-megállás,

-helyszínbiztosítás, (keresztben leszúrt lécekkel például)

-hegyi mentők, mentők, értesítése,

 

4.2 Jelzés helikopteres mentés esetén, helyszínválasztás.

 

Amennyiben helikopteres mentésre kerül sor, ki kell választani a beteghez legközelebbi, leszállásra megfelelő, sík terepet. Ne legyen a közelben fa, vezeték, nagyobb tereptárgy. A területet meg kell tisztítani a nézelődőktől, keresztbetett síléccel jelezni kell a leszállás optimális helyét. A szélirány meghatározása után, a szélnek hátat fordítva felnyújtott karral (Yes) kell jelezni a leszállás lehetőségét a pilótának. Amennyiben nincs szükség helikopteres mentésre az egyik kart lefele, a másikat felfele (No) nyújtva (3.)

 

 

 

Az off-piste síelés és sítúrázás esetén szükséges lehet az alpin vészjelzések használata is. A vészjelzés percenként 6 (tehát tíz másodpercenként 1) jelzésből áll, ami lehet hang, fény. A vészfogadó jelzés (amit csak akkor adjunk, ha valóban tudunk segíteni) percenként három jel.

 

A balesetek prevenciójának legfontosabb lépése a pályasíelés szabályainak betartása.

 

Minden sízőnek és snowboardosnak úgy kell viselkednie a pályán, hogy senki mást ne veszélyeztessen, és ne okozzon kárt másnak.

Minden sízőnek és snowboardosnak láthatónak kell lennie a pályán való haladáskor. Sebességét és haladási módját képességeinek, a terep-, hó, és időjárási viszonyoknak, valamint a pálya telítettségének megfelelően kell megválasztania.

 

A hátulról érkező sízőnek és snowboardosnak úgy kell megválasztania haladási irányát, hogy az előtte haladó sízőt és snowboardost ne veszélyeztesse.

 

Előzni lehet fentről vagy lentről, jobbról vagy balról, de mindig csak olyan távolság megtartásával, mely a megelőzött sízőnek vagy snowboardosnak minden mozgásához elegendő helyet hagy.

 

Minden sízőnek és snowboardosnak, aki lesiklópályára érkezik, megállás után újra elindul, vagy lejtőn felfelé akar haladni, felfelé és lefelé is meg kell győződnie arról, hogy ezt magára és másokra nézve is veszélytelenül teheti meg.

 

Minden  sízőnek és snowboardosnak el kell kerülnie, hogy szűk vagy át nem látható helyeken a lesiklást szükségtelenül feltartsa. Ha ilyen helyen esik el a síző vagy snowboardos, akkor a lehető leggyorsabban szabaddá kell tennie a helyet.

 

A lejtőn felfelé, vagy lefelé gyalog haladó sízőnek vagy snowboardosnak a pálya szélén kell haladnia.

 

Minden sízőnek és snowboardosnak figyelembe kell vennie a jelzéseket és jelöléseket. 

Baleset esetén minden sízőnek és snowboardosnak kötelessége segítséget nyújtani.

 

Minden sízőnek és snowboardosnak tekintet nélkül arra, hogy tanú vagy résztvevő, felelős vagy nem, baleset esetén meg kell adnia személyi adatait.

Az off-piste síelő sokszor a lavinaveszélyes területeken hódol szenvedélyének. A síelő fordulásai, a lejtő elvágása maga is lavinákat tud megindítani. A halál oka az esetek egy részében a lavina okozta direkt erőbehatás következtében létrejött traumás sérülés. Másik részében pedig fulladás okozza a halált. A lavina által eltemetett személy túlélési esélyei az első 10-15 percben a legjobbak, ezután a sikeres mentés esetén is csak ritkán kerül élve a síelő.

A lavinatúlélés négy fázisa:

Az első 15 percben az eltemetettek 93%-a még él. Megkezdődik a kihűlés.

Ebben a fél órás periódusban az áldozatok kétharmada leli halálát. A nedves lavináktól eltekintve, amelyeket a levegő nem képes penetrálni, az áldozat sokáig tud lélegezni, azonban idővel a környező hó levegő tartalékai kimerülnek, a levegő lassan elfogy.

45 percen belül, ha az áldozat talál levegőtasakot a hóban, viszonylagos biztonságban van. A kihűlés egyre fokozódik.

A kimentés és a kórházba érkezés között eltelt időben a hipothermia veszélye a legnagyobb. Meg kell kezdeni a lassú felmelegítést a végtagok és létfontosságú szervek véráramlásának biztosítására.