Fókablog

Gelber Riss, Höllental legritkábban mászott útja

2016. július 04. - viktor.agoston

Jármai Gergő tollai..

Ez a story messzire nyúlik vissza. Aki valaha is mászóként érkezik ki Rax - Schneeberg körzetébe megszáll vagy megáll a kaiserbrunni kempingnél. A Kempinggel szemben, bent a vadon felett, van egy falszakasz két vízeséssel. Az én sztorim is itt kezdődött. Valamikor 2004 körül jutottam el totál kezdőként raxra. Rögtön megakadt a szemem a falon (neve: "Wasserofen") és a két barna sávon, ami a vízeséseket jelzi. Már lentről is látszik, ez nem csillogó, szép vízesés, hanem nyúlós, mohás, barna fertelem. Rögtön megnéztem a Behm kalauzt megy-e arra valami út. Négy "kiépített" utat jelez a kalauz. 1. "Jenseits von Eden" 7+ aminek a megmászásáról Babcsán Gábor is írt a Függőleges Birodalom című könyvében. Ezúton is köszönjük Gabának a pár jótanácsot. Fontos infókat kaptunk a megközelítés, a fal szerkezete és a falban található viszonyokról. 2. "Wasserofen Diagonal" 8-as, 3. "Adlerfirst" 7+ (nincs topo) illetve a 4. "Gelber Riss" 6+, 210 m trad út. Ezt az utolsót szemeltem ki magamnak, hogy egyszer megmászom. Így 12 év múlva végül sikeresen teljesítettük, hármas partiban.

Mászók: Kicsiny Viktor, Ágoston Viktor és én. 

 

Galéria: katt a képre

Mászóidő: 7,5 óra

Felszerelés: 60 méteres dupla kötél, 14 köztes, éksor, friendsor, tricam sor; hevederek, kevlár kötélgyűrűk, 4 db szeg és hozzá kalapács (ezt csak megutaztattuk  )

Szombat reggel 5:20 körül indultunk teljes menetfelszerelésben a lezárt terület felé. A megközelítést a kalauz a Stadelwand nyergén keresztül írja, de az brutális lenne. Mi Gaba tanácsára a lezárt területen keresztül közelítettünk a fal alá. Szerencsére könnyen tudtunk haladni. Kitaposott ösvények (vadászlesek miatt) és egy patakmeder pont irányba állított miket. A beszállás végén kellet csak egy közel 150 m törős, füves szakaszt leküzdeni 2-3 "mászásért"
A beszállást nem lehetett eltéveszteni, mutatta az irányt a vízlefolyás. Vicces de nagyon egyedül voltunk a raxon tapasztalható tömeg ellenére. Látható a környezeten, hogy erre csak a zergék járnak (és tényleg)!

Az útról.

13508871_10153834314894426_2953956691597220840_n.jpg

1 kh. 40 m, 6+; Már itt látható volt, hogy a fal szinte szűz. A kalauz leírása alapján 1967- ben nyitotta Kurt Reha és Roland Rochefort. Ugyancsak itt olvasható, hogy 5-10 (!!!!) évente másszák. A 2006 kalauzban található bejegyzés alapján, Thomas Behmék 2003 mászták talán utoljára és elhelyeztek benne 4-5 új szöget. Ebből mi 3 találtunk meg, a későbbiekben kiderül miért. 
Szóval már az első hosszban lehetett látni, ez nem lesz egy sétagalopp. Iszonyat oda kellet figyelni minden fogásra, lépésre. Mivel nem másszák az utat, minden mozgott, tört, szakadt. Ehhez még nehezítésként hozzá jött, hogy rengeteg vegetáció is található az útban. Az első hosszban egy szeget találtunk, de a repedéseket könnyen lehetett biztosítani és 2 homokóra is megfűzhető állapotban volt. Én másztam előre.

2 kh. 25 m, 6+, Rövid, de velős hossz, 3 szeggel, és egy iszonyú morzsalékos kunszttal. Kicsiny Viktor mászta előre.

3 kh. 30 m, 6+ Nagyon szép, szinte teljesen trad hossz, egy áthajlás kunszttal. Gyönyörű volt ami a végén tartogatta a meglepetést. A stand konkrétan egy sasfészekben volt. Csak utólag tudatosult bennem amit a kalauzban olvastam, hogy csak akkor mászható az út, ha a sasfészek üres. Nem erre szoktam egy útnál koncentrálni. A fészek akkora volt, hogy mind a hárman kényelmesen elfértünk benne. Tele volt kisállat csontvázakkal, gyűrűzött madárlábakkal. El sem hittük, hol vagyunk 
A hosszt Ágoston Viktor mászta előre.

4. kh. 40 m, 6+ Utólagosan ennek a hossznak adtuk a kulcshely jelzőt. A fészekből bal traverzben kellet kimászni egy áthajláson. A nehéz nem a mozgás volt, hanem hogy minden tört, mozgott, összemorzsolódott a kezem - lábam alatt. Estem is egy szép 3 - 3,5 métereset benne, miután a lábam és a kezem alatt egyszerre tört ki minden. Ezt az esést szegény Ágoston Viktor érezte meg, akit a falnak rántottam a kényelmes fészek standból. Utólag is bocsi!! Az esést követően kellet egy kis idő, míg a kunszt letisztítottam a mozgó kövektől. A felső szakasza már stabil volt, szép mászás a vízmarta kövön. A stand azonban maga volt a horror. Egy 1967-es vasszeg, ami teljesen víz alatt volt. Egy gyökér ,ami teljesen el volt száradva, és egy elvált pikkely mögé betett 0.75 friend (a pikkely kongott). Szerencsére nem kellet terhelni a pontokat. Én másztam előre.

5 kh. 25 m, 4+, A vízesésen át!! Ettől féltünk a legjobban, mert nem tudtuk milyen a terep. Hááát nem volt nehéz, csak parás, mert innentől semmi nem volt az útban. Vizes, mohás, nyúlós sziklát biztosítani ékekkel, friendekkel és tricamakkel nagy biztonságérzetet ad. Vagy nem. Ennek ellenére aránylag hamar átjutottunk. Kicsiny Viktor mászta a hosszt. A következő stand egy homokóra és 3 friend volt. azonban innentől jött a fekete leves.

6 - 7 kh. Állítólag 2 * 30 m és állítólag 5+. Állítólag kellet volna lenni benne új 2003-as szegnek, de csak egy szeget találtunk, azt is a föld alól kikaparva. Amúgy botanikus mászás volt, kis elkeveredéssel, aminek a hatására egy mászó teljesen máshol ért ki az útból mint a másik kettő.  Ezt a két hosszt közel 2 - 2,5 óra alatt tudtuk le. Nyakunkon a viharral, ami szerencsére csak a Sparban kapott el minket. De ez már nem érdekes..... Ja és rajtam kívül mindenki mászott elöl benne!!! 

A fal tetején 15:20 körül álltunk.

A kalauzt alapul véve elképzelhető, hogy a 10 megmászás körül vagyunk, és lehetséges, hogy első magyarként. Információ az útról nagyon a neten sincs.

Szóval nagy kaland volt!!! Köszönöm Ágoston Viktor és Kicsiny Viktor !!!

Kereshetjük a következő nagy kalandot!!

Jármai Gergő