parkolóban bivakoltunk, és nagy kedvvel ébredtünk, amikor egymás után elkezdtek érkezni a túrázók.

From Preber, Grossglockner

 

Tovább

Köd előttem, köd utánam

A tegnapi Chopok túránk alapesetben nem érdemelne jelentős megemlékezést. Mégis írunk róla, mert:

  • mostanában mindenkitől azt hallani, hogy a Tátrában nincs elég hó,
  • volt velünk egy kutya és
  • egy csomó új felszerelés,
  • rengeteg fotót, videót csináltunk, nem mellesleg
  • azért, mert olyanunk van.

Kezdem azzal, hogy szürreálisan szép volt. Például ennyire:

ködszendvics

Tovább

Erdei pálya Coloradoban

Töredelmesen be kell vallanunk, hogy ülünk egy egész csomó túrasí videó alapanyagon.

Ezek legnagyobb hányada a Goprómmal készült, ami azóta nincs meg. Épp azért váltam meg tőle, mert be kellett látnom: a gyártás 90%-át kitevő vágásra, konvertálásra, feltöltésre és beágyazásra dolgozó emberként (és apukaként) már végképp nincs időm. Azt is be kellett látnunk, hogy nem olyan könnyű téma ez a sívideó: a meredek nem látszik, az adrenalin nem buzog, nincs térérzet, a fehér hó kiég. Nem reprezentatív mérésünk szerint egy átlagos laikus 20 másodpercnél többet nem képes megnézni ezekből.

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu