Fókablog

Hogy lehet top-ropeozás közben majdnem összetörni magad

2015. július 02. - viktor.agoston

Vendégírónk bejegyzése, tanulságos történet.
Mottó: Szerencsés mászó más hibájából tanul, kevésbé szerencsés még tud a saját hibájáról beszámolót írni


Mászóparti: Nem vagyunk összeszokott parti, de másztunk már együtt. Én 4 éve mászok, társam régebben. Szombaton kiugrottunk Kecskehegyre mászni egyet, először csak középen a Nagy Falon volt hely, majd amikor a jobb oldali sarok (Gyíkfal) felszabadult, gyorsan beszereltem oda a kötelemet.
Bekötöttem magam, partnercheck egy pillantással, indulás az Öreg út és az Átlépő közös beszállásán.  
Az út kunsztja (legalábbis nekem) mindjárt az elején, kb 2-3 m magasan van.

Top-rope révén megbíztam a kötélben, és a rutinos mászótársban, így nyugodtam bevállaltam egy kockázatosabb lépést, de -szokásomhoz híven- szóltam társamnak, hogy 'figyelj!Pár másodperccel később már tudtam, hogy ez most nem jött össze, de a kötélben bízva (ami itt már jópárszor megfogott), még nem ijedtem meg, ez akkor következett be, amikor éreztem, hogy nem fog a kötél, és a lábam leért a földre.
Az áthajlásnak köszönhetően mindjárt dőltem is hanyatt, koppant a fenekem / derekam is, hanyatt, félig ülő helyzetben landoltam a földön, a fejem, hátam nem ért le, a kötél talán kicsit fékezhetett az esésen. A fenekem, ill kicsit felette (még a beülő pántjának vonala alatt) alaposan fájt. Előszőr csukott (összeszorított) szemmel próbáltam elviselni a fájdalmat, majd jött a hogyan tovább kérdés: milyen komoly a sérülés, és hogy meg szabad-e moccanni, felkelhetek-e. 
Elkezdtem óvatosan mozgatni a lábujjaimat a cipőben, mozogtak; ezt jó hírnek vettem. Alaposan megtapogattam a fájó porcikákat, bár nem tudom, mit kellett volna érezni ha el van törve / repedve, de érzésre minden a helyén volt.  
11701464_1081968945151090_435492048_o.jpg
Közben társam lekötötte rólam a kötelet, majd megpróbáltam lábra állni, sikerült. 
Tanulságok:
HIBA 1: csak kicsit rángattuk meg a dinamikus kötelet az első mászás előtt. Nem húztuk oda a szivacsokat, tompították volna az ütést, ha jó helyre kerülnek.
HIBA 2: induláskor nem figyeltem, tettem szóvá a biztosítás módját, bár aznap jeleztem már, hogy nem szeretem az ülve biztosítást, főleg azóta, hogy mászótársam kb 1 éve a Nagy falnál ülve biztosítva kb 10 cm-rel a föld felett fogott meg. Szintén hanyatt estem volna. Ő tanult az esetből, azóta csak állva biztosít. 
Nem emlékszem, hogy már az induláskor láttam-e, h partnerem leült, vagy csak később vettem észre.
Gyakran látom, tapasztalom főleg azok körében, akik régebb óta másznak, hogy ha a partner sokkal könnyebb náluk, és/vagy -szerintük- könnyű utat mászik, akkor biztosításhoz nyugodtan leülnek, mondván, hogy 'úgyse rántasz fel'. Ebből már volt pár vitám, most nem szóltam a sokkal tapasztaltabb partnernek. 
HIBA 3: Mivel nem közvetlenül a beszerelési pont alatt állt, kb 3 méterrel arrébb, több (dinamikus) kötél volt kint.
HIBA 4: -a baleset közvetlen oka- Hiába húzott be amikor szóltam, ez kevés volt. Állva be tudta volna húzni úgy a kötelet, hogy ne essek földig (ahogy korábban ugyanitt számtalanszor estem már ki, ill én is fogtam meg magamnál 20-30 kg-mal nehezebb társat kikötés nélkül, ugyanezzel a beszerelési móddal és kötéllel), de ülve nem tudott annyit húzni a kötélen, se hátralépni vagy leguggolni, amivel a földig esést meg tudta volna akadályozni. 
HIBA-sorozat, a sérült rossz döntései a baleset megtörténte után, amiket így utólag (hason fekve beszámolót írva) átgondolva lehet, hogy nem kellett volna megtenni:
- felkelni az esés után
- amikor láttam, hogy mindenem mozog, kimászni az utat, hogy ne az esés maradjon meg utolsó élménynek (rá kellett jönnöm, hogy ez bizony fáj)
- utána még kint maradni egy órát, biztosítani tudtam, nem siettem haza, állva alig fájt
- hazabiciklizni (szerencsére lejtett az út, amikor felfele kellett kicsit tekerni, akkor elgondolkoztam, hogy ez jó ötlet volt-e) 
Otthon kezdett erősebben fájni, végül - nem saját ötlettől vezérelve- elmentem röntgenre, Szerencsére nincs törés, de 2-3 hét kényszerpihenő. Úgy érzem, óriási szerencsém volt, hogy ennyivel megúsztam az esést, lehetett volna maradandó sérülés is, ha pl egy kiálló kő van alattam.